11. Ruth és Eszter (Június 14.)
Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről.
Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lásd 5Mózes 23:4-5).
Úgy érezték, ez a legjobb megoldás ebből a kilátástalan helyzetből, de abban a másik országban is végül hatalmas megrázkódtatásokkal kellett megküzdeniük. Körülbelül 10 évig tartó önkéntes száműzetésük alatt a család férfi tagjai mind meghaltak. Felfoghatatlan gyászában Naomi a vele történteket Isten csapásaként értelmezte.
Beszélgessetek a csoportban arról, hogy miért történnek rossz dolgok, tragédiák a világban? Neked mi a személyes meglátásod? Isten csapásai ezek, vagy Ő csak megengedi, hogy megtörténjenek? Hogyan lehet kapaszkodni Isten szeretetébe, gondviselésébe, amikor veszteségek érnek minket?
A Biblia talán egyik leggyakrabban idézett verse János 3:16 után Ruth 1:16: „ahová te mégy, oda megyek, ahol te megszállsz, ott szállok meg én is. Néped az én népem, és Istened az én Istenem” (RÚF). Megindító, gyönyörű vallomás, előszeretettel szokták esküvőkön felolvasni, pedig ezt nem egy vőlegény vagy egy menyasszony mondja szíve választottjának, hanem egy gyászoló hölgy egy másik gyászoló hölgynek, egy meny az anyósának.
Szerinted miért ragaszkodott Ruth ennyire Naomihoz?
Az én fejemben szöget ütött az utolsó mondat: „Istened az én Istenem.” Mindannak ellenére, amin Ruth keresztülment, mégis így dönt. Talán ez a történet jóval több, mint fekete-fehér, és Naomi családjának sikerült minden kihívás, nehézség és veszteség ellenére bemutatni egy szerető Isten képét.
Ruth keményen dolgozott Izraelben a két nőből álló család fennmaradásáért az árpaaratás idejétől a búzáéig Boáz földjén, a végső megoldás kettejük sorsára pedig pont ezen a gazdag emberen keresztül érkezett meg, aki kész volt megváltani az elhunyt Elimelek földjét, és feleségül venni Mahlon özvegyét annak ellenére, hogy Ruth idegen nép közül származott. A majdani örökösre pedig nemcsak nagyapja, Elimelek földje szállt, hanem egy rész apja, Boáz földjéből is. A közelebbi rokon pont ezért nem vállalta rokoni kötelezettségeit, mert nem akarta a már meglévő gyermekeinek örökségét csökkenteni.
Nem tudjuk, hogy Boáznak volt-e már ekkor házastársa és utódai, csak annyit, hogy feleségül vette Ruthot, nem nézve, hogy ő jól jár-e ezzel, és így megmentőjévé vált nemcsak a fiatalasszonynak, hanem anyósának is. Ez az „idegen”, moábita asszony pedig oszlopos tagja lett Dávid király és a Megváltó nemzetségi táblázatának is.
Milyen párhuzamokat találsz Boáz és Jézus karaktere, Ruth családjának megváltása és az emberiség megváltása között? Miért említhetjük Boázt – már ha említhetjük – Jézus előképei között? Hol érhető tetten Isten gondviselése Ruth történetében?
Most pedig beszéljünk kicsit Eszter történetéről (lásd Eszter könyve 2-10. fejezet)! Valószínűleg sokan emlékszünk rá a gyermekszombatiskolákról legalább halványan, habár ezeken a sötét részletektől általában megkíméltek minket. Emlékszünk például, Isten hogyan menti meg a perzsa birodalomban élő zsidókat a tömegmészárlástól? Eszter királyné esdekel a perzsa Ahasvéros király előtt, hogy vonja vissza a kiirtásukra vonatkozó parancsot. Azonban a birodalom egyik fontos törvénye szerint kiadott parancsot már nem lehet csak úgy visszavonni (mert az hülyén nézne ki), ezért csak annyit tud tenni a király, hogy kiad egy másik parancsot, amelyben engedélyt ad a zsidóknak megvédeni magukat. Emiatt joguk van arra is, hogy meggyilkolják azokat, akik őket próbálják meggyilkolni az eredeti rendelet által erre kijelölt napon. Úgyhogy adár hónap 13-án vérengzés tör ki a perzsa birodalomban, és ez mindenki szerint teljesen okés. Na, szóval, erről ma nem beszélünk.
Habár ez a történet nagyon sokrétű és sok kérdést felvet (érdemes elolvasni;), általában Eszter hősiességét szoktuk kiemelni. (Ez is fontos, de csak nagyon kis szelete az egésznek és véleményem szerint ahány mondat van, annyi tanulságot találhatnánk.) Talán már tudjuk, hogy a próféciákban a pozitív női alak általában Isten egyházának a szimbóluma. A hozzá való kapcsolatában láthatjuk, hogyan viszonyul Isten az egyházhoz. És habár Eszter könyvében egyszer sem jelenik vagy szólal meg Isten közvetlenül, az események megörökítése nem csak bepillantást nyújthat egy érdekes történelmi korba, hanem tanulhatunk is belőle.
Sok próféciában Isten valóságos képet ad az emberi lázadás okozta káoszról, megmutatja ennek következményeit, ugyanakkor felmutatja a reményt is. Ígéreteiből láthatjuk, hogy a szabadítás éppen olyan biztos mint az, hogy lesznek nehézségek. A Király a mi oldalunkon áll, és Isten népe végül megszabadul.
Téged melyik szál fogott meg Eszter könyvéből? Mik a saját tanulságaid, amiket le tudsz vonni ebből? Beszélgessetek erről a csoportban!
Andi és Ráhel
Megjegyzések
Megjegyzés küldése