Boldogok, akik hisznek (…) boldogok, akik nem látnak és hisznek. János evangéliuma 20:29 János evangéliumában számos egymástól különböző, eltérő hátterű emberrel találkozhatunk, akiknek más volt a hite, a tapasztalata, de mindannyian bizonyságot tettek Jézus kilétéről. „Ímé, az Isten Báránya” (Jn 1:36)! „Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1:42). „Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya” (Jn 1:50)! „Vajon nem ez a Krisztus” (Jn 4:29)? „…magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője” (Jn 4:42). „Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68). „Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra” (Jn 11:27, ÚRK). „…noha vak voltam, most látok” (Jn 9:25). Meg tudjátok mondani egy-egy megszólalás alapján, hogy ki mondta? Kik voltak ezek az emberek? Beszélgessetek róla, hogy melyik történet ismerősebb számotokra, melyik kevésbé? Melyik szereplő (érzelmi) helyzetébe tudjátok leginkább beleképzelni
További Bizonyságok Jézusról Milyen bizonyítékok támasztják alá Jézus hitelességét? Milyen bizonyítékaid vannak a te életedben arra, hogy Jézus veled van? A Szentlélek bizonyságtétele Többször előfordult már velem, hogy egy gondolat erejéig, csak egy sóhajtásként megfogalmazódott bennem egy gondolat. “Milyen jó lenne, ha…” Bármivel befejezhetném, például: “Milyen jó lenne, ha holnap picit korábban fel tudnék kelni, mert több dolgom is lesz reggel.” Vagy éppen: “Milyen jó lenne, ha ezt most nem felejteném el, ez fontos lesz holnap.” Ilyen pillanatokban, mintha valaki hallaná a gondolataimat és jegyzetet készítene róla, majd az alkalmas pillanatban hozná a segítséget: fel tudok kelni korán és frissen, vagy éppen emlékszem arra a fontos információra, amit a sietségben nem jegyeztem fel. Mintha Jézus az apró lépéseimet is őrizné. Számomra ezek a kis pillanatok olyan erős bizonyítékok az Ő szeretetéről és jelenlétéről az életemben, amik megingathatatlanok. Neki még az én apró, jel