Ugrás a fő tartalomra

2016/1/10 - Pál írása a lázadásról

Ha olyan könyvet olvasok, ami túl izgalmasnak ígérkezik, a végére lapozok és megnézem, mit is várjak. Ha olyan filmet nézek, ami túl izgalmasnak ígérkezik, a végére tekerek és megnézem. Bugyuta? Talán. Legtöbbször nagyon hozzám nőnek a karakterek, szenvedésüket átérzem, néha meg is siratom. Ettől függetlenül a cselekmény ugyanúgy leköt, igyekszem egy lépéssel az eseménysor előtt járni, kitalálni, hogy is lehetne megoldani a felmerülő kalandokat…
Te olyan életet élsz, ami igazán izgalmas ígérkezik. Ha eddig még nem néztél úgy filmet, nem olvastál úgy könyvet, hogy meglesed a végét, most mindenképpen tedd ezt. Lapozz a Bibliád végére!

A filmek/könyvek csak néhány óra izgalommal járnak, de ott nem téged találnak el a golyók… A saját életben viszont minden téged ér. Minden szó, minden érzés, minden tett, minden nevetés, könny, öröm, bánat. Olyannyira, hogy néha el se hiszed, hogy lehet ezt kibírni… Akkor, amikor a legnehezebb, amikor igazán egyedül érzed magad, lapozz a Bibliád végére és olvass Pál leveleiből:
„Ezek a »gyermekek« közönséges hús-vér emberek. Ezért Jézus is ugyanilyen emberi testben járt a Földön. Azért kellett ennek így lennie, hogy Jézus a saját halálával legyőzze a Sátánt, aki a Halál felett uralkodik. Igen, Jézus emberré lett és meghalt, hogy az embereket megszabadítsa a halálfélelemtől, amely őket egész életükben rabszolgaságban tartotta.” (Zsidók 2:14-15 – EFO)
Magyarul: Jézus is hasonló lett hozzánk (testből, vérből), hogy halálával megsemmisítse az ördögöt – azért, hogy szabadságot adjon Neked. Olyan háborút vívsz, kedves fiatal barátom, aminek előre kihirdették a győztesét. Jézus győzött. Lapozz bátran tovább, olvass, kutass, győztes vagy!
  • Igazságos, hogy egy ember bűne miatt minden ember szenved? Na és az igazságos, hogy egy bűntelen halála miatt minden ember (még az első is) újrakezdheti?
  • Milyen fegyverekkel harcolhatsz egy eleve győztes háborúban? (Ef. 6:11-17)
Kriszti

Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/9 A törvény szerinti élet

  9. A törvény szerinti élet (Augusztus 30.) „Szeresd az Örökkévalót, Istenedet, teljes szíveddel, egész lelkeddel, teljes értelmeddel; és úgy szeresd az embertársadat, mint saját magadat!” (Lukács 10,27) Az előző héten arról beszélgettünk, miként adott Isten törvényt a népének. Miért volt szükség rá, mi volt a fő célja, stb. A múlt heti beszélgetést felfrissítve, és a mostani téma bemelegítéseként vitassátok meg az alábbi kérdéseket: Mire jó a törvény? Miben akadályoz a törvény? Mi történik akkor, ha nincs törvény? Ha körülnézünk magunk körül a világban, a történelemben, a különböző vallások területén, azt látjuk, hogy nincs két egyforma törvény és szabályrendszer. Ez egyrészt azért van, mert a törvények minden kultúrában a törvényadó ideáljait, céljait, szándékát és jellemét tükrözik. Másrészt viszont azért, mert a törvények az adott közösség korához, társadalmához, szokásaihoz, kultúrájához is igazodnak. Ezért van az például, hogy az ószövetségi korban nem volt szükség Ál...

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...