6. Isten ítéletének órája
Ha az elmúlt héten nem lett volna elég belőle, most ismét az ítéletről fogunk gondolkodni. Az előző tanulmányból már tudjuk, hogy – akármennyire is ijesztően hangzik – az ítélet valójában jó dolog. Most ezt a gondolatot szeretném jobban kibontani, bemutatni más szemszögből is. De először egy kérdés:
Keresztényként érezted már azt, hogy az egész életed egy nagy vizsga, aminek eredményén nagyon sok minden múlik?
Könnyű így látni az életet, ha azt halljuk, hogy a végén ítélet vár bennünket. Mégsem szeretném, hogy így érezd. Sőt, hiszem, hogy Isten sem szeretné. Isten vagy feltétel nélkül szeret téged, vagy bizonyítanod kell neki, hogy elfogadjon, elégedett legyen veled. A kettő együtt nem lehetséges. Én pedig úgy ismerem Istent, mint az önzetlen, végtelen Szeretet. Ha valóban így látjuk Teremtőnket, az segít bennünket megszabadulni a társadalmunk által diktált megfelelési kényszertől is.
Az ítélet valóban egy fajta vizsga, csak éppen nem a mi vizsgánk, és nem nekünk kell megfelelnünk. A nagyobb megértés érdekében tegyünk egy utazást a távoli múltba, az Ószövetség korába, ahol Isten népének állatokat kellett áldoznia Isten előtt. Az Úr ezáltal akarta bemutatni, hogyan fogja megoldani az emberiség nagy problémáját, a bűnt, ami miatt az ítélet is létezik.
Ahhoz, hogy ezt megértsük, a bűn útját kell követnünk ebben a rendszerben. Alapvetően minden ember bűnnel születik. Minden egyes állat feláldozásakor ez a bűn jelképesen az áldozatra került, amelyet levágtak. Ez azt jelentette, hogy az embernek, a népnek nem kell meghalnia saját bűnéért, mert más már meghalt érte. (A valóságban ez Jézus Krisztus.) A bűn azonban nem szűnik meg itt csak úgy, egyszerűen. A bűnt, az állat vérében a pap bevitte a szentélybe, Isten trónja elé. Nap mint nap, egy éven keresztül az emberek és az egész nép bűne itt gyűlt Isten előtt.
Az év végén különleges ünnep következett, az engesztelés napja. Ez az egész nép számára nagy jelentőségű volt, és mindenki komolyan is vette. Lélegzetvisszafojtva figyelték, amint a főpap bemegy a szentélybe, és összegyűjti az összes bűnt, amely felgyülemlett ott az egy év alatt. Majd kijött a nép elé, és az összes bűnt egy élő kecskebak fejére olvasta, akit végül kiűztek maguk közül a pusztába. (A valóságban ez Sátán, aki felelős minden bűnért a világon.) Az embereknek csak annyi dolguk volt, hogy elismerjék, ha vétkeztek, megvallják, és megbánják. Ennek jelképe volt az áldozat. Innentől kezdve minden a papok és a főpap kezében volt. A nép csak figyelte, mi történik.
Jézus Krisztus valódi áldozata ugyanígy történt meg. Állatot ugyan már nem kell áldoznod, de megvallott bűneidet Krisztus ugyanúgy magára veszi, és már meg is halt érted, helyetted. De azt is láthatjuk, hogy a bűn még most sem szűnt meg a világban, hiszen folyamatosan gyűlik Isten előtt, a mennyei templomban. És Krisztus, aki egy személyben nem csak az áldozat, hanem Főpap is, Isten elé viszi a vérét, jelezve ezzel azt, hogy ő már megfizette az árat, átvette a bűneidet, levizsgázik helyetted.
És végül eljutunk odáig, hogy Jézus, mint Főpap, elkezdi megtisztítani a mennyei szentélyt a bűntől. Véglegesen. És ez az ő feladata. Isten ószövetségi népéhez hasonlóan te is csak ünnepélyesen szemlélheted lelki szemeiddel, mit tesz Jézus személyesen érted, és az egész világért.
És ez számunkra jó hír! Az ítélet, amivel a Bibliában találkozunk, saját tetteinkről Jézus Krisztusra irányítja a figyelmet. Ha az ítélet egy vizsga, akkor Krisztus vizsgázik. A kérdés pedig az, hogy vajon elég volt-e az áldozata, és képes-e megtisztítani a világegyetemet a bűntől? A Biblia pedig egyértelmű IGENnel válaszol!
Az áldozat és az ítélet mind Isten nagy tervének a része, amelyet Krisztus hajt végre. A cél pedig az, hogy mi, emberek bűntől, fájdalomtól, szenvedéstől, megkötözöttségektől szabadon, és boldogan élhessünk örökké.
Dániel könyve 8-9. fejezetéből azt is megtudhatjuk, hogy a valódi, mennyei szentély megtisztítása jelenleg is tart. Krisztus most, ebben a pillanatban is azon dolgozik, hogy a bűntől megszabadítsa a világegyetemet.
Ezért ha túlságosan gyengének, bűnösnek éreznéd magad Isten előtt, tekints fel lelki szemeiddel a mennyei szentélybe, ahol Krisztus a te bűneidért hozott áldozatát mutatja be. Ő helyetted is erős, bűntelen, és ez bőven elég.
Olvasd el az alábbi igeverseket: Apostolok cselekedetei 3:21; Zsidók 4:15-16; 7:25; 9:24! Milyen személyes bátorítást adnak ezek a gondolatok?
De a Biblia mégiscsak arról szól, hogyan legyek jobb, nem igaz? Ha elhatározod, hogy ezentúl jobb szeretnél lenni, és azt tenni, ami Istennek is tetszik, mi a motivációd?
Keresztényként gyakran éreztetik velünk, hogy nekünk jobbnak kell lennünk, mert Isten ezt várja el tőlünk. A valóság azonban az, hogy Isten egyszerűen csak szeret téged, és a szeretet nem állít ilyen elvárásokat, feltételeket. A szeretet viszontszeretetet szül, és ez az, ami megváltoztat minket, görcs és kényszer nélkül, csak úgy magától. Pál apostol alábbi gondolata is erről szól:
„A törvénykönyvet végülis így lehetne összegezni: szeresd a többi embert ugyanúgy, mint magadat. Nem járhatsz rosszul, ha szeretsz másokat. Ha mindent összeadunk a törvénykönyvben, a végeredmény a szeretet. De ügyelj arra, hogy ne merülj el és ne fáradj ki mindennapi kötelezettségeidben annyira, hogy elveszíted az időérzéked, és elszunyókálsz, megfeledkezve Istenről. Az éjszaka lassan véget ér, a hajnal hamarosan virrad. Légy ébren és figyelj arra, amit Isten tesz! Isten most fejezi be az üdvösségnek azt a munkáját, amelyet akkor kezdett el, amikor először hitre jutottunk.” (Róma 13:9-12 The Message alapján)
Igazán akkor lehetünk jobbak, hasonlíthatunk még inkább Istenre, ha egyszerűen csak szeretjük a többi embert. Ez pedig nem akkor megy jól, ha a saját tetteinkre figyelünk, és azokon görcsölünk. Csak Isten szeretetére kell összpontosítanunk. És azzá válunk, amit szemlélünk.
Végezetül hadd adjak még egy utolsó bátorítást. Olvasd el Róma 8:33-39-et (ha lehet, az egyszerű fordításból)! Ehhez nincs is mit hozzátenni, nem igaz?
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése