Gondolatébresztő - ifi bibliatanulmányok

„Mert az ítélet irgalmatlan azzal szemben, aki nem irgalommal bánik másokkal. Az irgalom azonban erősebb, mint az ítélet, és felülírja azt.” (Jak. 2:13, EFO) Az ellentétek tengerében élünk. Van minden, és a minden ellentéte is: a semmi. Van szép és csúnya, jó és rossz, — még ha sokszor elmosódottnak hatnak is a határok, — kegyelem és irgalom, gazdag és szegény… Sőt, mi több, nekünk, keresztényeknek kiegészül a lista a „szenttel” és „profánnal” vagy mondhatjuk „világinak” ez utóbbit, ha a politikai korrektség nem az erősségünk. De kérdem én, minden esetben van különbség? Vagy kell legyen? Mert lássuk be, ez a kérdés igenis számít. Mert ha van különbség gazdag és szegény között, vagy magyar és <helyettesítsd be a megfelelő nemzetiséget> között, akkor van különbség aközött is, hogy hogyan viszonyulok az egyikhez és a másikhoz, nem?

Miért vagyunk ebben a világban? Van-e értelme az emberi életnek? Ezzel a címmel kaptam a minap házi dolgozatot az irodalomtanáromtól. Felragyogott a szemem és nagy vigyorral, magabiztosan ültem neki a délután a feladatnak. Aztán mikor a toll a kezemben volt, már elgondolkodtam. Hogy is kezdjem? Mi az élet értelme? Hogy is fogalmazzam meg az ateista irodalomtanáromnak úgy, hogy megértse azt, amiben hiszek? Gondolkodjunk csak el – mi az élet értelme?

Szia!  Bár lehet, hogy kísértést érzel arra, hogy ne olvasd végig, de legyél kitartó. Talán megéri.  Oké, hasonló, kicsit frázis gyanús mondatokat gyakran mondunk egymásnak, amikor egy közeli barátunk vagy ismerősünk egy feladattal gyürkőzik az életben. Jogosan tesszük fel a kérdést: Meddig legyek kitartó? Na, kezdjük az elején! Gyakran szoktam mondani, hogy „a Sátán ott dolgozik, ahol sok munkája van”. Ilyenkor az egyik leggyakoribb eszköze a kísértés. De mi is ez? Egy barátom azt mondta nekem egyszer: „Istennek a mi életünkben egy célja van. Az, hogy üdvözülj. Minden más csak ráadás.” A helyes állapot az, amikor Ővele járunk, benne élünk. Tudjátok milyen ez a hétköznapokban? Ez egy olyan dolog, amikor boldog vagy. Amikor tudod, hogy fogják a kezed. Nyugodt maradsz akkor is, ha már látod záródni a hullámokat a fejed felett. Na, ez az, amit Sátán nem nézhet ölbe tett kézzel. Éppen ezért tisztában kell lennünk a kísértés eredetével. Honnan ered a kísértés? Miért...

Te kinek akarsz megfelelni? „Testvéreim, örüljetek, amikor különböző megpróbáltatásokat kell elviselnetek, hiszen tudjátok, hogy ezek a nehézségek az Istenben való bizalmatokat és hiteteket teszik próbára. Ha pedig a hitetek kiállja a próbát, az kitartóvá tesz benneteket. Az állhatatosságban azonban egészen a célig tartsatok ki! Akkor lesztek majd érettek és tökéletesek, akikben nincs semmi hiányosság.” Jakab 1: 2-4 (EFO) Hogyan tekintesz a saját érettségi vizsgádra? Akár előtte állsz, akár utána. A középiskola négy éve szinte csak arról szól, hogy amikor a tételeket húzod a tudásod és az érettséged csúcsán állj. És ha sikerül az érettségid (legalább görbül :) ), akkor elmondhatod magadról, hogy érett vagy, megtanultál egy csomó mindent, amit remélhetőleg hasznosítani tudsz az életben. Ha jól sikerült, akkor bejutsz az egyetemre, arra a szakra, amit megálmodtál magadnak… De vajon ezzel készen vagy? A bizonyítványosztás után begördül az iskola elé egy Cadillac, és attól kezdve m...

  „ Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének. ”  (Jak. 1:1 EFO) Mostantól három hónapon keresztül Jakab levelével fogunk foglalkozni, úgyhogy kezdjük talán azzal, hogy ki is lehet ez a Jakab? Nyilván a születési anyakönyvi kivonatát nem tudjuk megnézni, sajnos a naplója vagy önéletrajza szintén nem maradt fenn, vagyis csak a Biblia szövegére, és az ókeresztény hagyományokra tudunk támaszkodni.

„Jakab, Isten és az Úr Jézus Krisztus szolgája, üdvözletét küldi Izráel szétszóratásban élő tizenkét törzsének.” (Jakab 1:1) Emlékszel még arra az időre, amikor nem Facebookon üzengettünk egymásnak, ha bármi fontos dolog történt velünk? Vagy korábban, amikor még az MSN-t se ismertük, és nem tudtuk, hogy egy kettőspont és egy bezárt zárójel elég, hogy a szeretetünket kifejezzük a barátaink felé? Amikor nem volt elég az iskolában megbeszélt időpontban felmenni a csetszobába, de még sms-t se küldhettünk a másiknak, mert nem volt mobiltelefonunk? Emlékszel még arra a borzalmas procedúrára, amikor a papírra írt leveleidet minden egyes alkalommal be kellett vinned a postára? És miután hazaértél, kezdődhetett az izgatott várakozás: vajon megkapja-e? Vajon válaszol-e? Nem árulok el új dolgot, ha azt mondom, a Biblia tele van levelekkel. Vannak bibliai írók, akik kimondottan jeleskedtek a levelek írásában, de vannak olyanok is, akik egy-egy levelükkel hagytak lenyomatot emberek millió...

„Ne nyugtalankodjatok: higgyetek Istenben, és higgyetek bennem! Atyám házában sokak számára van lakóhely. Ha nem így volna, megmondtam volna nektek. Most elmegyek, hogy helyet készítsek a számotokra. Miután elkészítettem, visszajövök értetek, és magammal viszlek titeket, hogy ahol én vagyok, ott legyetek ti is.” (Jn 14:1-3 - EFO). Jézus Krisztus meghalt és feltámadt, újra találkozott a tanítványokkal, és mielőtt végleg elhagyta volna őket, néhány hasznos tanáccsal ellátta még az itt hagyott barátait. Nyugtatgatta őket, hogy bár nem lesz most itt köztük, higgyenek benne, és abban, hogy el fogja vinni őket is arra a helyre, amit kimondottan nekik épített, kimondottan az ő igényeik szerint. De Akármennyire is hiszünk, vagy nem hiszünk Istennek, egy dolog biztos: az évek telnek, és Ő még mindig nem jött vissza. A Biblia lapjain több, mint háromszázszor találkozunk azzal, hogy Krisztus vissza fog jönni, de ez mind a mai napig nem történt meg.