Mit gondolsz, hogyan van jelen Isten a mi világunkban? Egyáltalán van arra szükség, hogy bármennyire is foglalkozzon vele? Esetleg ő maga is valamilyen módon a teremtett világ része? Az évek során nagyon sok furcsa elképzeléssel álltak elő erre nézve az emberek. A legismertebbekről talán már te is hallottál:
- Deizmus: Isten megteremtette az önmagát irányítani képes világot, majd magára hagyta, hogy további isteni tettek nélkül fejlődjön tovább.
- Panteizmus: Isten és a világ azonosítása, vagyis ez a felfogás a világot isteni mivoltúnak tekinti.
- Panenteizmus: A világ Isten része, mintha a saját teste volna, vagyis Isten részben azonos a világgal, részben túlhaladja azt.
Érdekes elgondolások, ugye? Megint szembesülünk a problémával, hogy a sokféle elmélet közül meg kellene találni, hogy melyik igaz… A negyedév elején volt róla szó, hogy Istennél van a teljes igazság, vagyis ahhoz a forráshoz kell fordulnunk, amit ő adott nekünk. Nézzük meg akkor, hogy mit ír a Biblia:
„A láthatatlan Isten látható képmása az elsőszülött Fiú, aki minden teremtmény előtt született, s aki által Isten a mindenséget teremtette: a mennyei és földi lényeket, láthatókat és láthatatlanokat, a szellemi uralkodókat, fejedelmeket, hatalmasokat és kormányzókat. Mindezeket Isten a Fia közreműködésével, és a Fia számára teremtette. A Fiú minden teremtménynél előbb létezett, s az egész világmindenséget ő tartja egyben.” (Kol. 1:16-17)
Miről is van akkor itt szó?
Istentől függ az univerzum létezése (ő tartja azt egyben), ugyanakkor ő nem
részese a teremtésnek, ő nem függ a világ létezésétől. Ez így érthető? Isten a
világmindenség ura, akinek a hatalma tart össze mindent, ami létezik, de ő maga
önmagában is létező.
Belegondoltál már abba, hogy egy ilyen hatalmas lény miért teremtett
meg mégis minket? Mi szüksége volt ránk? Ha belegondoltok, mi csak bajt
okoztunk, nem? A válasz nagyon egyszerű. Igazából semmi szüksége nem volt
ránk. Egyszerűen csak meg akart velünk osztani valami csodálatosat. Azt, hogy
mit jelent élni. És hogy erre mi oka volt? Annyi, hogy ő a szeretet. Az a
szeretet, ami meg akarja osztani valaki mással is azt, ami neki van.
Milyennek teremtette meg Isten az embert?
Isten fizikailag és lelkileg is
élőnek teremtett minket. Azt, hogy mit jelent fizikailag élni, nem kell
részletezni. Amíg ver a szíved, lélegzel, tudsz gondolkodni, csinálod a
dolgaidat, addig élsz. De mit jelent lelkileg élőnek lenni?
A múlthéten beszéltünk arról,
hogy mit jelent Istentől függve élni. Lelkileg élni pontosan ezt jelenti. Úgy
lettünk megteremtve, hogy szükségünk van arra, hogy fontosak, elfogadottnak és
biztonságban érezzük magunkat. Ezt pedig csakis Istentől kaphatjuk meg. Blase Pascal,
a híres matematikus mondta, hogy minden ember szívében egy Isten alakú űr van
amit egyedül csak Isten képes betölteni, és persze, megvannak azok a pótlékok,
amik ideig-óráig látszólag betöltik ezeket a szükségleteinket, de ez csak a
felszín. Szükségünk van Istenre, különben a negatív érzelmek – alacsony
önértékelés, bizonytalanság, félelem, alkalmatlanság, bűntudat, aggódás,
kételkedés – veszik át az uralmat fölöttünk.
„Az Örökkévaló Isten ültetett egy kertet Édenben, keleten, és ott helyezte el Ádámot, akit formált. Majd fölnevelt a földből mindenféle gyönyörű gyümölcsfát, amely jó gyümölcsöt termett. A kertben volt két fa a többi között: az Élet Fája és a Jó és Rossz Megismerésének Fája. Édenből folyó eredt, hogy megöntözze a kertet. Ezután négy folyóra vált szét.” (I.Móz. 2:8-10).
