.png)
Tóparti csodák
„Amikor Jézus beszállt a bárkába, akkor a férfi, aki megszabadult a gonosz szellemektől kérte őt, hogy hadd mehessen vele. De Jézus ezt mondta neki: „Menj haza a családodhoz, és mondd el nekik, mit tett veled az Örökkévaló, és hogyan könyörült rajtad!””
Márk evangéliuma 5:18-19
Jézus kortársai nem voltak könnyű helyzetben, hiszen nem a názáreti ács fia volt az első és nem is az utolsó, akivel kapcsolatban a zsidók feltették a kérdést, hogy vajon Ő az? Ő a Messiás, aki elhozza a próféták által megjövendölt aranykort? Ő az, aki végre helyreállítja nemzetünket, és kiűzi innen az átkos rómaiakat?
Érvek szóltak mellette és ellene egyaránt. Csodákat tesz, nem is egyet, úgy tanít, ahogy eddig senki, de miért nem mond egy szót sem arról, hogyan fogja megalapítani a királyságát? Beszél Isten országáról, de egy lépést sem tett még a rómaiak ellen. Ki érti ezt?
Márk evangéliumának és eheti tanulmányunknak egyik központi kérdése, hogy kicsoda Jézus? Kezdjük is rögtön egy hatalmas csodával! Olvasd el a Márk 4:35-40-ben található történetet, amikor Jézus lecsendesítette a tengert! Képzeld bele magad a tanítványok helyébe! Mit élhettek át? Milyen érzések lehettek bennük a történet során a vihar kitörésétől kezdve a szinte késsel vágható csendességig? Hogyan változhatott akár a véleményük Jézusról, miközben átélték a megpróbáltatást és a csodás megmenekülést? A következő kérdéshez kiléphetsz a tanítványi szerepből: milyen más bibliai történeteket juttat eszedbe Jézusnak ez a csodája?
Cseberből vederbe.
Márk evangéliumában nincs megállás, úgyhogy haladjunk mi is tovább! A hajó kikötött a parton, és a természet tomboló ereje után a csapat szembe találta magát valami még megfoghatatlanabbal. Egy megszállott ember jött velük szembe. Félelmetes látvány lehetett.
De Jézus ebben a magán kívül lévő, sebekkel borított (Lukács szerint még meztelen is volt) valakiben meglátta a küzdő embert, akinek szüksége volt rá. Mert ez a történet, ahogy az összes többi, emberekről szól. Szenvedő, gyászoló, megkötözött, kétségbeesett, reménykedő, hívő, kételkedő, félelmekkel teli, hús-vér emberekről, akik a názáreti ács fiában találkoztak Istennel, és ez a találkozás kétezer év távlatából is jelentőségteljes nyomot hagyott az életükben. Olyan emberekről szólnak ezek a történetek, mint te és én. És ha nekik sikerült, ha az ő életükben megtörténhetett a csoda, akkor ez veled és velem is megtörténhet.
Jézus nem félt a megszállottól. Ő, kortársaival ellentétben, tudta, kicsoda, tisztában volt hatalmával, hogy az nagyobb, nemcsak a természetben, hanem az emberben dúló viharoknál is. Neki nem okozott gondot egy légiónyi sötét lélek, akik fogva tartották a férfit. Csak szólt, és a láncok lehulltak, az ördöngős pedig immár megtisztulva találkozhatott vele.
Olvasd el Márk 5:1-20-at! Ha józan paraszti ésszel belegondolunk, nem volt igazán nyereséges ez az utazás. Kimerülten az előző napi munka és az esti vihar viszontagságaitól még meg sem tudtak pihenni, hiszen a város lakosai megkérték őket, hogy távozzanak. Kétezer disznó az mégiscsak kétezer disznó. (Ne bántsátok a gadaraiakat, sajátjai kisebb nézeteltérés miatt is meg akarták kövezni Jézust. A gadaraiak csak megkérték őt, hogy távozzon.) De akkor minek ment oda Jézus? És miért nem engedte a meggyógyult embernek, hogy velük menjen?
Annyi dolog van, ami megkötöz, megbénít minket, ami meggátol abban, hogy teljes életet tudjunk élni. Egy korábbi trauma, egy hibás döntés, transzgenerációs sebek, perfekcionizmus, egy szűnni nem akaró veszteség. A sort még hosszan folytathatnánk.
Csendesedj el egy kicsit, és szánj néhány percet arra, hogy végiggondold, mi az, amitől Jézus megszabadított téged? Hogyan találkoztál Vele, mi a te történeted Jézussal? Mi az, amitől most szeretnéd, hogy megszabadítson?
Jézus és tanítványai ismét hajóba szálltak, átkeltek a tavon, kikötöttek a túlparton, és hatalmas tömeggel találták magukat szemben. Nem először és nem is utoljára. De a Mester képes volt meglátni ebben a sokaságban az egyes embert, akinek különlegesen szüksége van rá. Legyen az egy kétségbeesetten a lányáért aggódó apa, vagy egy beteg hölgy, akinek a mózesi törvények értelmében nem is szabadott volna a tömegben tartózkodnia, hiszen tisztátalan volt.
Jézus Jairus kérésére azonnal elindult, de egyszer csak megállt, mert érezte, hogy valaki nem tolakodott, hanem minden szégyenét leküzdve haladt a tömegben egyre közelebb hozzá, és hittel megérintette. Nem őt, hanem a ruháját. Valaki, aki láthatatlan akart maradni, valaki, akinek Ő volt az utolsó reménye. Valaki, aki hitt Benne.
És ahelyett, hogy Jézus ment volna tovább, hisz Jairus ügye sokkal sürgetőbb volt, nem hagyta annyiban a dolgot, késztette, jobban mondva kikényszerítette a hölgytől, hogy előbújjon, és elmondja a történetét.
Miért? Miért „coming outoltatta” Jézus a nemrég még gyógyíthatatlan betegségben szenvedő nőt, és miért tiltotta meg Jairusnak, feleségének és a feltámasztást végignéző tanítványoknak, hogy egy szót is szóljanak a csodáról? Beszélgessetek erről a csoportban!
Ebben a tanulmányban elég sok történetet kellene átvennünk, és kicsit úgy érzem most magam, mintha hullámvasúton ülnék. Száguld, egyszer fent, egyszer lent, még át is pördül, aztán robog keresztül a vízen… Így rohan Márk evangéliuma is. Nincs pihenésre idő. Jézus visszatért Názáretbe, és amin ott keresztülment, abból fent is maradt egy mondás. Ezt azok is biztosan hallották, sőt, még lehet, hogy egyszer-egyszer használták is, akik amúgy nem olvassák a Bibliát: „senki sem próféta a saját hazájában”.
Aztán hírt kapunk az Útkészítő haláláról is, miközben Jézus kiküldte tanítványait, hogy kipróbálják a gyakorlatban az eddig tanult elméletet. Keresztelő János meghalt, de öröksége nem tűnt el nyomtalanul. Lefektette az alapokat, Jézus tanítványai pedig már hirdetik, hogy itt van Isten országa. János valami sokkal nagyobbnak volt a része, mint azt valaha is elképzelte. A sorban pedig ott állsz te és én is.
Gondolkozz azon, milyen lehetőségeid vannak arra, hogy hirdesd szavakkal, tettekkel, életeddel az evangéliumot, hogy bemutasd, közvetítsd mások felé Isten szeretetét!
A hullámvasút pedig robog tovább, ahelyett, hogy a kiküldetésből hazaért tanítványok egy kicsit magukban lehettek volna a mesterükkel, ismét hatalmas embertömeggel találták szemben magukat. Emberek ezrei, akik vágytak Jézus tanítására, és lehet, hogy még ennél is többre. Vágytak a Messiásra. Bolyki János írja az „Igaz tanúvallomás” című könyvében, hogy „az első századi zsidó társadalom a második mannacsodát a messiás eljövetele alkalmával várta.” És mit tapasztalt itt a tömeg? Szinte a semmiből jóllakott több ezer ember. Ki ne akarná királlyá tenni azt, aki ilyen csodát tud végrehajtani? Kinek ne fordulna meg csak egy kicsit is a fejében, hogy talán ő a Messiás?
De Jézus megint másképp cselekedett, mint ahogy azt a környezete elvárta. Kényszerítette a tanítványokat, hogy hajózzanak át Bétsaida felé, elbocsátotta a sokaságot, és visszavonult a hegyre egymagában.
Miközben a Mester imádkozott, tanítványai a tó közepén küzdöttek az ellenszéllel. Talán bennük is hasonlóan kavarogtak az érzések, gondolatok, Jézus lépése talán őket is összezavarta, és nem tudták megválaszolni azt a kérdést, hogy ki is ez a rabbi, akit követnek?
Ez a rabbi pedig fogta magát és a tengeren sétálva tette meg az utat feléjük, sőt, Márk azt írja, hogy el is akart haladni mellettük. Tedd a szívedre a kezed, kedves olvasó, nem hozta volna rád a frászt Jézus, ha meglátod a sötétben, ahogy sétál a vízen (már amennyiben abban a sötétben ki lehetett venni Jézus személyes vonásait), és ruháját ide-oda fújja a szél? Mégis, kicsoda Jézus?
Vegyétek végig az eheti tanulmány történeteiben (kicsit hosszú ez a szakasz Márk 4:35-től egészen 6:56-ig tart) hogy az egyes szereplők vajon mit gondolhattak, hihettek Jézusról? Hogyan változott a róla alkotott elképzelésük?
Milyen számodra Isten? Mit tapasztaltál vele kapcsolatban ezen a héten? Milyen hatással voltak ezek a történetek az istenképedre, Istenről alkotott véleményedre?
Ha van még időtök, beszélgessetek arról, milyen személyes terhek nehezíthették Jézus szolgálatát? Hogyan állt hozzá a családja, hogyan a város, ahonnan származott? Milyen lehetett ezt megélni neki? Honnan meríthetett Jézus szeretetet és elfogadást?
Jó beszélgetést!
Andi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése