Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

  13. A végidő képei (Június 28.) Fiatalként a végidőkről beszélgetni szerintem érdekes téma, és nagy kihívás. Most kezdjük az életet, miért akarnánk a végéről gondolkodni? Sőt, nem is csak a miénkről, az egész világ végéről. Furcsa, távoli, talán olyan irreálisnak tűnik. Bevezetésképpen gondolkodjunk erről:  Te hogyan fogalmaznád meg, miért lehet vagy érdemes beszélgetni erről a témáról? Vagy épp miért nem? Az egyházunk ezt hivatalosan így fogalmazza meg: „Az Adventista Egyház küldetésének érzi, hogy az egész világ előtt képviselje a törvény és az evangélium, a hit és a cselekedetek csodálatos összhangján alapuló „örökkévaló evangéliumot”, méghozzá olyan módon, ahogy azt a Jelenések könyvében maga Jézus Krisztus tárta fel követői számára (Jel 14.)” Az adventisták azok, akiket Isten az utolsó időben elhívott arra, hogy „megtartsák Isten parancsolatait és Jézus hitét.” . Hirdessék a hármas angyali üzenetet (Jel 14) és benne az örökkévaló evangéliumot. Valamiért úgy érzem, hogy...

12. Előjelek (Június 21.) Ha van egy fejezet a Bibliában, amely tele van rejtélyekkel, szimbólumokkal és izgalmas kérdésekkel, akkor az a Jelenések könyvének 13. fejezete. Ez az a rész, ahol a két fenevad színre lép – egy a tengerből, egy a földből –, és együtt uralkodnak a világ fölött, megtévesztve az embereket és követelve imádatukat. A keresztény történelem során sokféleképpen értelmezték ezt a részt, a római császároktól kezdve a modern politikai rendszereken át az antikrisztus eljöveteléig. De mi van, ha egy kicsit mélyebbre ásunk, és nem csak a jövőről vagy egy konkrét történelmi eseményről próbálunk beszélni, hanem az emberi természet és a hatalom összetett kapcsolatáról? A Jelenések 13 fenevadai nem egyetlen történelmi személyhez köthető alakok. Sok bibliakutató szerint a tengerből feljövő fenevad a vallási vagy ideológiai manipuláció képe, míg a földből jövő fenevad az elnyomó politikai rendszeré. De ez a szimbólum nem csak a múltban vagy egy távoli jövőben érvényes – vajon ...

  11. Ruth és Eszter (Június 14.) Mint egy fáklya a sötét éjszakában, úgy világít Ruth könyve az Ószövetségben. A Bírák könyve a Biblia egyik morálisan és erkölcsileg legsötétebb fejezeteivel ér véget, melyek tele vannak nemi és fizikai erőszakkal, polgárháborúval. Azokban a fejezetekben a nőket kihasználják, meggyalázzák, akaratuk ellenére elrabolják, mintha nem lennének többek csupán valami használati tárgynál, amivel azt kezd az ember, amit akar. Ezt a poklot követi Ruth könyve, ahol a főszereplő nő szeretete, gondoskodása, megbecsülése a mai napig példaként áll előttünk. Egy történet az összetartozásról, a másik ember iránti elfogadásról, Isten gondviseléséről. Egy család meghozta élete talán addigi legnehezebb döntését, amikor Betlehemből, a kenyér házából (ez a helységnév jelentése) átköltöztek Moáb földjére éhínség miatt (Ruth 1:1-5). Annál a népnél kerestek menedéket, melynek tagjait a parancsolatok kitiltották az Örökkévaló gyülekezetéből egészen a tizedik nemzedékig (lás...

  10. Akik számára eljött a vég (Június 7.) „Mindezek azért történtek, hogy tanuljunk a példájukból! Azért írták le, hogy figyelmeztessenek bennünket, akik ennek a korszaknak a végén élünk. Azért aki azt gondolja, hogy ő biztosan áll, vigyázzon, nehogy elessen!” (1Korinthus 10:11-12) Neked milyen érzés, amikor valaminek vége van? Mitől függ, hogy kellemes érzések, vagy kellemetlen érzések felé haladsz? És mi van a nagybetűs Véggel? Szánj egy pillanatot arra, hogy megengedd magadnak, hogy érzések legyenek benned a „Világ Végével” kapcsolatban. Mi jön a felszínre? (Az is beszédes, ha apátia, vagy az érzelmek szinte teljes hiánya van benned.) Láttál már valaha a Véget bemutató apokaliptikus filmet? Mi tetszett neked benne, és mi nem? Hagyományosan, amikor Isten ítélete és a „vég” szóba jön, gyakran a gonosz emberek pusztulása és a jó emberek jutalma körül forgatjuk a dolgot. Minden fekete fehérnek tűnik. Sok bibliai történetet is erre a sorsra kárhoztattunk azzal az elfogultsággal, a...

  9. Zsoltárok, 2. rész (Május 31.) “ Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsoltárok könyve 46. fej.) Fogadjunk, hogy ha próféciáról van szó, nem egy ilyesmi szövegre gondolsz, mint ez a zsoltár, amit idemá...