2025/2/7 - A prófécia alapjai (május 17)

 

7. A prófécia alapjai (Május 17.)

Olvassátok el közösen Ézsaiás könyvének 6.fejezetét! 

„Uzzijjá király halála évében láttam az Urat, amint egy trónon ült. Magasztos volt és felséges; palástja betöltötte a templomot. 2Szeráfok álltak mellette, hat-hat szárnya volt mindegyiknek: kettővel az arcát takarta el, kettővel a lábát takarta el, kettővel pedig repült. 3Ezt harsogták egymásnak felváltva: Szent, szent, szent a Seregek Ura, dicsősége betölti az egész földet! 4A hangos kiáltástól megremegtek a küszöbök eresztékei, és a templom megtelt füsttel. 5Ekkor megszólaltam: Jaj nekem! Elvesztem, mert tisztátalan ajkú vagyok, és tisztátalan ajkú nép között lakom. Hiszen a Királyt, a Seregek Urát látták szemeim!” (Ézsaiás könyve 6:1-5) 

Na jó, kezdjük az elejéről! Ézsaiás próféta látomásban a templomban találja magát, ahol fizikailag láthatóan is jelen van Isten. De miért így reagál? És ki az az Uzzijjá (vagy Uzziás/Azarjá/Azariás király)? Ebben segíthetnek nekünk a következő Biblia részek: 2Kir 15:1-6 és 2Krón 25:27-28; 26:1-23. 

Tehát Uzzijjá nagyrészt jó király volt. Megerősítette az országot katonailag, bővítette annak területét, kutakat ásatott, mindeközben a földművelésre és állattenyésztésre is volt gondja. Mondhatjuk, hogy nagyon jól kezelte az ország forrásait. Mindez azonban egy fő dolgon múlt, ahogyan azt 2Krónika 26. fejezetének 5. és 16. versei (RÚF) rávilágítanak! Mi történt a 16. vers után? Ismerős a helyzet? Érthető, hogy amikor pontosan ennek a királynak a halálának az évében Ézsaiás ugyanabban a helyzetben találja magát, mint amely a király vesztét okozta, elkezd pánikolni? 

A különbség annyi a két történet között, hogy amíg Uzzijjá önként ment a templom azon részébe, ahova csakis a papoknak adott Isten engedélyt a belépésre, addig Ézsaiás már ott találja magát. Uzzijjá azt hitte, hogy mivel Isten jólétet és sikereket adott neki, ezért joga van hívatlanul a jelenlétébe lépni, és amikor a papok próbálták figyelmeztetni, hogy ez nem így működik, még dühös is lett rájuk. Mindeközben Ézsaiásnak Isten adta a látomást, ami azt jelenti, hogy Ő maga hívta meg a saját jelenlétébe. Ennek ellenére Ézsaiás érezte, mennyire nagy jelentősége van ennek és ő mennyire nem volt lélekben felkészülve a találkozásra. Gondoljunk csak bármilyen nép mitológiájából vett történetre, abban talán egyetérthetünk, hogy egyikben sem volt jó ötlet emberként az istenekkel dacolni (pl. Prométeusz). Azt már tudjuk, Uzzijjával mi történt, amikor méltatlanul és büszkén lépett be Isten közvetlen jelenlétébe. Lássuk Ézsaiás alázatára mi volt a reakció: 

„6Ekkor odarepült hozzám egy szeráf, kezében parázs volt, amelyet fogóval vett le az oltárról. 7Számhoz érintette, és ezt mondta: Íme, ez megérintette ajkadat, bűnöd el van véve, vétked meg van bocsátva. 8Majd az Úr szavát hallottam, amint ezt kérdezi: Kit küldjek el, ki lesz a követünk? Én ezt mondtam: Itt vagyok, engem küldj! 9Ő így felelt: Menj, és mondd meg ennek a népnek: Hallván halljatok, de ne értsetek, látván lássatok, de ne ismerjetek! 10Tedd kövérré e nép szívét, tedd süketté a fülét, és kösd be a szemét, hogy szemével ne lásson, fülével ne halljon, szívével ne értsen, és megtérve meg ne gyógyuljon. 11Megkérdeztem: Meddig tart ez, Uram? Ő így felelt: Míg el nem pusztulnak és

lakatlanok nem lesznek a városok, a házak elhagyatottá nem lesznek, a föld pedig pusztává nem válik. 12Eltávolítja az Úr az embert, és nagyon elhagyott lesz az ország. 13Ha megmarad belőle egy tized, azt is újból pusztulás éri, ahogy a csernek vagy a tölgynek a kivágás után lelegelik az új hajtásait. De egy ilyen hajtás végül szent maggá válik!” (Ézs 6.fej.) 

Hogy mondhat ilyet Isten? Miért ne akarná, hogy a népe tagjai ne értsék, mit szeretne mondani? A válasz egy újabb Ézsaiás által írt fejezetben található: 

„Meghátrálnak, csúfosan megszégyenülnek, akik bálványokban bíznak, akik szobroknak mondogatják: Ti vagytok az isteneink! 18Ti süketek, halljatok! Ti vakok, nézzetek föl, és lássatok! 19Van-e olyan vak, mint az én szolgám, és olyan süket, mint követem, akit küldök? Van-e olyan vak, mint az én megbízottam, olyan vak, mint az Úr szolgája? 20Sokat láttál, de nem ügyeltél rá, nyitva volt a füled, mégsem hallottál. 21Igazsága érdekében akart az Úr nagy és felséges tanítást adni. (…)23Ki ügyel erre közületek, ki hallgatja figyelmesen a jövő érdekében?” (Ézs 42.fej.) 

Szó sincs róla, hogy Isten azt akarta volna, hogy az akkori emberek ne értsék őt. Viszont, ahogy az Uzzijjáról szóló leírásokban olvashattuk, az uralkodása nagyobb részében az egyetlen hiba, amit elkövetett, az az volt, hogy hagyta a népet más isteneknek is áldozni. Erről Isten számos helyen kijelenti a Bibliában, hogy mennyire sértő számára. (Általában a házasságtöréshez, megcsaláshoz hasonlítva.) Vagyis az Ézsaiás 6. fejezetének végén levő fenyegetően hangzó részeket hosszú évekig tartó „megcsalás” elszenvedése után íratja le. Gyakorlatilag azt akarja vele mondani, hogy ha eddig tépte a száját és senki sem figyelt rá, most már nem is fognak. Ha eddig finoman próbálta szemléltetni, miért nem jó az, amit a nép művel a mindennapokban, akkor most már ne is törődjenek a prófétáknak adott költői képeivel. Innentől olyan módszerekhez fog folyamodni, amikre muszáj lesz felkapniuk a fejüket. 

Éreztétek már, hogy valakihez beszéltek, de nem figyel rátok? Hogy lehet, hogy igazatok van egy vitában, de a másik fél nem fogja elismerni és változtatni? Vagy hogy jó tanácsot adtatok valakinek, de egyszerűen nem volt kedve megfogadni, és most nektek panaszkodik, hogy milyen rosszul alakult minden? Isten is valahogy így érezhette magát sokszor a bibliai időkben. Mindezek ellenére mégis bátorítással zárja Ézsaiás 6.fejezetét. Beszélgessetek róla a csoportban, hogy mit jelenthet az utolsó mondat! 

Jó olvasást és beszélgetést kívánok 

Ráhel