Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

JEREMIÁS ELHÍVÁSA „Mielőtt az anyaméhben megformáltalak, már ismertelek téged. Még meg sem születtél, én már különválasztottalak magamnak, hogy a nemzetek prófétája legyél. (...) Ne mondd, hogy túl fiatal vagy, csak menj, ahová küldelek, és mondd el mindazt, amit parancsolok! Ne félj azoktól, akikhez menned kell, mert én vagyok veled, hogy megmentselek a kezükből! (...) Saját szavaimat adtam most a szádba! Ezáltal a mai napon felvigyázóvá teszlek, nemzetek és királyságok fölé állítalak, hogy gyökerestül kitépj, lerombolj, elpusztíts, szétszórj, s hogy építs fel, és ültess el.” (Jeremiás 1:5-10 - EFO) Jeremiás az elhívását fiatalon kapja Istentől, olyan 15-20 év közötti lehetett. Az életében még nincsenek olyan tapasztalatok, amelyre ráépíthetné a szolgálatát, hiszen még a mai szempontok alapján is túlságosan fiatal volt.  Milyen előnye lehet a szolgálat vonatkozásában egy fiatalnak? Milyen jellemtulajdonsággal rendelkezik egy fiatal, amely alkalmassá teheti őt a szolgála...

“Akinek pedig van hatalma arra, hogy megerősítsen titeket az én evangéliumom és a Jézus Krisztusról szóló üzenet szerint – ama titok kinyilatkoztatása folytán, amely örök időkön át kimondatlan maradt, de most nyilvánvalóvá lett, és az örök Isten rendelkezése szerint a próféták írásai által tudtul adatott minden népnek, hogy eljussanak a hit engedelmességére –, az egyedül bölcs Istennek legyen dicsőség Jézus Krisztus által örökkön-örökké. Ámen.” (Róm 16:25-27, RÚF)   Adventista gyülekezet(ek)ben nőttem fel, és gyerekkorom óta látom, mi az a “missziózás”. Evangélizálunk, főzőklubot tartunk, bibliaköröket és Szabadegyetemeket, és a valamelyest látogatott programok után mégis — többé-kevésbé — ugyanannyian mentünk szombaton az adott imaházba, amennyien előtte voltunk. A szívemben pedig egy elviselhetetlen érzés dúlt: ezeknek az embereknek már “annyi”? Miért nem érdekli őket az “igazság”, miért nem járnak templomba, vagy, — ha még biztosabbak akarnak lenni az üdvösségükben — ...

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

Nem létezik pálfordulás. Meg amúgy is ez olyan fura, „csinált” szó arra, ha valaki hirtelen, minden átmenet nélkül a visszájára fordítja a meggyőződését. Én még tizenéves voltam a rendszerváltás idején és tényleg elég érdekes volt, hogy a leghangosabb kommunisták hirtelen a legmeggyőződésesebb demokraták lettek és akkoriban gyakran elhangzott ez a kifejezés negatív felhanggal, a köpönyegforgató szinonimájaként. Mert az emberek nem változnak meg egyik napról a másikra. Márpedig Pállal éppen ez történt. Vagy nem?

Ha fel kellene sorolni „nagy” bibliai hősöket, akik élen jártak a misszióban, mondhatni hithősök voltak, rengeteg nevet tudnánk sorolni. Szépen tematikusan, ahogy eszünkbe jutnak az Ószövetség és az Újszövetség történetei. Mózes, Ábrahám, Jónás, Noé… avagy aki olvasta eddig is a gondolatébresztőket: Elizeus, Eszter, Péter, Pál… Isten. Miért is mondtuk, hogy Isten misszionárius volt? Mit tanultunk tőle? Foglaljuk össze egy rövid mondatban! De kinek jutna eszébe Fülöp. Nem a tanítvány. Az a Fülöp, akit csak néhány helyen említ a Biblia. A hetek egyike. Kik voltak a „hetek” az Apostolok cselekedeteiben? Van-e különbség a korai egyház életében, ha ők vagy a tanítványok munkálkodtak?

A BŰNTAKARÍTÓ Emlékszel a kakasszóra? Ha te nem is tudod, pontosan milyen volt, Péter biztosan tudta. Az a hang valószínűleg beleégett az emlékezetébe. De van egy lényeges dolog ebben a történetben! Tudod mi történt Péterrel ezután? Péter depresszióba került. Magányosan járta a vándorútjait, lelombozó hangvételű naplót írt. Akárhányszor kakast hallott, magát okolta és próbálta mélyebbre és mélyebbre elásni önmagát, amiért ilyen bűnt követett el. Az idő múltával mindenért magát okolta és a végén… Vagy máshogy írta le a Biblia? „Péter erre így válaszolt:  » Térjetek vissza Istenhez, és merítkezzetek be mindannyian Jézus, a Messiás nevében. Isten meg fogja bocsátani bűneiteket, és megkapjátok a Szentlélek ajándékát. Mert az ígéret nektek szól és gyermekeiteknek, meg azoknak is, akik távol vannak — mindenkinek, akit Istenünk, az Örökkévaló magához hív. « ” (ApCsel 2:38-39, EFO)

KI KERES KIT? Vannak dolgok, amik olyan könnyen berögződnek az ember agyába. Szinte alig lehet kiszedni őket onnan. Egy önjelölt érdekesség kutató vállalta, hogy megépít egy olyan biciklit, aminek a kormánya fordítva működik. Ha jobbra tekered a kormányt, akkor a kerék balra fordul és a bicikli balra megy. Meg is építette. Meglepetésére egyáltalán nem tudta használni. Az addigi berögződésen csak hosszú évek munkája tudott csak segíteni – szó szerint több évnyi erős, mindennapos gyakorlás. Eleinte fél méter után elesett. Amint érezte, hogy dől valamelyik irányba, azonnal az agya küldte a jelet, hogy rántsa az ellenkező irányba a kormányt és korrigáljon, azonban az agyba berögződött információ hamis volt, mert amerre az agya mondta, hogy rántsa a kormányt, az egy sima biciklin jól is működött volna, itt viszont még jobban az elesés felé döntötte a biciklit. Öt évnyi gyakorlás után sikerült elmondja magáról, hogy végre tud fordított-biciklizni. Ilyen nehéz egy berögződést megváltozt...