Ugrás a fő tartalomra

2025/2/9 – Zsoltárok, 2. rész (május 31)



 9. Zsoltárok, 2. rész (Május 31.)


Isten a mi oltalmunk és erősségünk, mindig biztos segítség a nyomorúságban. Azért nem félünk, ha megindul is a föld, és hegyek omlanak a tenger mélyébe; ha háborognak és tajtékoznak is vizei, és tombolásától megrendülnek a hegyek. Egy folyó ágai örvendeztetik Isten városát, a Felségesnek szent hajlékait. Isten van benne, nem inog meg, megsegíti Isten reggelre kelve. Népek háborognak, országok inognak, ha az Úr mennydörög, megretten a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk. Jöjjetek, lássátok az Úr tetteit, aki bámulatos dolgokat művel a földön. Háborúkat szüntet meg a föld kerekségén, íjat tör össze, lándzsát tördel szét, harci kocsikat éget el. Csendesedjetek el, és tudjátok meg, hogy én vagyok az Isten! Magasztalnak a népek, magasztal a föld. A Seregek Ura velünk van, Jákób Istene a mi várunk.” (Zsoltárok könyve 46. fej.)


Fogadjunk, hogy ha próféciáról van szó, nem egy ilyesmi szövegre gondolsz, mint ez a zsoltár, amit idemásoltam neked. Sokkal inkább a különböző furcsa lényekre a Jelenések könyvében, vagy az állóképre a Dániel könyvében. Nem tudom, Te hogy vagy vele, én tizenéves koromban bár érdeklődve, de legalább akkora aggodalommal és félelemmel hallgattam a végidőről szóló próféciák hosszas magyarázatát, miközben ilyen gondolatok fogalmazódtak meg bennem:


“A legszebb éveimben vagyok, végre tudom, mi akarok lenni, vannak barátaim, van szerelmem, nehogy már a világ végét, meg a nagy nyomorúságot kelljen várni! Én ezt nem akarom!” 


Ha benned is hasonló érzések kavarognak, szívből együttérzek. A szüleid, nagyszüleid korosztálya, akiktől sokat hallhatsz a “nagy nyomorúság” témakörről már sok mindent megélt az életben, ami még előtted áll, és amire talán tiszta szívből vágysz. Sikert, szerelmet, családalapítást, szakmai kiteljesedést, utazást, alkotást… Anélkül, hogy csak azt mondanád, nekik könnyű, és hátat fordítanál ennek a prófécia-ügynek, próbálj fel egy másik szemüveget. Ebben a szemüvegben tovább fogsz látni a “világvége”, a “nagy nyomorúság” és az “ítélet” nyomasztó képein, mert teljesen máshova teszi a fókuszt. Megmutat egy nagyobb perspektívát: Istent és az ő szeretetét, ami nem csak a múltban volt, a jelenben van, de a jövőben is számíthatsz rá. 


Olvasd el még egyszer ezt a zsoltárt. Könnyű meglátni benne, milyen rettenetes dolgok történhetnek a világon - és sajnos ezt látjuk is a hírekből és magunk körül. De nézd meg a másik oldalt is! Szedd össze belőle azokat a szófordulatokat, amelyek megmutatják, hol van Isten ebben a történetben, és hogyan viszonyul hozzánk.


Arra kérlek most, hogy ugyanezt a szemüveget viselve nézz meg még néhány zsoltárrészletet.


Ti népek, mind tapsoljatok, harsogó hangon ujjongjatok Isten előtt! Mert a felséges Úr félelmetes, nagy király az egész földön. Népeket vet alánk, nemzeteket lábaink alá. Kiválasztja a mi örökségünket, Jákob büszkeségét, akit szeret. (Zsoltárok könyve 47:2-5.)


Magasztalunk, ó, Isten, magasztalunk téged, mert közel van neved azokhoz, akik hirdetik csodáidat. 

Én állapítom meg azt az időt, amikor igazságot szolgáltatok. Ha meginog a föld és minden lakója, én megszilárdítom az oszlopait! (Zsoltárok könyve 75:2-4.)


Legyen kegyelmes hozzánk az Isten, áldjon meg bennünket, és ragyogtassa ránk orcáját! Ismerjék meg utadat a földön, szabadításodat a népek között! Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! Örüljenek, ujjongjanak a nemzetek, mert pártatlanul ítéled a népeket, és vezeted a nemzeteket a földön. Magasztaljanak a népek, ó, Isten, magasztaljon minden nép! 

Meghozta termését a föld, megáld bennünket Istenünk, az Isten. Megáld bennünket az Isten, féljék őt mindenütt a földön! (Zsoltárok könyve 67.)


Isten ítéletével kapcsolatban ezek a zsoltárversek örömről, ujjongásról és Isten dicsőítéséről beszélnek.


Mi okunk lehet ujjongani, örülni, Istent dicsőíteni az ítéletével kapcsolatban? Hogyan vonatkoznak rád ezek az igeversek? Melyik gondolat érintett meg a legjobban?


Ha nyomasztó gondolatokkal találkozol, ha úgy érzed, olyan terheket pakolnak rád, amelyeket nem akarsz vagy nem tudsz cipelni, jusson eszedbe, hogy Isten irántad való szeretetének szemüvegén át is nézheted a dolgokat.


Barátsággal,

Zsuzsi


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...