Ugrás a fő tartalomra

2023/02/Előszó

 


A mai napig tisztán emlékszem rá, mikor először hallottam. Mivel adventista családban nőttem fel, és minden héten jártunk gyülekezetbe, biztos vagyok benne, hogy nem ez volt a legelső alkalom, de az biztos, hogy ez volt az első, amikor nem csak körülöttem beszéltek róla, hanem meg is hallottam a szavakat: fenevad, menyasszony, bélyeg, pecsét, angyalok, trombiták, Babilon. Nyilvánvalóan semmit nem értettem belőle. Az előadó előre-hátra ugrált a Bibliában (Dániel és Jelenések könyve között) és csak a képek mentették meg a helyzetet – az egyiken mindenféle undorító állatok, sárkányok, szarvak és sebek. A képek jobban emlékezetembe égtek, mint a szavak, és emlékszem, hetekig újra, meg újra felsejlett álmaimban az a bizonyos kicsi, de nagyszájú szarvacska.

Teltek-múltak az évek, és tizenévesen újra előadást hallottam róla. Közben volt sok másik, és mire ezt az említettet elmondta volna az előadó, már jelentős háttérismerettel bírtam a Jelenések könyve képeit illetően. Az előadónk Isten pecsétjéről és a fenevad bélyegéről beszélt. Valljuk be, szeretünk ezekről beszélni, és noha az előbbi, általában csak említés szintjén kerül szóba, (minek túlmagyarázni, hiszen ez egyszerű: a szombat) addig a fenevad bélyege a legsztoikusabb adventistát is spekulációra készteti. Az előadónk meggyőződéssel hirdette: ez nem más, mint a bőrünk alá ültetett „csipsz”. (Ki ne szeretné a csipszet, igaz?)

Aztán felnőttem, és rájöttem: ez nem ilyen egyszerű. Eltelt húsz év, és még mindig nincsenek chipek a bőrünk alatt, (csipsz is csak zsír formájában,) megkaptunk 1-2-3 COVID oltást, és még mindig adhatunk-vehetünk, és a katolikus barátainkra se sújtott le az égi pöröly, amiért vasárnap járnak templomba.

Ki hazudott? Nem hazudott senki, csak fél bevallani, hogy nem tudja? Vagy a Jelenések könyve megérthető, csak jobban kell olvasnunk? Hiszem, hogy ez utolsó az igazság, és remélem, a következő hetekben te is erre jutsz majd!

Ha azt gondoltad, hogy az előző negyedév nehéz volt, akkor kösd be a biztonsági övet – a mostanit nagyjából olyan lesz megemelni, mint a Mjölnirt. Mi igyekeztünk mindent megtenni, hogy a negyedév végére te is méltó lehess rá, örülünk, ha velünk tartasz!

Elő azzal a csipsszel és vágjunk is bele!

Ömböli Krisztián

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024/3/1 - Az evangélium kezdete (július 6)

  1. A z evangélium kezdete Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!” Márk evangéliuma 1:14-15, EFO Mindenki, aki látott már valaha könyvet, tudja, hogy melyek azok a legfontosabb információk, amiket már csupán ránézésből, a könyv borítójáról meg tudunk állapítani. Olyanokra gondolok, mint például a könyv címe, a szerzője, jobb esetben a könyv hátulján egy rövid összefoglalót is találhatunk a témájáról, cselekményéről. Persze mondanom sem kell, hogy az emberiség történelmének nagy részében ezek közül egyik sem volt elvárás – igaz ez a Bibliánkban található 66 könyvre, és köztük a negyedévünk témájára, Márk evangéliumára is. Márk evangéliuma, noha kiemelt szerepe van az evangéliumok sorában, egyiket sem köti az orrunkra – ma nézzük meg, mit tudunk, mit nem, és mit feltételezünk erről a könyvről! Evangélium ...

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...