8. Bölcsesség az igaz élethez
Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség titkaira tanítasz engem. (Zsoltárok 51:8)
Eltévedtél. Élelmed fogytán, vizes tömlőd kiürült. Ki tudja, mi leselkedik rád ebben az erdőben. Mondd, Vándor, meddig bírod még? Hogy jutsz ki innen? — kérdezed magadtól. Ekkor, hirtelen, az erdőből reccsenést hallasz. Összerezzensz. Valaki, vagy valami száraz gallyra lépett. Közeledik. Odanézel, és egy görnyedt emberre leszel figyelmes, kinek ősz szakálla földig ér. Ráncai, mint a fa évgyűrűi, jelzik évei számát. Oly öreg a fizimiskája, nem lepődnél meg, ha kora háromjegyű szám lenne. Hátán nagy rakás száraz tűzifa. Nyögve és kínok között tesz meg minden lépést a nagy súly alatt. Mit teszel?
Rá se bagózol? Megtámadod, és megpróbálod elvenni a tűzifáját? Elfutsz? – hiszen álruhás gonosz mágus is lehet. Titokban követed? Vagy udvariasan köszöntöd és felajánlod a segítséged útbaigazításért cserébe? Ki tudja, talán egy vénember bölcsessége lesz az, mely megmenti életed és kijuttat ebből a rengetegből. Tudom, tudom... Az idősek bölcsessége néha nem jó másra, mint esti mesének, vagy vérnyomásemelésre. De most vészhelyzet van!
Rengeteg történet szól az „idős ember” bölcsességéről. Te ismersz ilyen történetet? Szerinted igazak? Mit gondolsz, mennyire hasznosak a régi bölcsességek?
Gondolj csak Yoda mesterre és bölcs tanácsaira: „Csukd be a szád, és nyisd ki a füled és hallgasd, mit súg a szíved.” Tudom... libabőr! A Csillagok háborúja híres jedi mestere, az egykori Jedi Tanács vezetője igen bölcs. Mi pedig, bizony sokban hasonlítunk a fenti, képzeletbeli történetünk főszereplőjéhez, vagy a kb. 900 éves Yoda mester egy tanítványához, ha egy még öregebb, több ezer éves könyvgyűjteményhez, a Bibliához fordulunk bölcsességért.
A Zsoltárok könyve a Héber Biblián belül a Bölcsességirodalom csokrába tartozik. Ez egy divatos műfaj volt az ősi Közel-Keleten, a suméroktól Egyiptomon át szinte mindenütt. Sokat átvettek, és használtak az ilyen „külföldi” művekből a Biblia írói is, amelyet utána komoly kritika alá is vettek pl. Jób könyvében vagy a Prédikátor könyvében. Ez mutatja azt, hogy egyrészt nyitottak voltak mások gondolkodásának integrálása felé, valamint a komplex látásmód és az egészséges vita hívei is voltak a Biblia írói.
Maga a bölcsesség ősi kifejezésének (hokmá) valamilyen formája 13-szor szerepel a Zsoltárok könyvében, melyből az egyik az 51. zsoltárban van. Ez ám a különleges nóta! Ez nem az Azariah féle bulizós zene, inkább amolyan „bal sors, akit régen tép”. Kinek jut eszébe olyanról énekelni, hogy „Mert tudom, hogy hűtlen voltam, és vétkem mindig előttem van” (5. vers)? A költő bizony komoly dolgokkal küzdhetett.
Te hogyan hívnád ezt a lelkiállapotot? Voltál már hasonlóban? Ilyenkor hogyan hat az ember lelkére a zene?
A zeneszerző (pontosabban szövegíró) már sok megoldást kipróbált, hogy kijöjjön a depiből, amit saját hibájának köszönhetett. Neked mi szokott segíteni, amikor szégyent, vagy bűntudatot érzel? És mi szokta rontani a helyzetet?
Az egyik dolog, ami eszünkbe juthat, az a jó viselkedés – avagy vallásoskodás – általi vezeklés. Ez jutott a zeneszerző eszébe is először, de aztán rá kellett jöjjön, hogy „Hiszen a véresáldozatot nem kedveled, és ha égőáldozatot adnék is, nem vennéd szívesen” (18. vers).
Álljon csak meg a díszmenet, hát Isten nem épp ezt a rituálét adta a Héber Bibliában, hogy az emberek megoldják vele a kapcsolati problémájukat?! De... Akkor mi vele a baj? Miért nem működik? Azért, mert könnyen Isten-ember közti gátat csinálunk abból, amit Isten azért adott, hogy újra összekapcsoljon bennünket. Ugyanez megy a gyülekezetben is: hányszor elveszítjük a lényeget, Isten csodálatos jelleme és szeretete helyett mindenféle kiüresedett hagyományt vagy formalitást helyezünk a középpontba, amelyeket eredetileg azért adott Isten, hogy összekapcsoljon Vele, hogy átéljük jóságát. Hányszor használjuk arra a vallást, hogy a szőnyeg alá söpörjük a problémát?
Nálad, hogy van ez? Inkább hajlamos vagy a hibáidat a szőnyeg alá besöpörni? Vagy inkább örökké túlgondolod a dolgokat? Esetleg mindkettő egyszerre?
Egy biztos: a Zsolt 51-ben található nótában azt olvassuk, hogy „Te pedig a szívben levő igazságot kedveled, és a bölcsesség (hokmá) titkaira tanítasz engem” (8. vers). Durva, de ezt a mondatot nem nagyon lehet lefordítani, mert az eredeti szöveg értelme homályos. Pedig itt ugrik a majom a vízbe. Az alábbi fordítások lehetségesek:
A mondat első fele:
„hűségre vágysz a szívedben”
„igazságra vágysz arról, ami rejtve van”
„szereted a sötétségben rejlő igazságot”
„a szív őszinteségében gyönyörködsz”
A mondat második fele:
„éjszakámban bölcsességre tanítasz”
„taníts meg bölcsességre a titkos dolgokról”
Vagy az egész egyben:
„De amit örömmel fedezel fel az emberi szívben, az az igazság tisztelete. Add, hogy megismerjem a bölcsességet lelkiismeretem mélyén.”
„Igen, bár az igazságot sötétségbe rejtetted, e titok által bölcsességre tanítasz engem.”
Küszködj egy kicsit, és találd ki ez alapján, mit mond neked ez az Öreg Bölcs, amelyet Bibliának hívunk! Nekem két dolgot. Elsőnek azt, hogy a problémáim gyökere általában belső és nem külső, ezért a belsőmet érintő Valakire van szükség, nem a viselkedésemet érintő valamire. Másrészt pedig azt, hogy ha elrontok valamit, és „sötétségbe”, depibe kerülök, ott tanulok a leginkább. Vagy, ahogy Yoda mester mondaná: „Gyengeségeidből okulhatsz a legtöbbet” – csak adj hozzá egy adag őszinteséget és nagy adag isteni szeretetet. Itt kezdődik a Bölcsesség.
Zsombor
Megjegyzések
Megjegyzés küldése