A teremtéskor Isten mi mindent biztosított Ádám és Éva számára?
És mi a helyzet a mi életünkkel? Vajon személyesen rólam is
gondoskodik?
„Ezért azt mondom nektek: Ne aggódjatok életetek miatt, hogy mit fogtok enni és inni, se testetek miatt, hogy mibe fogtok öltözködni! Hiszen nagyobb dolog életet adni, mint az ételről gondoskodni! Nagyobb dolog testet alkotni, mint ruhát készíteni! Figyeljétek meg az égi madarakat! Nem vetnek, nem aratnak, élelmet sem gyűjtenek magtárba — Mennyei Atyátok mégis táplálja őket. Ti azonban sokkal értékesebbek vagytok, mint a madarak! Ki tudná közületek aggodalmaskodásával akár csak egy órával is meghosszabbítani az életét?
Miért aggódtok a ruhák miatt? Figyeljétek meg a mezőn a vadvirágokat, hogyan növekednek, pedig nem fáradoznak, hogy ruhát készítsenek maguknak! Mégis azt mondom nektek, Salamon király a dicsősége csúcsán sem öltözködött olyan szépen, mint ezek közül bármelyik. Látjátok, ezek a növények ma még virágzanak, holnapra pedig már elszáradnak, és a tűzbe dobják őket, Isten mégis milyen gyönyörűen öltözteti őket! Mennyivel inkább fog titeket öltöztetni?! Ne legyetek hát kishitűek!
Ne aggódjatok, és ne kérdezzétek: »Mit fogunk enni, és mit fogunk inni?«, vagy: »Mibe öltözzünk?« Azok törtetnek szüntelen ilyen dolgok után, akik nem ismerik Istent. Mennyei Atyátok jól tudja, hogy mindezekre szükségetek van. Isten Királyságával és azzal törődjetek, amit Isten igazságossága kíván — erre törekedjetek mindenek előtt! Isten pedig majd törődik azzal, amire szükségetek van. Ne aggódjatok tehát a holnap miatt! A holnap majd magával hozza az új gondokat és az új megoldásokat is. Minden napnak elég a maga gondja-baja.” (Mt. 6:25-37)
Volt már veled, hogy úgy érezted egyedül maradtál? Hogy ha van is
Isten, ő biztosan nem foglalkozik veled? Mikor a legrosszabb a helyzet, és az
imáid nemhogy nem hogy nem hallgatnak meghallgatásra, de folyamatosan jössz rá,
hogy lehet még annál is rosszabb?
Volt egy ember a Bibliában, aki
őszintén tudta volna neked azt mondani, hogy „Tudom mit érzel.” Ő pedig Jób. Az ő történetét mindannyian
ismerjük, csak valahogy nem tudjuk komolyan venni, mert pontosan tudjuk, hogy
mi a történet vége. Vagyis az egészet úgy olvassuk, hogy jó, hát persze, de a
végén mindent visszakap, sőt, még többet is… Ha éppen hullámvölgyben vagyunk,
akkor nem egy sikertörténetet akarunk olvasni… De belegondoltál már, hogy Jób a
szenvedései közepén nem tudta még, hogy mi lesz a történetének a vége? Csak ült
a porban, és szenvedett, nem értette, hogy miért történik mindez vele. Ott voltak
a barátai, akik tényleg jó dolgokat mondtak neki, de Jóbnak ezek a tanácsok nem
segítettek… Nem mesélem végig a történetet, ha így érzed magad, akkor lapozd
fel a Bibliádat, és olvasd végig Jób szemszögéből a történetet! Hidd el, megéri
J
„Hiszen én jól tudom, mit tervezek a számotokra — mondja az Örökkévaló —, s ezek a tervek békességről és felvirágzásról szólnak, nem pedig nyomorúságról és bajról. Olyan jövőt szántam nektek, amelyben jót várhattok.” (Jer. 29:11)
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése