12. Isten pecsétje és a fenevad bélyege / 2. rész
„Azután megint láttam: kiemelkedett a földből egy Vadállat, amelynek két szarva volt, mint egy báránynak, de úgy beszélt, mint a Sárkány. (...) A Vadállat kényszerített mindenkit, kicsiket és nagyokat, gazdagokat és szegényeket, szabadokat és szolgákat, hogy a jobb kezükön vagy a homlokukon egy bizonyos jelet viseljenek. Enélkül a jel nélkül senki sem adhatott-vehetett semmit. A jel pedig a Szörnyeteg neve, vagy a nevének megfelelő szám volt.” (Jelenések 13:11, 16-17)
A COVID-járvány sok dologra megtanított bennünket: arra, hogy mi az a Zoom, arra, hogy hogyan kell kovászos kenyeret sütni (mert élesztő nem volt a boltban), kezet mosni, maszkot vasalni, és arra is, hogy (amint egykor Dr. Szigeti Jenő tanította nekünk, teológuspalántáknak) „a Bibliából mindent be lehet bizonyítani, és annak az ellenkezőjét is”. Vagy röviden: mindent is.
Így lett néhány hét leforgása alatt a fenti idézet alapján a fenevad bélyege (és ezáltal expressz jegy a kárhozatra) az oltás, a maszk, az online istentisztelet, az orvos, a gyógyszer, maga a COVID („Ha hinnél, nem betegedtél volna meg.”)... Persze voltak olyanok is, akik a felsorolt dolgokban nem a fenevad bélyegét, hanem annak az „előszobáját” látták: szerintük (maradva a fenti példánál) ha ma képes vagy maszkot húzni, akkor holnap beoltatod magad, jövő héten online istentiszteleten fogsz részt venni, aztán már vasárnap teszed ezt, és az már maga a fenevad bélyege. Mint a béka a főzővízben, elindultál a csúszós lejtőn, és innen már nincs visszaút.
A múlt heti tanulmányt figyelembe véve mit gondolsz, mi a probléma ezzel a csúszós lejtő érveléssel? Tudsz olyan bibliai történeteket, ahol a benne szereplők csúszós lejtőn álltak meg, vagy fordultak vissza? Mi kellett hozzá? Milyen reménységünk lehet ez alapján a jövőre nézve?
Ahogy ezt már a múlt héten is megbeszéltük, Isten és Sátán tulajdonjog-formálásának alapja és következménye is az igaz és hamis imádat közti konfliktusban keresendő (akik igazi imádók, Isten pecsétjét kapják meg, majd tovább imádják Istent a személyes védelme alatt). Most vessünk egy pillantást a fenevad bélyegére!
Olvasd el a Jelenések könyve következő szakaszait: 13:11-17; 14:9-11; 19:19-20! Milyen következtetéseket tudsz levonni ebből a szakaszból a fenevad bélyegére vonatkozóan? Különösen figyelj oda a következő motívumokra: hogyan és hova kerül fel a bélyeg? Kik kapnak bélyeget és milyen okból? Hányan kapnak bélyeget?
Ha a múlt héten is becsületesen megcsináltad a feladatot, és most is utánajártál a válaszoknak, láthatod, hogy a két szimbólum párhuzamban és ellentétben áll egymással, és mindenképpen egy kölcsönösen kizárólagos jelképpár. Vagy az egyiket, vagy a másikat kapja meg az ember, ez esetben nincs lehetőség bélyeggyűjtésre. Míg Isten pecsétjét az angyal adja, és az ember homlokára kerül fel, addig a fenevad bélyegét önként veszik fel az elhitetett tömegek, a homlokukra vagy a kezükre. Mint ahogy minden másnak, ennek is szimbolikus értelme van: Istent csak meggyőződésből (fejből) lehet helyesen imádni, színből, külsőleg (kézből) nem. A fenevad viszont mindkettővel megelégszik, és már csattan is a bélyeg. Már ha az illető így dönt, persze!
Egy pillanatra álljunk meg, és gondoljuk végig, hogy akkor mit is jelent a helyes és a hamis imádat a gyakorlatban? Mit hallottál erről? Mit gondolsz a hallottakról?
Jézus a samáriai asszonnyal beszélgetve (János evangéliuma 4:19-24) lerántja a fátylat az igazi imádat mikéntjéről és hogyanjáról. Az asszony felteszi neki a kérdést, hogy akkor most végülis kinek is van igaza – a zsidóknak, vagy a samáriaiaknak – az imádat helyét illetően? Jézus válasza sokkolt akkor, és sokkol most is, csak még magunknak sem merjük bevallani: az igaz imádat nem előírt helyen, nem meghatározott időben és kőbe vésett liturgiák alapján zajlik, mert:
„Eljön majd az idő, sőt, már itt is van, amikor az igazi imádók szellemben és igazán imádják a Mennyei Atyát, mert az Atya olyanokat keres, akik őt így imádják.” (János 4:23)
„De én egész eddig úgy tudtam, hogy az Isten pecsétje a szombat, a fenevad bélyege pedig a vasárnap, a pápaság, stb. Akkor erről most mit gondoljak?” Teszed fel a kérdést félhangosan, elkeseredve. Ahhoz, hogy erre a dologra válaszolni tudj, olvasd el újra a múlt heti tanulmányt! Minden, ami közelebb visz Istenhez, jó, és minden, ami eltávolít tőle, rossz. A többit döntsd el magad! Ez nem az a manipulálós, szádba-rágós-fajta tanulmány. Én nem fogok helyetted gondolkodni!
Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése