Jézus isteni természetének jelei
“Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé!” (János 6,35 EFO)
“Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” (János 8,12 EFO)
“Én vagyok a Feltámadás és az Élet. Aki hisz bennem, akkor is élni fog, ha már meghalt. Aki pedig él és hisz bennem, az soha nem hal meg.” (János 11,25-26 EFO)
Az előző héten szó esett arról, hogy János evangéliuma Jézus csodáit elsősorban jelekként kezeli. De miért olyan fontos ez a megkülönböztetés?
A jelnek, mint fogalomnak nagyon fontos szerepe van a kommunikációban. Bármit kommunikálunk, bármilyen információt szeretnénk közölni, azt jelek segítségével tesszük; és lehetőleg olyan jelrendszert használva, amelyet az is ismer, akivel kommunikálni szeretnénk. Például a magyar nyelv is egy ilyen jelrendszer, de ide tartoznak a közlekedési táblák, írott kódok vagy a művészetekben megjelenő különböző szimbólumok is.
Az sem titok, hogy az evangéliumban fellelhető jelek milyen információt szeretnének közölni, hiszen egy héttel ezelőtt erről is volt szó: a jelek mind arra mutatnak, hogy Jézus maga is Isten. De mégis milyen jelrendszert használt Jézus és vajon a fogadó fél megértette-e az üzenetet? Erről lesz szó ebben a tanulmányban.
Ahhoz, hogy választ találjunk a kérdésre, ismét három jelet fogunk alaposabban megvizsgálni.
1. A sokaság megvendégelése
Olvassátok el János evangéliuma 6. fejezetét! Bár maga a csoda az első néhány versben (1-15) megtörténik, a teljes fejezet elmélyíti a történet jelentését és jelentőségét.
A jelrendszer, amit Jézus a sokaság megvendégelése során igénybe vesz, a zsidó nép története, pontosabban az Egyiptomból való kivonulás és Mózes, mint a nép vezetőjének a szerepe.
Gyűjtsétek össze közösen, milyen párhuzamokat találtok Izráel kivonulásának története és a csodálatos kenyérszaporítás között?
A két történet közötti hasonlóságok összekapcsolják Mózes, Isten népe legnagyobb vezetőjének személyét a vándortanító Jézuséval. Akik tanúi voltak a csodálatos eseménynek azok emlékezhettek Isten Mózesen keresztül adott, gyakran emlegetett ígéretére: “Istenünk, az Örökkévaló közületek fog fölemelni egy Prófétát, aki olyan, mint én — az ő szavára hallgassatok, őt kövessétek!” (5Mózes 18,15 EFO) Ki más lenne ez a nagy Próféta, ha nem Jézus, aki most etette meg a sokaságot úgy, mint annak idején Mózes?
2. A vakon született meggyógyítása
Olvassátok el János evangéliuma 9. fejezetét! Az alábbi ószövetségi igék kontextusában hogyan értelmezhették a szemtanúk az eseményeket? 1Mózes 2,7; 5Mózes 5,12-15; Ézsaiás 35,4-6; Ézsaiás 60,1-3
Ebben a történetben az ellentétpárok kapnak nagy szerepet: nappal-éjszaka; sötétség-világosság; sár-mosakodás; vakság-látás; nyugalom-munkavégzés. Miként mutatnak rá ezek a jelek, szimbólumok arra, hogy Jézus valóban Isten volt?
Már az előző történetben is volt nyoma, de most különösen kitűnik, hogy nem mindenki tudta tisztán értelmezni a jeleket. A történtek után a vakon született férfi számára egyértelmű volt, hogy gyógyítója isteni eredetű, a farizeusok viszont másképp értelmezték a helyzetet.
Mi lehetett az oka annak, hogy pont a szent iratok különösen jó ismerői nem ismerték fel Istent Jézusban?
3. Lázár feltámasztása
Ha Jézus kortársai számára nem lett volna elég az, hogy öt kenyérből ezrek jóllaktak, és megnyílt egy felnőtt ember szeme, aki korábban még soha nem látott, Jézus végrehajtja a végső csodát, ami tényleg senki másnak nem sikerülhetne, csakis Istennek.
Olvassátok el János evangéliuma 11. fejezetét! Mi az, ami számodra a legérdekesebb ebben a történetben? Beszéljétek meg közösen!
Valószínűleg mindenki, aki szemtanúja volt ennek a csodának, megegyezett abban, hogy életet adni és egy halottat visszahozni a halálból olyasvalami, amire csak Isten lehet képes. A jelet látva és értelmezve egyesek mégis arra jutottak, hogy Jézust el kell tenni láb alól.
Ha a csodák/jelek megfigyelői mind ugyanazt a kódrendszert használták (szent iratok, zsidó hagyományok), miért juthattak más értelmezésre?
Vajon azok, akik a jelek láttán meg akarták ölni Jézust, félreértették volna az üzenetet?
Ha nem, akkor egy sokkal súlyosabb kérdést kell feltennünk:
Miért akarná valaki megölni Istent?
* * *
Láthattuk, hogy a Jézus által használt jelrendszereket kortársai jól ismerhették, és értelmezni is tudták. Ezek egyik alapjául a kor szent iratai szolgáltak, részben az a könyvgyűjtemény, amelyet ma Ószövetségnek nevezünk. Ez a téma a mi életünkre, hitünkre nézve is több kérdést felvet.
Mire adhat ma nekünk választ a Biblia? Mi a biztosítéka annak, hogy jól értelmezed Jézus jeleit?
Figyeljétek meg, hogy azok, akik a történetekben nem ismerték fel vagy nem akarták felismerni Jézust, mint Isten küldöttét, elsősorban Isten népéhez tartozók voltak. Sőt, az evangéliumok számos olyan történetet jegyeznek fel, amikor “kívülállók” ismerték fel Jézust, mint isteni személyt.
Mit mond ez nekünk ma? Lehetséges, hogy azok, akik a gyülekezeten kívül vannak, gyakran előbb felismerik Isten munkáját mint mi, akik a gyülekezetben vagyunk?
Számodra mi a jele annak, hogy Jézus Isten? Ma hogyan ismered fel Istent magad körül?
És még egy utolsó kérdés:
Milyen közismert jelek, jelrendszerek segítségével ismerhetik meg Istent azok, akik “nem beszélnek a mi nyelvünkön” (Biblia, keresztény hagyomány, gyülekezeti kultúra)?
Jó beszélgetést kívánok!
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése