8. Zsoltárok, 1. rész (Május 24.)
Énekelték Mózesnek, Isten szolgájának énekét és a Báránynak énekét: „Nagy és csodálatos minden, amit teszel, Mindenható Úr Isten! Igazságos és helyes, ahogyan cselekszel, Nemzetek Királya! Ki ne tisztelne téged, Urunk, ki ne dicsérné neved? Mert egyedül te vagy szent! Minden nép hozzád jön, hogy imádjon téged, mert látják, hogy igazságosan cselekszel!” (Jelenések könyve 15:3-4)
Néha egy-egy vers, dal, szobor, zeneszám, vagy más művészeti alkotás jobban ki tudja fejezni azokat a mélyebb érzelmeket, – a bánatot, a reményt, a vágyakozást, – melyek az emberi élet szerves részei, mint bármilyen tudományos értekezés. Az embernek nem csak tudásra van szüksége, hanem arra is, hogy az érzéseit napvilágra tudja hozni.
Nem véletlen, hogy a Jelenések könyvében is a Fenevad feletti nagy győzelem után a megváltottak serege éneklésbe kezd – nem tudják magukban tartani az örömüket.
Van olyan zeneszám, festmény, vagy más műalkotás, amihez gyakran nyúlsz, ha túlcsordulnak benned az érzelmek?
A Bibliában is gyakran találunk olyan részeket, ahol nem teológiai szakirodalomként, hanem művészetként jelenik meg a prófécia és a jövő kérdése. Ilyen énekek átfogó gyűjteményét találjuk a Zsoltárok könyvében.
Olvasd el az 5. Zsoltárt és próbáld meg megfogalmazni, milyen jó hírt szeretne átadni a jövőt illetően? Vajon milyen helyzetben fogalmazhatta meg Dávid ezt a művét?
A zsoltárban két egymással ellentétes embercsoportról olvashatunk: a gonoszok és az igazak közti feszültség jelenik meg kifejező módon. Dávid egy szorult helyzetben kiált fel Istenhez, amikor úgy érzi, az előbbi csoport megkeseríti az életét. Azt hiszem, ez a tapasztalat mindannyiunk számára ismerős.
Mikor érezted legutóbb, hogy más emberek okoztak károkat neked, vagy miattuk kellett szenvedned? Milyen reménységet adhatott Dávidnak, – és így talán adhat nekünk is, – amit a 4-6. versben olvashatunk?
Az életben gyakran szembesülünk keserűséggel, fájdalommal, szenvedéssel, és ezek nagy részét sajnos más emberek okozzák nekünk – néha akarva, máskor akaratlanul. Ilyenkor nehéz bármilyen kapaszkodót találni, valamit, ami bátorítana bennünket a szorult helyzetünkben. Talán nem akarjuk feltétlen a másik személy halálát, de valamiféle igazságszolgáltatás és az ügyünk érvényre juttatása igen kecsegtetőnek tűnhet.
A gonoszokkal szemben mit ír Dávid az igazakról a 7-8. és 11-12. versekben? Miben reménykedhet az, aki más emberek miatt kell szenvedjen?
Luther Márton körül-belül ötszáz évvel ezelőtt, a Római levélből ismerte fel azt az igazságot, amit Dávid már ebben a zsoltárban, Kr.e. 1000 tájékán megfogalmazott: az igaz ember egyetlen reménysége Isten kegyelme. Hogy mit jelent ez?
Olvasd el a Rómabeliekhez írt levél 1:16-17. verseit! Mit jelent az evangélium? Milyen párhuzamot találsz ezek, és az 5. Zsoltár imént olvasott versei között?
Pál Habakuk könyvéből idéz (2:4), amikor a levele tárgyát megfogalmazva leírja “Az igaz ember hitből fog élni”. (Vagy az Egyszerű Fordításban: “Akit a hite alapján Isten elfogad, az örökké élni fog.”) Nem szeretnék belemenni részleteiben, mert ahhoz a tanulmány egésze se volna elég, de legyen elég annyi, hogy egy másik fordítás szerint, ami jobban visszaadja Habakuk héber eredetijét, itt inkább valami olyasmiről lehet szó, hogy “Az igaz ember az Ő (Jézus) hűsége miatt fog élni.” Így hát mondhatjuk, hogy nem hit által, hanem Isten hűsége által nyerünk üdvösséget.
Így máris érthetőbbé válik, hogy miről énekel Dávid, amikor szavakba önti, hogy a gonoszokkal szemben “én kegyelmed bőségéből házadba léphetek, tisztelettel és félelemmel borulok le előtted szent Templomodban.”
Mit jelent számodra, hogy Isten hűséges, és a körülményektől függetlenül készen van számodra is az ő kegyelme? Milyen jövőképet tár eléd ezzel a hangsúllyal az 5. Zsoltár?
Még ha nem is kívánjuk a rosszakaróink halálát, megnyugtató lehet, hogy ez az élet, ahol ennyi szenvedéssel kell szembenéznünk, sokszor mások miatt, egyszer véget ér, és egy sokkal jobb vár ránk Isten kegyelméből. Végülis ez a prófécia veleje, nem?
Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése