Ugrás a fő tartalomra

2024/3/6 - Belülről kifelé (augusztus 10)



6. Belülről kifelé


Ezen a héten a Gondolatébresztővel egy kicsit könnyű dolgunk is van, meg nem is. A bibliai rész, amit feldolgozunk, bár első olvasásra könnyen érthető és fontos következtetéseket lehet belőle levonni, azonban mégis egy nagy veszélyt is rejt az értelmezése. De menjünk szépen sorban.


Először is, olvassuk el Márk evangéliuma 7. fejezetének első 9 versét!


„Köré gyűltek a farizeusok és néhányan az írástudók közül, akik Jeruzsálemből jöttek, mert észrevették, hogy némelyik tanítványa tisztátalan, vagyis mosatlan kézzel eszik. A farizeusok és általában a zsidók ugyanis addig nem esznek, míg meg nem mosták a kezüket egy maréknyi vízzel, mert ragaszkodnak a vének hagyományához, és amikor hazamennek a piacról, addig nem esznek, míg meg nem mosakodtak. Sok egyéb más is van, amit hagyományként átvettek és őriznek, amilyen például a poharak, korsók, rézedények és fekhelyek megmosása. Megkérdezték tehát tőle a farizeusok és az írástudók: Miért nem élnek a te tanítványaid a vének hagyománya szerint, és miért esznek tisztátalan kézzel? Ő pedig ezt válaszolta nekik: Ti képmutatók, igazán illik rátok Ézsaiás próféta szava, amint meg van írva: „Ez a nép csak ajkával tisztel engem, de szíve távol van tőlem. Pedig hiába tisztelnek engem, ha emberi tanításokat és parancsolatokat tanítanak.” Az Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok. Ezt is mondta nekik: Szépen félreteszitek az Isten parancsolatát, hogy helyébe állíthassátok a magatok hagyományát.”


Ez a rész alkalmas arra, hogy a farizeusokról minden bőrt lehúzzunk és velük együtt az összes vallási szabályt és persze szabálykövetőt is kiöntsünk. Ha belegondolok, akkor itt tulajdonképpen abból indul ki a párbeszéd, hogy Jézus tanítványai nem mostak kezet evés előtt. Hát…maximum egyszer kimaradnak a dobásból, mint anno a Gazdálkodj okosanban. 


De miért volt ez mégis olyan fontos párbeszéd, hogy az evangélium írója is feljegyezte? Pláne egy olyan író, aki nem is a zsidóknak célozza az evangéliumát? 


Egy tanárom egyszer azt mondta, hogy ha valami furcsaságot, esetleg ellentmondást fedezek fel a Bibliában, nézzem meg közelebbről, mert valami kincsre találtam. 


Gyanús, hogy itt valami jóval többről is szó van, mint a kézmosás. Én azt gondolom, hogy a „vének hagyománya”, akár magunkra, a családi, a nemzeti vagy egyéb hagyományokra gondolok, fontosak. A zsidó hagyományok, főleg a mózesi törvények ráadásul nem csak rendet tartottak, hanem sok egészségügyi, higiéniai oka is volt annak, hogy be kellett azokat tartani. 


Viszont, ha ezeket a szabályokat elkezdjük úgy értelmezni, mint ahogyan a farizeusok tették, akkor úgy járunk, mintha vennénk egy üres dobozt százezer forintért. Persze, kapunk hozzá egy ajándék telefont. De így éppen a lényeget cseréljük fel. A szabályoknak mindig oka, célja van, amit szem előtt kell tartani és Jézus erről beszél itt.


Szokták mondani, hogy ha a legjobb védőügyvédet keresed, aki bármiből kimagyaráz téged, nézz csak tükörbe. 


Vajon minket nem szokott fenyegetni az a veszély, hogy a szabályokat úgy értelmezzük, hogy az nekünk mindenképpen jó legyen? 


Ez azért is fontos, mert Jézus nem arról beszél, hogy mossunk-e kezet vagy sem, hanem arról, hogy „Isten parancsolatát elhagyva az emberek hagyományához ragaszkodtok…”. Azaz célt tévesztettünk. 


„Nincs semmi, ami kívülről az emberbe jutva tisztátalanná tehetné őt; hanem ami kijön az emberből, az teszi tisztátalanná” (Márk 7:15, RÚF).


A 7. fejezet elején Jézus szembement a vallási hagyományokkal, amiből konfliktus támadt. Azonban mindezt úgy tette, hogy jól láthatóan támogatott valamit.


Képzeld bele magad ebbe a helyzetbe! Gondold végig, hogy ez a te gyülekezetedben zajlik le. Te mit tennél? Melyik oldalt képviselnéd? Vannak oldalak? 


Fontos, hogy jól el tudjuk különíteni, mi a szabály, mi annak a célja, és ezek hogyan vannak egymással kapcsolatban. Adventistaként pont ebben a fejezetben van egy nagyon jó beszélgetésindító vers is. 


„…mert nem a szívébe megy, hanem a gyomrába, és az árnyékszékbe kerül. Jézus ezzel tisztának nyilvánított minden ételt…” (Márk 7,19)


Szerintetek miért van, hogy az adventista egyház mégis sok ételtől, egyes húsféléktől való tartózkodást javasol? Hogyan kapcsolódik Jézus szavaihoz és az üdvösségemhez az egészségügyi tanács betartása? 


Jó beszélgetést kívánok!

NaTomi


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2024/3/1 - Az evangélium kezdete (július 6)

  1. A z evangélium kezdete Miután Bemerítő Jánost börtönbe zárták, Jézus Galileába ment. Isten örömüzenetét hirdette: „Eljött az idő, Isten Királysága megérkezett! Változtassátok meg a gondolkodásotokat, az életeteket, és higgyetek az örömhírben!” Márk evangéliuma 1:14-15, EFO Mindenki, aki látott már valaha könyvet, tudja, hogy melyek azok a legfontosabb információk, amiket már csupán ránézésből, a könyv borítójáról meg tudunk állapítani. Olyanokra gondolok, mint például a könyv címe, a szerzője, jobb esetben a könyv hátulján egy rövid összefoglalót is találhatunk a témájáról, cselekményéről. Persze mondanom sem kell, hogy az emberiség történelmének nagy részében ezek közül egyik sem volt elvárás – igaz ez a Bibliánkban található 66 könyvre, és köztük a negyedévünk témájára, Márk evangéliumára is. Márk evangéliuma, noha kiemelt szerepe van az evangéliumok sorában, egyiket sem köti az orrunkra – ma nézzük meg, mit tudunk, mit nem, és mit feltételezünk erről a könyvről! Evangélium ...

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2025/3/11 - Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben (szeptember 13)

11. Hitehagyás és közbenjárás - „Aranyborjú a szívekben” (Szeptember 13.) Képzeld el, hogy több ezer évet utazunk vissza az időben, hogy ott álljunk mi is a Sínai-hegy lábánál, várva Mózest, aki már napok óta fent van a hegyen, hogy Istennel beszéljen. De hol van már? Visszajön egyáltalán? Van ott „valaki” tényleg, akivel beszélni tud? Egyre nő a feszültség, és az úgy érezzük, hogy kell valami, ami látható, kézzelfogható, amihez kapcsolódhatunk. Aminek elmondhatjuk a kéréseinket, kérdéseinket, akitől várhatjuk a problémáink megodását, és akit hibáztathatunk a minket ért sérelmekért. Így születik meg az aranyborjú (2Mózes 32). Miért volt vonzó az aranyborjú Izráel népének? Te ma milyen helyzetben érzed magad úgy, mint ők a hegy lábánál – türelmetlenül, kapaszkodót keresve? Első hallásra nevetségesnek tűnik az összegyűjtött fülbevalókból és ékszerekből öntött aranyborjú előtt táncolni és kiáltani: „Íme, a te istened, Izráel!” (2Móz 32:4). Ma már senki nem állít szobrot a nappalijába és ...