Ugrás a fő tartalomra

2024/4/5 – A samaritánusok bizonyságtétele (november 2)


 A samaritánusok bizonyságtétele


Először amiatt hittünk Jézusban, amit te mondtál róla. Most már magunk is hallottuk őt, és meggyőződtünk róla, hogy valóban ő az egész világ Üdvözítője.

János evangéliuma 4:42


Az eheti tanulmányunkban Jézus és a samáriai asszony sorsfordító találkozásának történetét fogjuk boncolgatni. Olvasd el hozzá János evangéliumának 4:1-42 szakaszát! De mielőtt elmerülnénk a témában, játsszunk egy játékot!


A szombatiskolai csoportodban mondjon mindenki egy-egy olyan tulajdonságot, rá jellemző dolgot, amiről úgy gondolja, hogy rajta kívül legalább egy, de akár több emberre is vonatkozik (pl. szeretem a pizzát, kedvenc évszakom, városom stb., de bátran felhozhatsz elvontabb dolgokat)! Létszámtól függően játsszatok belőle akár több kört is!


Most mondjon mindenki olyan tulajdonságot, rá jellemző dolgot, ami szerinte senki másra nem vonatkozik! Amennyiben lehetőségetek van, játsszátok ezt is több körön keresztül!


Hogy érezted magad a feladatok elvégzése alatt? Melyik volt a könnyebb? Milyen érzés másnak lenni, valamilyen egyedi jellemzővel rendelkezni? Mikor tapasztaltad meg ezt negatívan, mikor pozitívan?


A samaritánusok mások voltak. A másság pedig ijesztő. A zsidók gyűlölték őket, és ha utazniuk kellett, inkább vállalták a hosszú kerülőt, csak hogy ne kelljen az ő területükön keresztül menniük. Ez az ellenségeskedés évszázadokkal korábbra nyúlt vissza, mindkét fél tett az elmérgesedett kapcsolatért. De felvetődött bennem a kérdés, hogy vajon mindenki tisztában volt-e azzal, miért “kell utálni” a samaritánusokat? Vagy voltak szép számmal olyanok, akiknél a válasz kimerült egy egyszerű „mert” szóban? Mert mindig is így tettünk velük.


Ebben a szócikkben további hasznos információkat találsz a samaritánusokról: https://www.arcanum.com/hu/online-kiadvanyok/Lexikonok-keresztyen-bibliai-lexikon-C97B2/s-sz-CA54E/samaritanus-CA575/ 


Képzeld bele magad a tanítványok helyébe! Szerinted hogyan reagáltak, amikor ahelyett, hogy megkerülték volna a samaritánusok lakta országrészt, Jézus azt az utat választotta, ami keresztülvezetett rajta? Vagy amikor ennivalót kellett venniük a városban? Továbbá, amikor visszaértek a kúthoz, és látták, hogy Jézus egy samáriai nővel beszélget? Valamint akkor, amikor megtudták, hogy nem folytatják a déli pihenést követően útjukat, hanem még két napot Sikárban töltenek?

Rekkenő, déli hőségben talán egy valami lehet rosszabb annál, hogy nincs nálad egy kulacs víz. Az, ha találsz egy kutat, de nincs vödröd, korsód vagy egy csorba csészéd, amivel vizet tudnál meríteni. Így állt Jézus is Jákób kútja mellett. Lehetetlen időpontban, amikor aki csak tehette, valami árnyékos helyre húzódott vissza. Nem sok volt az esély arra, hogy valaki pont ekkor jöjjön ide vízért.


Az asszony, ha nem akarta hallgatni, ahogy a többiek összesúgnak a háta mögött, vagy esetleg hangosan gúnyos, bántó megjegyzéseket tesznek rá, csak ebben az időpontban jöhetett. De jaj! Ott ült egy férfi a kútnál, ráadásul meg is szólította őt, és az asszony rádöbbent, hogy ez az idegen nemcsak férfi, hanem még zsidó is.


Gyűjtsd össze, mennyi mindenben volt más Jézus, mint a samáriai asszony! Gondolkozz el azon, milyen hasonlóságok lehettek közöttük!


Milyen hasonlóságokat és ellentéteket fedezel fel Jézus Nikodémussal és a samáriai asszonnyal folytatott beszélgetései között?


Jézus beszélgetése a samáriai asszonnyal egyszerűen zseniális. Nyisd ki a Bibliádat, és olvasd el még egyszer János 4:8-26 szakaszát! Először a Mester egy apró szívességet kért a hölgytől, aki erre döbbenten kérdezett vissza. Válaszul Jézus egy kicsit emelte a tétet, mondott valami még meghökkentőbbet, és a szükségleteit érintve egyre jobban felkeltette beszélgetőtársa érdeklődését. Magától értetődően az asszony visszakérdezett, és folytatódott a pingpong meccs közöttük: még egy furcsa állítás, még egy kérdés, miközben lépésről lépésre kerültek egyre közelebb egymáshoz. Ez a beszélgetés annyi minden volt, de a legkevésbé sem felszínes. Az asszony lényegében megnyílt Jézus előtt, kimondta élete kudarcát, és még a téma-terelő kérdés is közelebb hozta őket egymáshoz, egészen addig, hogy Jézus is feltárta előtte lényének legnagyobb rejtélyét.


