Prológus – a háttértörténet
Biztos vagyok benne, hogy te is hallottad már, hogy a Biblia olvasása azért könnyű, mert bárki megértheti, a szövege önmagát magyarázza, és azzal, hogy hozzánk hasonló egyszerű emberek írták, az volt Isten célja, hogy a hozzánk hasonló egyszerű emberek is megértsék.
Nos. Sok esetben ez igaz (vagy legalábbis igaznak tűnik), de a mai alapigénknél szeretném, ha megengednéd magadnak azt a luxust, hogy kimondod:
MI VAN?
„Kezdetben volt az Ige, aki Istennel együtt volt, és maga is Isten volt. Az Ige kezdetben együtt volt Istennel. Minden az Ige által jött létre, nélküle egyetlen teremtmény sem keletkezett. (…) Az Ige hús-vér emberré lett, és közöttünk élt, mi pedig közelről szemléltük a dicsőségét. Igen, a Mennyei Atyától származó egyszülött Fiú dicsőségét, akiben az isteni kegyelem és a valóság teljessége lakik. (…) Istent soha nem látta egyetlen ember sem. Az egyszülött Fiú – aki maga is Isten, és nagyon szoros közösségben van az Atyával –, ő mutatta meg nekünk, és ismertette meg velünk, milyen az Isten.” (János 1:1-3, 14, 18 EFO)
Az egész szöveg egy bizonyos Igéről szól. De vajon ki vagy mi lehet ez az Ige? Próbáld megfogalmazni, hogy szerinted kit vagy mit jelent, és indokold is meg a magyarázatod!
Nyelvtanban az ige cselekvést, történést, létezést kifejező szófaj. Olyan szavak tartoznak ide, amelyek aktivitást, cselekvést jelentenek, sőt, gyakran önmagukban is cselekvéssé válnak (például, amikor azt mondom, hogy „kérem”, a szóval magával cselekszem is). Nem véletlen, hogy pont ez a szó került ide. Nézd csak meg: ez az Ige, a teremtő szó volt az, ami megteremtette a világunkat.
De hogyan teremtette? Olvasd el az 1Mózes 1-3 fejezeteit, és nézd meg benne, hogy milyen fontos teremtő erővel bírnak benne a szavak (parancsok, elnevezések, kijelentések, hazugság)!
Az „ige” szó az eredeti görögben úgy hangzik, hogy logosz, és elég nehéz lefordítani. Magyarul több szóval is megpróbálhatjuk körülírni a jelentését: mondhatjuk, hogy a logosz jelentése maga a ’gondolkodás’, a ’bölcsesség’, mondhatjuk azt is, hogy ’szó’, ’ige’, ’beszéd’ – de ami biztosnak tűnik, hogy a logosz itt az anyagi létezés, a megtestesülés, a teremtés előtti dolgokat jelentheti: a logosz a gondolkodás, a nyelv. Mielőtt Isten megteremtett bármit, a gondolataiban született meg, aztán szó lett belőle, és ez a szó hozott létre mindent a világon. Kb. úgy képzeld ezt el, ahogy a varázsigék működnek… 😊
A Bibliában nem ritka, hogy Isten egy-egy tulajdonsága személyként jelenik meg, mint például a bölcsessége a Példabeszédek könyvében (1:20), vagy a dicsősége egy tüzes trónon ülő emberi alakként (Dániel 7:9-10). Ilyen itt Isten szava is – de közben ennél is még több. János is azt mondja: az Ige Istennel (más fordítás szerint Istennél) volt – elkülönülve tőle –, de mégis az Ige Isten volt – vagyis maga is Isten. Sőt! Ahogy tovább olvassuk ezt a szakaszt, kiderül, hogy ez az Ige testet öltött, emberré lett, Isten lakhelye lett közöttünk. Az Ige, Isten teremtő szava, bölcsessége ezúttal ténylegesen egy emberben, Jézusban jelenik meg a földön, azért, hogy megmutassa nekünk, milyen Isten. (Talán ez a videó segít kicsit jobban megérteni… – hogy mennyire nem értjük Isten Istenségét: https://www.youtube.com/watch?v=sgbG5VhOsfk)
De menjünk tovább!
„Benne volt az élet, amely a világosság volt az emberek számára. A világosság fénylik a sötétségben, de a sötétség sohasem tudta legyőzni, feltartóztatni vagy megérteni. Az igazi világosság – aki mindenkit megvilágosít – már készen volt arra, hogy megjelenjen. Már a világon volt, és bár ez a világ általa jött létre, az emberek mégsem ismerték fel őt. A saját birtokába jött, de a saját népe nem fogadta be. Akik viszont befogadták – vagyis akik hisznek benne –, azoknak mind felhatalmazást és lehetőséget adott arra, hogy Isten gyermekeivé legyenek.” (János 1:4-5, 9-12 EFO)
Isten aktív, teremtő, bölcsességet adó lénye, az Ige, itt élt köztünk, emberek között, Jézus Krisztusban. De mi volt az ő jelenlétének a célja? Miért nagyon fontos, hogy megismerjük őt? Vesd össze az előző igét a következőkkel!
„Mert Isten úgy szerette az embereket, hogy az egyszülött Fiát adta oda cserébe értük, hogy aki hisz a Fiában, az ne pusztuljon el, hanem örök életet kapjon. Isten nem azért küldte a Fiát az emberek közé, hogy elítélje őket, hanem azért, hogy a Fiú közreműködésével megmenekülhessenek.” (János 3:16-17 EFO)
„Én vagyok a világ világossága. Aki engem követ, nem a sötétségben él, hanem a világosságban, amely az örök élet.” (János 8:12b EFO) – Még izgalmasabb, ha ehhez a 9. fejezetet is hozzáolvasod!
János evangéliumának központi eleme, hogy Isten maga jelenti ki, saját szavaival, hogy ő a világosság, és ezt a világosságot szeretné elhozni a mi számunkra. Bárkinek és mindenkinek, válogatás nélkül.
Mi lehet ez a világosság és milyen feltétele van annak, hogy megkaphassuk?
Aki hisz benne… Mit jelent hinni Istenben? És ha így kérdezem: mit jelent hinni Istennek?
Keresztényként a legtöbbször nem azzal van bajunk, hogy ne hinnénk IstenBEN. Sokkal nagyobb probléma, hogy NEKI nem hiszünk. Nem hisszük el, hogy teljesen elfogadott minket, úgy, ahogy vagyunk. Nem hisszük el, hogy rendkívül értékesnek tart minket, ilyen szomorú, megtört, bűnös, depressziós, lusta… akármilyen állapotunkban. Nem hisszük el, hogy örök szeretettel szeret minket, vagyis, ha holnap hibázol, akkor is ugyanolyan készséggel bocsát meg – szeretetből. Mert nem hisszük, hogy meg lehet bocsátani hetvenszer hétszer is. És végül nem hisszük el, hogy alkalmasak vagyunk arra a feladatra, ami azzal jár, hogy Isten gyermekei vagyunk.
Pedig ha ezeket elhisszük, ha nem csak IstenBEN, hanem IstenNEK hiszünk, felhatalmazást és lehetőséget ad arra, hogy Isten gyermekeivé legyünk, örök életet kapunk és megmenekülünk.
„... azért jegyezték fel a számotokra, hogy higgyétek, hogy Jézus a Messiás, az Isten Fia, s hogy a benne való hit által életetek legyen a nevében.” (János 20:31b EFO)
Megjegyzések
Megjegyzés küldése