3. Az örökkévaló evangélium
Húsvétot ünnepeltünk néhány napja, Jézus feltámadását (ha április 9-én olvasod ezt a tanulmányt, akkor pont időben vagy). Ő értünk halt meg és kelt újból életre. Ennyit érünk Isten szemében, hisz a mindent adta oda értünk, azért, hogy helyreállítsa azt, amit elrontottunk, és egy örökkévalóságon át együtt élhessünk az újjáteremtett Földön. Ilyen az Isten. Ez az örök evangélium. Nincs is jobb téma, amiről gondolkodhatnánk együtt ezen a héten.
Játsszunk először egy asszociációs játékot! Milyen igék csendülnek fel benned, ha meghallod az evangélium szót?
„Ez Jézus Krisztus kijelentése. Azért kapta Istentől, hogy előre megmutassa a szolgáinak azokat, amiknek hamarosan és hirtelen meg kell történniük. Jézus elküldte angyalát a szolgájához, Jánoshoz, hogy jelképek által közölje vele ezeket, János pedig tanúskodott mindarról, amit látott. Ez az, amit Isten üzent, amit Jézus Krisztus kijelentett Jánosnak. Boldog és áldott, aki felolvassa, s boldogok és áldottak, akik készséges szívvel hallgatják ennek a próféciának az üzeneteit, és engedelmeskednek azoknak, mert már közeledik az idő.” (Jelenések 1:1-3)
A 2009-es szegedi missziókonferencia ifjúsági altáborában szeretett egykori professzoromat, Szigeti Jenő bácsit kértük fel, hogy tartson egy előadást Jézus visszajöveteléről egészséges teológiai látással. Régen volt már az előadás, de egy mondat (szerintem a lényeg) megmaradt bennem, és ma is az ő hangján hallom: „Jézus érted jön vissza”. Erről szól A jelenések könyve. Nézzük ezen a szemüvegen keresztül a negyedév során a három angyal üzenetét!
Képzeld csak magad egy kicsit János apostol helyébe!
Már nagyon idős vagy, sorra kikoptak mellőled egykori barátaid, közülük majd’ mindegyik erőszakos halállal. Te sem önszántadból jöttél erre a szigetre, távol szeretett gyülekezeteidtől, hittársaidtól. Ez volt az ítélet, mert a feltámadt Krisztust hirdetted.
A munkatáborban mára vége a kötelező feladatoknak, maradt még néhány perced, hogy az egyik szikla tetejéről nézhesd, ahogy lebukik a nap a végtelen tenger felett. Egyszer csak valami különleges dolog történik veled, mintha nem is azon a börtön-szigeten lennél, hanem valahol egészen máshol. Megfordulsz, mert hangot hallasz, és akkor meglátod Őt, akit évtizedekkel ezelőtt egy felhő takart el szemeid elől, ahogy épp felemelkedett a mennybe. Őt, akivel annyi közös történetet szereztél, hogy a világ összes könyve sem tudná azokat befogadni. Őt, akit tanítványaként követtél mindenhová, akit láttál kínhalált halni a kereszten, és akinek láttad az üres sírját is, mert feltámadt. Ott áll előtted az Emberfia, mint az Örökkévaló. Túl hatalmasnak, szentnek és megközelíthetetlennek tűnik, és összeomlasz félelmedben. Egy kéz érintése térít magadhoz, az Ő jobbkeze. Ugyanazt mondja neked, mint oly sok évvel ezelőtt a vihartól tajtékzó tengeren: „Ne félj, én vagyok”.
Igen, Ő az. A Názáreti, a Mindenható. A keresztrefeszített, a feltámadott, az Isten Szentje, a Mester. Az „első és az utolsó”. Akit ismersz, és aki most valami különlegesen fontos üzenetet akar elmondani neked, hogy megírd az övéinek.
Gondolkozz el egy kicsit János és Jézus kapcsolatán! Milyennek ismerte János Jézust? Milyen érzések lehettek benne, mikor meglátta (a félelmen túl)? És lépj egyet tovább: Neked milyen a kapcsolatod Jézussal? Mit éreznél, ha meglátnád? Szerinted felismernéd azonnal, vagy valamilyen bizonyítékra lenne szükséged? (Az sem szégyen, gondolj csak Tamásra!) A te ismereteid/tapasztalataid Jézusról honnan származnak?
Ugyanaz a Krisztus szól hozzánk A jelenések könyvében, mint akivel az evangéliumokban találkozhattunk.
Keressetek néhány igét az evangéliumokban, az apostoli levelekben majd A jelenések könyvében is, amik Isten szeretetéről/országáról/megváltásáról szólnak, és beszélgessetek a csoportban arról, mit mondanak nektek személyesen ezek az igék!
„Ekkor ismét láttam: magasan az égen egy angyal repült. Nála volt az örökkévaló örömüzenet, hogy kihirdesse a Föld lakóinak – minden nemzetnek, törzsnek, nyelvnek és népnek.” (Jelenések 14:6)
Az evangélium elmondja, milyen az Isten valójában. Sátán az Éden óta zsarnoknak, kegyetlen önkényúrnak hazudja, de Jézus megélte itt a földön köztünk, hogy kicsoda is a mi mennyei Atyánk: „Aki engem lát, látja az Atyát” (János 14:9).
Ezt a feladatot aztán követőire hagyta, hogy legyünk Isten képmásai ebben a világban, hirdessük az evangéliumot, mutassuk be Őt, aki a végsőkig elment az emberért, aki feltétel nélkül szeret minket, aki kegyelmet és megbocsátást ad, akinek az áldozatát, ha hittel elfogadjuk, örök életünk van. Aki azért jött, hogy megkeressen és megmentsen minket, és aki azért jön vissza, hogy befejezze fő művét: az ember megváltását.
Egy ilyen Istent érdemes továbbadni másoknak. Ennek a világnak Rá van szüksége. Erről szól a három angyal üzenete is.
Beszélgessetek a csoportban arról, hogy ti hogyan tudjátok átadni Isten szeretetét a körülöttetek élőknek? Voltak mostanában tapasztalataitok ilyen téren? Hogyan lehetne megszólítani a korosztályaitokat? Milyen missziós tevékenységet próbálnátok ki?
Jó beszélgetést!
Andi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése