Ugrás a fő tartalomra

2024/3/6 - Belülről kifelé (augusztus 10)



6. Belülről kifelé


Ezen a héten a Gondolatébresztővel egy kicsit könnyű dolgunk is van, meg nem is. A bibliai rész, amit feldolgozunk, bár első olvasásra könnyen érthető és fontos következtetéseket lehet belőle levonni, azonban mégis egy nagy veszélyt is rejt az értelmezése. De menjünk szépen sorban.


Először is, olvassuk el Márk evangéliuma 7. fejezetének első 9 versét!


„Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.”


Ez a rész alkalmas arra, hogy a farizeusokról minden bőrt lehúzzunk és velük együtt az összes vallási szabályt és persze szabálykövetőt is kiöntsünk. Ha belegondolok, akkor itt tulajdonképpen abból indul ki a párbeszéd, hogy Jézus tanítványai nem mostak kezet evés előtt. Hát…maximum egyszer kimaradnak a dobásból, mint anno a Gazdálkodj okosanban. 


De miért volt ez mégis olyan fontos párbeszéd, hogy az evangélium írója is feljegyezte? Pláne egy olyan író, aki nem is a zsidóknak célozza az evangéliumát? 


Egy tanárom egyszer azt mondta, hogy ha valami furcsaságot, esetleg ellentmondást fedezek fel a Bibliában, nézzem meg közelebbről, mert valami kincsre találtam. 


Gyanús, hogy itt valami jóval többről is szó van, mint a kézmosás. Én azt gondolom, hogy a „vének hagyománya”, akár magunkra, a családi, a nemzeti vagy egyéb hagyományokra gondolok, fontosak. A zsidó hagyományok, főleg a mózesi törvények ráadásul nem csak rendet tartottak, hanem sok egészségügyi, higiéniai oka is volt annak, hogy be kellett azokat tartani. 


Viszont, ha ezeket a szabályokat elkezdjük úgy értelmezni, mint ahogyan a farizeusok tették, akkor úgy járunk, mintha vennénk egy üres dobozt százezer forintért. Persze, kapunk hozzá egy ajándék telefont. De így éppen a lényeget cseréljük fel. A szabályoknak mindig oka, célja van, amit szem előtt kell tartani és Jézus erről beszél itt.


Szokták mondani, hogy ha a legjobb védőügyvédet keresed, aki bármiből kimagyaráz téged, nézz csak tükörbe. 


Vajon minket nem szokott fenyegetni az a veszély, hogy a szabályokat úgy értelmezzük, hogy az nekünk mindenképpen jó legyen? 


Ez azért is fontos, mert Jézus nem arról beszél, hogy mossunk-e kezet vagy sem, hanem arról, hogy „Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok…”. Azaz célt tévesztettünk. 


„Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná” (Márk 7:15, RÚF).


A 7. fejezet elején Jézus szembement a vallási hagyományokkal, amiből konfliktus támadt. Azonban mindezt úgy tette, hogy jól láthatóan támogatott valamit.


Képzeld bele magad ebbe a helyzetbe! Gondold végig, hogy ez a te gyülekezetedben zajlik le. Te mit tennél? Melyik oldalt képviselnéd? Vannak oldalak? 


Fontos, hogy jól el tudjuk különíteni, mi a szabály, mi annak a célja, és ezek hogyan vannak egymással kapcsolatban. Adventistaként pont ebben a fejezetben van egy nagyon jó beszélgetésindító vers is. 


„…mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül. Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt…” (Márk 7,19)


Szerintetek miért van, hogy az adventista egyház mégis sok ételtől, egyes húsféléktől való tartózkodást javasol? Hogyan kapcsolódik Jézus szavaihoz és az üdvösségemhez az egészségügyi tanács betartása? 


Jó beszélgetést kívánok!

NaTomi


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/3/4 – Példázatok (július 27)

  Példázatok Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok. Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.” Márk evangéliuma 4,24-25 EFO Talán már nektek is feltűnt, de Jézusnak gyakran voltak nehezen érthető mondatai, amik már akkor fejtörést okoztak hallgatóinak. Most, 2000 évvel később, a Biblia olvasóit pedig még inkább zavarba ejtik ezek a megszólalások. Gondoljatok csak az olyan kijelentésekre, mint a fentebbi alapige! Próbáljátok megfejteni, mit jelenthet ez a mondat önmagában! A kérdést akár találós kérdésként is feltehetnénk: mi az, amiből ha valakinek van, még többet kap belőle, ha viszont nincs (vagy úgy tesz, mintha nem lenne), akkor a meglévőt is elveszik tőle? Természetesen nehéz megoldást találni egy ilyen gondolatra, különösen ha kiragadjuk azt a szövegkörnyezetéből. Hiszen Jézus mindig valamily

2014/1/4 Gyermekek tanítása

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. De miért is emelte ki Jézus ilyen