„… amikor a Szentlélek leszáll rátok, erőt kaptok, és tanúim lesztek Jeruzsálemben, egész Júdeában és Samáriában, sőt szerte a világon mindenhol.” (Apostolok cselekedetei 1:8)
Ha küldetésre indulsz, ki kell lépj a komfortzónádból. Ismeretlen, furcsa, idegen és néha veszélyes helyekre kell menned, hogy teljesíteni tudd a rád bízott feladatot. Mi emberek ösztönösen a hozzánk hasonlók társaságát keressük, közöttük érezzük jól magunkat, velük találjuk meg a közös hangot. De az a küldetés, amibe Isten be akar vonni minket, messze túlmutat ezeken az embereken.
Milyenek azok az emberek, akik között jól érzed magad? Gyűjtsd össze minél több külső-belső tulajdonságukat, szokásukat, érdeklődési körüket!
Milyenek azok az emberek, akikről úgy gondolod, hogy na velük biztos nem ülnél szívesen egy asztalhoz, igyekszel kerülni őket, de legalábbis sosem keresnéd aktívan a társaságukat?
Keresztényként talán nehéz őszintének lenni ebben, és beismerni, hogy mi sem szeretünk egyformán mindenkit. Azt talán még nehezebb, hogy vannak olyan emberek, embercsoportok, akiket egyáltalán nem szeretnénk a közelünkben látni. (Kivéve persze, ha megváltoznak, és felveszik a mi szokásainkat, illetve a mi erkölcsi mércénk szerint kezdenek élni.)
De Isten nem így tekint az emberekre. Ő nem szeret téged jobban, mint a buddhista szerzetest, a vegán aktivistát, az ámokfutó sorozatgyilkost, a homoszexuális házaspárt vagy a dzsihadista terroristát. Igen, ízlelgesd ezt egy kicsit. Isten őket pontosan ugyanannyira szereti, mint téged. És téged küldött el közéjük, hogy ezt a szeretetet bemutasd (ne elmondd!) nekik. Te vagy Isten szeretete a világban.
Nézd meg, hová, kik közé küldte Isten Ábrahámot, Józsefet, Mózest, Illést, Jónást, Pétert és Pált. Képzeld kicsit a helyükbe magad! Te hogy reagálnál, ha a küldetésed a buddhisták, vegánok, sorozatgyilkosok, homoszexuálisok vagy terroristák közé szólna?
„Másnap délben Kornéliusz küldöttei már a város felé közeledtek, amikor Péter – Joppéban, Simon házában – felment imádkozni a ház tetőteraszára. Közben megéhezett, és szeretett volna enni valamit. Amíg az ebédet készítették, Péter látomást látott: megnyílt az ég, és valami leereszkedett onnan. Egy nagy lepedő volt az, amelyet a négy sarkánál fogva a földre eresztettek, éppen Péter elé. Mindenféle állat volt benne: négylábúak, csúszómászók és madarak. Azután egy hangot hallott: »Kelj fel, Péter, vágd le őket, és egyél belőlük!« Péter így válaszolt: »Soha nem tennék ilyet, Uram! Nem ettem én soha olyat, amit a Törvény szerint nem szabad megennünk, vagy ami tisztátalan!« Akkor az a hang másodszor is szólt hozzá: »Amit Isten tisztává tett, azt ne tekintsd tisztátalannak!«” (Apostolok cselekedetei 10:9-15)
Persze Isten nem küld téged olyanok közé, akiket nem készített még elő arra az üzenetre, amit rád bízott. Viszont nagyon fontos, hogy ne a saját előítéleteidre hallgass ebben, hanem Isten hangjára. Valószínűleg sosem kell idegen népek közé utaznod, mint az apostoloknak, de rengetegen vesznek körül olyan emberek, akiket elítélsz, menthetetlenül bűnösnek tartasz vagy azt gondolod, sosem értenétek szót egymással. Isten neked is azt üzeni, mint Péternek (és rajta keresztül a jeruzsálemi keresztényeknek): „Amit én megtisztítottam, ne tekintsd tisztátalannak!”.
De beszéljünk egy kicsit arról, hogy miért is csináljuk ezt! Egy küldetés akkor lehet sikeres, ha a résztvevői ismerik a célokat és hisznek is ezeknek a céloknak a fontosságában.
Olvasd el a 2Korinthus 5:11-20-at! Mi ez alapján a küldetésünk oka és célja?
„Mi tehát Krisztus követei vagyunk az emberek között. Úgy kérünk és biztatunk benneteket, mintha Isten szólna általunk. Krisztusért kérünk titeket: »Béküljetek ki Istennel!«” (2Korinthus 5:20)
1. Isten szeretetének kinyilvánítása gyakorlati módon
Amikor Jézus itt volt a Földön, hogyan viselkedett az őt körülvevő emberekkel? Milyen példákat tudsz felsorolni, amikor valakivel azt éreztette, hogy szereti őt?
Jézus Krisztus tanításai és cselekedetei bemutatták Isten szeretetét és kegyelmét az emberiség iránt. Az evangélium hirdetése során a keresztények tovább viszik ezt az üzenetet, és megosztják Isten szeretetét és ajándékát másokkal. Éppen ezért a keresztény misszió nem elsősorban a hit hirdetését jelenti, hanem a szociális igazságosság és az emberi jogok előmozdítását is. A szeretet bemutatása egy keresztény számára alapbeállítás kell legyen. Ha azt látják rajtam, hogy mindenki felé a világban nem megszokott módon, előítéletek helyett szeretettel fordulok, meg tudom majd tenni a következő lépést is.
2. Az üdvösség lehetőségének hirdetése
Miért van szükségük az embereknek a bűntől való megváltásra, ha az Istenben való hit nélkül is tudunk jó emberként élni? Hogyan tesz a bűntudat jobb emberekké minket?
Jézus Krisztus azért jött a világba, hogy az emberiséget megmentse a bűn és a halál következményeitől. Az evangélium hirdetése révén az emberek megtudhatják, hogyan érhetik el az üdvösséget Krisztusban. Jézus missziója az evangélium terjesztésének kezdetét jelentette, és a tanítványoknak azt a megbízatást adta, hogy folytassák ezt a küldetést. A keresztények hiszik, hogy minden embernek szüksége van a megtérésre és a bűnbocsánatra Jézus Krisztus által. A misszió révén az emberek lehetőséget kapnak a hit elfogadására és Krisztusban való újjászületésre, ami az örök élet reményét hordozza magában. És ezt felismerve egy darabka már itt is megvalósul a Mennyországból!
3. Kulturálisan és nyelvileg is sokszínű közösségek építése
Szerinted milyen egy ideális keresztény közösség? Mikor és hol tartják a kapcsolatot egymással? Hogy viselkednek egymással és a (még) nem közéjük tartozókkal? Miket és hogyan csinálnak együtt?
A misszió során keresztények közösségeket hoznak létre (vagy erősítenek meg), ahol az emberek támogatást találnak hitükben, és közösségi életet élhetnek. Ezek a közösségek segítik az embereket a hitük elmélyítésében és a gyakorlati keresztény élet megélésében. És mivel a misszió nem korlátozódik egyetlen kultúrára vagy nyelvre, hanem az egész világra kiterjed, a különböző nyelvek és kultúrák sokszínűsége kell jellemezze gyülekezeteinket. Ahogy az örök életben sem fog mindenki „szombati ruhát” hordani és azonos stílusú éneket énekelni, talán nem baj, ha itt a földi életben sem ezek a dolgok kötnek minket össze egymással.
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése