2012/4/11 - A keresztény élet

A múlt héten tanulhattunk az Evangélium és a Törvény összefüggéseiről. (Miért is kell ismerni a törvényt ezzel kapcsolatban?) Remélem sikerült végig gondolni és talán megfogalmazni; mondhatjuk úgy, hogy a Törvény a mi útjelző táblánk.

Biztos voltatok már úgy kirándulni, túrázni az erdőben, hogy egy-egy régi tábla, egy festés a fán mutatta a helyes utat. Mi, keresztény fiatalok már korán megtanuljuk olvasni és valamennyire értelmezni is ezeket az útmutatásokat, jeleket. (Ez a törvény mindennapi útmutatása.) De egy dolog ismerni ezeket, és más követni ezeket. Elhinni, hogy jó felé vezet még akkor is, ha már megint emelkedik/leejt az út, egy bogáncsoson keresztül. De ha a nyelvtani fogalomtárban megnézzük, azt találjuk: az Ige (törvény) cselekvést fejez ki számunkra. Merj elindulni jófelé!

Nézzünk meg most közelről néhány ilyen útjelző táblát, és beszélgessünk róla:

Valószínűleg sok prédikációt meghallgattunk már (és még fogunk) a Sáfárság* témájáról. Ha sikerül visszaemlékeznünk rájuk, eszünkbe jut, hogy itt nem csupán a pénzről, időnkről van szó. Azokról a dolgokról is, amelyeket a Jóisten ránk bízott. Ahogy egy kedves Tanárom mondta, különbözőek vagyunk egymásért. Ismerjük a tálentumokról szóló példázatot (Máté 25:14-28). Nem szoktunk arról beszélni, hogy az az elásott tálentum kinek hiányzott. Nem volt véletlen, hogy egy tálentum is kiosztásra került. A történet tanulságából tudjuk, hogy mindannyiunknak vannak adottságai, amelyeket használnunk kell. Gondolkodj el ezen, és ha úgy látod, oszd meg a többiekkel: Neked mi az a dolog, amit rád bízott? Mi az, amire Téged választott a „Gazda, hogy a környezetedben legyél a sáfára? Biztos, hogy csak Te leszel szegényebb, ha ezeket a képességeket elásod? A JóIsten megbízottja vagy, nem az ásója J!

Ha tovább megyünk ezen az úton, a következő ilyen útjelzőnk a Tized. Nem árt előre leszögezni, hogy erre nem a Jóistennek van szüksége. Ahogyan a táblára sincs hatással, hogy melyik utat választod.  Akkor miért kell?

Fontos azonban látnunk, hogy nem mindenből a tizedet kéri. Az életed, képességeid egészét használd arra, hogy vele legyél. Ne csak „heted napot” legyünk keresztények, mert az max 2 Istentisztelet és közte egy ebéd. Ne csak jelképes összegekben adj magadból Istennek és a barátaidnak. Ő sem jelképes összegekben, tized részben hallt meg értünk. Szüksége van rád a Jóistennek is és nekünk testvéreidnek és barátaidnak is.

Ha ilyen értékesek vagyunk Isten számára, akkor hogyan kell magunkat szeretni? Mit gondoltok erről? Aki tanul esetleg közgázt, hallott már a Maslow piramisról. Ez az elmélet azt tanítja, hogy a csúcson az Önmegvalósítás van. Erre szeretnél menni? Ezt hogyan kell értelmeznie egy keresztény fiatalnak?

A Biblia azt kéri tőlünk, hogy „úgy szeresd embertársadat, mint saját magadat” (Máté 22:39 - EFO). Ez a mondat egy nagyon jó összhangra figyelmeztet. Épp úgy elvárja a barátaid, testvéreid szeretetét, mint a sajátodat. A kettő között nem kacsacsőr/rókaszáj (ki ahogy tanulta J) van, hanem egyenlőség! Hogy is van ez? Ne megfelelni akarj a barátaidnak, mert akkor magadra nincs időd. Ha pedig folyton a magadra figyelsz, hiányzik a mérleg másik fele. És ne felejtsd, a JóIstennek nem megfelelni kell! Merj magad lenni, hogy önmaguk lehessenek ők is!

A következő kereszteződésben találjuk a házasság kérdését. Szerintetek miért kerül ez ide? Miért fontos téma ez nekünk? Egyszer azt mondták nekem, hogy az élettársi viszony és a házasság között a felvállalás hiányzik. Valaki szerint a házasságban elveszítjük önmagunkat és csak egy megkötés, szabadság nélkül. Erről hogyan gondolkodtok?

Ebben a témában nem példabeszédekről, tanmesékről beszélünk. A Jóisten mondta személyesen azt:  „nem jó az embernek egyedül lenni” (1Móz 2:18). Én hiszem azt, hogy rendel mellénk hozzánk illő társat vagy inkább úgy is mondhatnánk, hogy akihez mi illünk. Vele úgy illünk össze, ahogyan az ember két keze.  Ha ezzel még vár a Teremtőd, ne félj, csak tanulj, hogy alkalmassá tehessen rá!

Ne felejtsétek el azt sem, hogy egy párkapcsolatban nem csak Ti ketten szerepeltek. Ott a helye Jézusnak (nem másnak! ;)) is. Ő tőle van egy olyan erő, áldás a kapcsolatban, ami gyönyörűvé teszi az egészet. A szeretetre egymást tanítjuk, egyedül nem lehet.

Mit gondoltok, milyen új, megváltozott kihívásokkal kell szembenéznünk ma ebben a témában. És itt beszéljetek a lelki kihívásokról is és a testi vágyakról is. Ez utóbbi is a Jóisten ajándéka, ha megfelelően kezeljük.

Ahogy jártok ezeken az utakon, észre fogjátok venni, hogy egyre jobban tudtok haladni a kijelölt cél felé (Ezt látod tisztán, hogy mi is a Te saját célod? Ezt fogalmazd meg szavakban, akár magadnak, akár beszéld meg a közeli barátoddal!) Észre fogod venni, hogy keresztény fiatalnak lenni nem egy vallás. Nem kizárólag a hited, hanem egy életforma. Egy életstílus. Ma, amikor sokan a stílusáról ítélnek meg másokat, fontos, hogy ezt Te hogyan éled meg, hogy „adod el”. Ha úgy, hogy mit nem lehet, akkor a körülötted lévők is csak lesajnálni fognak, hogy mennyi mindent nem lehet neked. (ezt már hallottátok azért, nem? ). Ha úgy éled meg, mint egy menő stílust, ami megvéd, jó emberré, baráttá tesz, annak az eredményét nem lehet elmondani, átélni kell. Próbáld ki! Legyél talpra esett, menő keresztény. Nem mondom, hogy ez a könnyebbik útnak tűnik, de hidd el, elvisz a célodhoz és nem körtúra lesz J

*Olyan valaki, aki gondját viseli másvalaki dolgainak vagy javainak. Azt, amire a sáfár gondot visel, sáfárságnak nevezzük.

„Kis tesótok” Nagy Tomi