2023/02/05 - Az ítélet jóhíre (április 22 – 28)

 

5. Az ítélet jóhíre

„Féljétek az Istent, és adjatok neki dicsőséget, mert eljött ítéletének órája; imádjátok azt, aki teremtette a mennyet és a földet, a tengert és a vizek forrásait!” (Jelenések 14:7)

Talán már te is hallottad, hogy a hármas angyali üzenet hirdetése az adventisták egyik legfőbb feladata. Ennek részét képezi a figyelem felhívása Isten ítéletére.

Mit gondolsz arról, ha valaki a következőképpen figyelmezteti embertársát Isten ítéletére: „Térj meg, mert különben Isten ítélettel fog sújtani téged!” Hogy látod, vezethet-e jóra az Istentől való félelem?

Milyen gondolatok és érzések jelennek meg benned, amikor azt hallod, hogy Isten meg fog ítélni bennünket? Pozitív vagy negatív számodra ez az elképzelés? Miért?

Isten ítélete kapcsán sokszor az válik hangsúlyossá, hogy ő elmarasztalja, megbünteti és elpusztítja a bűnöst. Isten egy kegyetlen rendőrnek tűnik, aki csak okot keres arra, hogy megróhasson bennünket. Valóban Isten az, aki hibákat keres és vádol?

E kérdés megválaszolásában segítséget jelenthet számodra Zakariás mennyei ítélkezésről szóló látomása. Olvasd el Zakariás könyve 3. fejezetét! Mit tesz az Úr angyala Zakariás látomásában, amivel elhallgattatja a vádolót? (vö. Jelenések 3:5)

Az ókori Izraelben a törvénykezés másképpen működött, mint ma a nyugati világban. Manapság egy bírósági eljárás lefolytatásához többféle hivatalos személyre van szükség: bíróra, ügyvédre, illetve bizonyos esetekben ügyészre is. Napjainkban nem ugyanaz a személy felel az ítélethozatalért, mint a vádlott védelméért. Az ószövetségi időkben azonban nem voltak ügyvédek. A bírók töltötték be ezt a szerepet is. A bíró volt a pártfogó és a potenciális megmentő szerepében. Csak ő volt képes megvédeni és felmenteni a gyanúsítottat.

Általában csak az örül egy bírósági idézésnek, aki számít arra, hogy a tárgyalásnak pozitív kimenetele lesz. Istennek nem kell különösen nagy erőfeszítést tennie azért, hogy halálra ítélje az embereket. Nem szükséges hozzá túl nagy vizsgálódás. A bűn ott van mindannyiunk életében és elítél bennünket. Éppen ezért Isten elsődleges célja a bíráskodással nem az emberek elítélése, hanem sokkal inkább a megmentése. Így válik az isteni igazságszolgáltatás az egyetlen reményünké, hogy megmeneküljünk az örök haláltól.

Az Újszövetség újra és újra arról beszél, hogy Jézus az, aki bíráskodik az emberek felett (János 6:22). Mindeközben azt is tanítja, hogy Krisztus az emberiség bűneinek büntetését szenvedte el a kereszten, a helyettesünké vált. (1János 2:2) Pál apostol azt írja, hogy Isten „azt, aki nem ismert bűnt, bűnné tette értünk, hogy mi Isten igazsága legyünk őbenne” 2Korinthus 5:21 (RÚF). Azt hiszem a legjobb kezek között vagyunk az ítéletben!

Milyen szerepe van a cselekedeteinknek az Istennel való kapcsolatunkban?

„Isten azonban telve van irgalommal, és nagyon szeret bennünket, ezért, amikor még szellemileg halottak voltunk a bűneink miatt, Krisztussal együtt új életre keltett. Bizony, Isten kegyelme mentett meg minket! Sőt, mivel Jézus Krisztus részei vagyunk, vele együtt feltámasztott a halálból, és vele együtt a mennyei helyekre ültetett bennünket. Isten így akarta megmutatni – még a jövendő korszakoknak is – kegyelmének határtalan gazdagságát irántunk, akik a Krisztus Jézushoz tartozunk. Mert egyedül Isten kegyelme tette lehetővé, hogy a hitetek által üdvösségre jussatok. Ez nem a ti érdemetek, hanem Isten ajándéka! Nem a jó cselekedetek eredménye, hogy senki ne dicsekedhessen. Hiszen minket Isten a saját kezével alkotott: arra teremtett bennünket a Krisztus Jézusban, hogy nemes tetteket vigyünk véghez. Ezeket pedig Isten már előre elkészítette a számunkra, hogy lépésről lépésre ezeken haladjunk.” (Efézus 2:4-10)

Ha azt gondoljuk, hogy ki kell érdemelnünk Isten szeretetét és meg kell szabadítanunk önmagunkat a bűntől, akkor félni fogunk Isten ítéletétől. Ha azonban tudjuk, hogy Isten szereti a bűnös embert, mi több a saját halála által akar bennünket megszabadítani a bűntől, akkor nem ejt kétségbe az ítélet híre. Sőt inkább az Istennel való kapcsolatunk megerősítésére késztethet, mivel megismerjük az örökkévaló evangéliumot, hogy a bűnösök hit által válnak igazzá, és részesülnek Krisztus bűntelenségében. Isten kegyelmére bízzuk magunkat. Nem a saját tökéletességünk, hanem Isten tökéletességére való tekintettel biztosak vagyunk az üdvösségünkben. A szeretetteljesség az csak melléktermék.

Mit gondolsz, hogyan válhat az ítélet örömhírré azok számára, akik úgy érzik, nem az igazak, a választottak, a szentek csoportjába tartoznak?

„Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyetlen Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek. Aki hisz a Fiúban, azt nem fogják elítélni. De aki nem hisz benne, az máris elmarasztaló ítélet alatt van, mert nem hitt Isten egyszülött Fiában. Az ítélet pedig ez: a világosság eljött az emberek közé, de ők jobban szerették a sötétséget, mert gonosz dolgokat tettek. Ugyanis, akik gonosz dolgokat tesznek, azok mind gyűlölik a világosságot, és nem jönnek ki a világosságra, nehogy a tetteik gonoszsága lelepleződjön. Aki viszont az igazságot követi, és azt teszi, ami helyes, az kijön a világosságra, hogy nyilvánvaló legyen: ezeket a dolgokat Isten tetszése szerint és Isten által tette.” (János 3:16-21)

Marci