Mit jelent szerinted Jézusnak ez a válasza: „Akik ebből a vízből isznak, azok újra megszomjaznak, de aki abból a vízből iszik, amelyet tőlem kap, az soha többé nem szomjazik meg. Sőt, az a víz, amelyet én adok neki, forrássá válik benne, s olyan víz ömlik majd belőle, amely örök életet ad” (János 4:13)?


Döbbenetes, hogy mekkora hatással volt az asszonyra ez a beszélgetés! Vizeskorsóját hátrahagyva befutott a városba azok közé az emberek közé, akikkel egy órával korábban még nem akart találkozni. Most pedig megszólította és kihívta őket a kúthoz, mert ezzel az emberrel, aki nagyon nagy eséllyel a Messiás, mindenkinek találkoznia kell. Az emberek pedig, és szerintem ezen is lehet csodálkozni, elhitték az asszonynak, hogy érdemes kimenni ebben a rekkenő hőségben Jákób kútjához.


Mi volt legutóbb az a tevékenység, ami annyira beszippantott, hogy még enni-inni is elfelejtettél?


Miközben ez történt, a tanítványok megérkeztek Jézushoz, és egy rövid, de annál érdekesebb beszélgetés alakult ki közöttük. A Mester itt, a samaritánusok területén képes volt azt mondani nekik, „nyissátok ki a szemeteket, és lássátok meg, hogy a gabona már megérett az aratásra!” (János 4:35)


Biztosan te is hallottad már, hogy a „világi embereket nem érdekli Isten”, „nem nyitottak az evangéliumra”, „nincs igényük a lelkiségre”. Ha Jézusnak az előbb idézett mondatát és a tanítványokhoz intézett beszédét szembeállítjuk ezzel, akkor mégis, hol az igazság? Megváltozott a világ Jézus idejéhez képest? Jézus a testté lett Fiú Isten, ezért neki sokkal könnyebb dolga volt? Lényegesen kevesebb embert érdekel Isten, mint Krisztus korában? Mi a te véleményed?


Ha Istennel és a mennyei lényekkel hasonlítjuk össze magunkat, egy részről rá kell döbbennünk, hogy mi nagyon mások vagyunk. Véges, bűnös, röghöz kötött emberek. Másrészről Isten szemében mégsem vagyunk mások. A Biblia legelső fejezetében láthatjuk, hogy az embert a Teremtő a maga képmására alkotta, az Egyszerű fordításban így szerepel: „aki hasonló hozzánk, és olyan, mint mi” (1Móz 1:26). Krisztus pedig aki „öröktől fogva isteni természetű, mégsem ragaszkodott ahhoz, hogy Istennel egyenlő. Önként mondott le minden dicsőségéről, vállalta, hogy szolgává legyen, és emberré lett.” (Fil 2:6-7) Mint közülünk egy.


Mindannyian Isten képmásai vagyunk. Nemcsak a fehér, heteroszexuális férfiember. Az a sok másság, ami az emberi fajt sokszínűvé teszi, mind Isten képmását alkotja. A más bőrszínű, a más nyelvet beszélő, a más kultúrát megélő, a más korosztályba tartozó, a más képességekkel rendelkező, a más identitást magáénak valló. Mind Isten képmása. És ettől lesz gyönyörű a kép.


Ijesztő az, amit nem ismerünk. De a másik ember megismerhető, hisz itt van egy karnyújtásnyira. Jézus egy szívességet kérve beszélgetésbe elegyedett a samaritánus asszonnyal, és ez a kis hógolyó olyan nagy lavinává nőtte ki magát, hogy a samaritánus falu két napra vendégül látta a zsidó rabbit és tanítványait, majd saját tapasztalásukra építve sokan elhitték, hogy ez a názáreti vándortanító „az egész világ Üdvözítője”. Zsidóké, samaritánusoké, mindenki másé.


Jó beszélgetést!

Andi


Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/3/4 – Példázatok (július 27)

  Példázatok Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok. Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.” Márk evangéliuma 4,24-25 EFO Talán már nektek is feltűnt, de Jézusnak gyakran voltak nehezen érthető mondatai, amik már akkor fejtörést okoztak hallgatóinak. Most, 2000 évvel később, a Biblia olvasóit pedig még inkább zavarba ejtik ezek a megszólalások. Gondoljatok csak az olyan kijelentésekre, mint a fentebbi alapige! Próbáljátok megfejteni, mit jelenthet ez a mondat önmagában! A kérdést akár találós kérdésként is feltehetnénk: mi az, amiből ha valakinek van, még többet kap belőle, ha viszont nincs (vagy úgy tesz, mintha nem lenne), akkor a meglévőt is elveszik tőle? Természetesen nehéz megoldást találni egy ilyen gondolatra, különösen ha kiragadjuk azt a szövegkörnyezetéből. Hiszen Jézus mindig valamily

2014/1/4 Gyermekek tanítása

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. De miért is emelte ki Jézus ilyen