"Minden igazi szeretet a Földön Isten műve, s csak annyiban a miénk, amennyiben a szeretet bennünk az Övé." (C. S. Lewis)
"Az nem lehet, hogy ezen a planétán Őt valami ne érdekelje. Engem egyes állatok teljesen hidegen hagynak, nála ez kizárt dolog. Annyira gyenge az ítélőképessége, hogy egyáltalán nem tud különbséget tenni. Minden állatnak egyformán örül, mindegyiket kedveli, és minden új állatot szeretettel üdvözöl. Amikor a hatalmas brontoszaurusz a kertünket taposta, úgy tekintett rá, mint egy remek új szerzeményre; nekem úgy rémlett, hogy ez valóságos sorscsapás, ő meg csak nevetett. Íme, ez tipikus példája annak, hogy nézeteink mennyire különböznek. A szörnyeteget meg akarta szelídíteni. Én át akartam engedni neki a földünket, mindent ott akartam hagyni. Ő meg azt reméli, hogy szép szóval meg tudja szelídíteni, és azután aranyos játékszerünk lenne. Mondtam neki, hogy egy hét méter magas és huszonnyolc méter hosszú állat nem éppen ölebnek való, és küllemben sem illik a kertünkbe, mert a legjobb szándék mellett is előfordulhat, hogy egy szép nap ráül a kunyhónkra, és szétlapítja anélkül, hogy valami álnokságot forgatna a fejében. Csak bele kell nézni a szemébe, láthatjuk, hogy bizony néha szórakozott. De hiába. Ő a fejébe vette, hogy a szörnyeteget átneveli háziállatnak, és erről nem is tudom lebeszélni. Egy tejgazdaság alapítását tervezi, abban akarja a brontoszauruszt hasznosítani. Azt kívánja tőlem, hogy én fejjem meg." (Mark Twain-Ádám és Éva naplója)
Milyen lehet dinoszauruszokon lovagolni, vagy háziállatnak tartani őket?
Aranyos gondolat, de nehezen képzeljük el, nem? Ádám is nehezen képzelte el,
hogy Évának sikerülhet. De vegyünk csak egy könnyebb példát.
Képzeld el, hogy egy zöld réten vagy.
A fű hosszú, és a szellő táncoltatja. Az őzek ott legelnek melletted. Lassan
odalépkedsz hozzájuk. A puha orrukat odadugják hozzád, hogy simogasd meg. Nem
ijednek meg. Elkezdesz az erdő felé sétálni. Amikor beérsz, a zöld moha arra
csábít, hogy lefeküdj pihenni. Olyan puha, mint semmi más eddig. Egyből
elalszol. Arra kelsz, hogy alkonyodik. Visszamész a tisztásra. Olyan csodálatos
a naplemente. Valami különleges érzés fog el. Bár nem látsz más embert magadon
kívül, mégis azt érzed, mint ha valaki ott lenne melletted. Isten van ott. Nem
hagy egyedül. Csukd be a szemed és képzeld csak el. Ügye milyen csodás
elképzelni, hogy mindent Ő teremtett?
De hol is lehet találkozni ezzel a történettel? A Bibliában sok helyen
megtalálhatjuk a teremtés történetét.
1Móz 1:1 – 2:3
Itt találjuk meg a teremtés „alapjait” Későbbi szakaszokban pedig Ádámot és
Évát ismerhetjük meg.
- Vajon hogyan is gondolkodhattak?
- Milyennek látták a világot?
Olvasd el a 104. zsoltárt.
- Mi a közös a Mózes könyvében olvasottak és a 104. zsoltár közt?
- Milyen hangulatú ez a szakasz?
Jób 38:1-21
Őszintén bevallom, Jób könyve nem volt sohasem a szívem csücske. Számomra
eléggé negatív hangzású könyv. De érdekes megfigyelni, hogy Jób, hogyan
próbálja megérteni Istent és azt, ami vele történt. Kíváncsi volt, kutatta a
teremtés történetét. Épp ezért volt annyira különleges. Mert kíváncsi volt.
Érdekelte Isten terve. Te is érezheted magadat sokszor „Jóbként”. Kutatod
Istent, de azt érzed, hogy nem találod. A lényeg, hogy meg kell tanulnunk bízni
Isten végtelen szeretetében és hatalmában. Ebben a teremtés csodái is a
segítségünkre vannak, amelyeket mi Jóbnál sokkal jobban megismerhetünk.
Ézs 45:18
Mit sugall számodra ez a rész?
Isten tudatosan, szeretetből teremtett meg minket és környezetünket, ott van
például a víz. A Marson is találtak vizet, de sem a Marson, sem más bolygón
nincsenek nagy, egybefüggő tengerek, tavak. A föld másik sajátossága az
atmoszféra összetétele, amit 21% oxigén, 78% nitrogén alkot. Más bolygók
atmoszférájában vagy a széndioxid vagy a hélium van túlsúlyban, a föld atmoszférája
viszont éppen az élethez alkalmas.
Az időjárás változik, de Isten nem! A divat változik. Még a változás is változik. De a Biblia azt mondja, hogy Istenben „nincs változás, sem fénynek és árnyéknak váltakozása” (Jak 1,17). Ő „tegnap, ma és mindörökké ugyanaz” (Zsid 13,8). „Én az Úr nem változtam meg” (Mal 3,6). (Max Lucado)
Wombatka
Megjegyzések
Megjegyzés küldése