2023/3/05 - Engesztelés az emberek között: a kereszt és az egyház (július 29)

5. Engesztelés az emberek között:

a kereszt és az egyház

„Emlékezzetek tehát arra, hogy ti egykor pogányok voltatok, úgynevezett körülmetéletlenek a körülmetéltek szerint (…) Most pedig Krisztus Jézusban ti, akik egykor távol voltatok, közel kerültetek Krisztus vére által. Mert ő a mi békességünk, aki a két nemzetséget eggyé tette, és az ő testében lebontotta az elválasztó falat, az ellenségeskedést, miután a tételes parancsolatokból álló törvényt érvénytelenné tette, hogy békességet szerezve a kettőt egy új emberré teremtse önmagában.” (Efézus 2:11,13-15 – RÚF)

Te milyen ellentétet tapasztalsz a világ és az egyház között? Hogyan lehetne feloldani az ellentétet szerinted?

Az izraeliták körében az idők során kialakult egyfajta „mi” kontra „ők” mentalitás. Az emberiséget két csoportra osztották: voltak ők a zsidók, mint Isten népe, és volt mindenki más, a bűnös pogányok. Isten kiválasztotta Izraelt, hogy az Ő szent népe legyenek (3Mózes 20:26). Meg akarta szabadítani őket a káros gondolkodási és viselkedési formáktól, amelyek a népek közt elterjedtek voltak. Önzetlen szeretetet akart elültetni és felnevelni a szívükben. Isten e terve megvalósítása érdekében szükségesnek látta, hogy bizonyos mértékben elválassza az izraelitákat a többi néptől. (2Mózes 34:15-16) De mégsem akarta őket teljesen elkülöníteni. Szerette volna, ha később a többi nép áldására válnak. (1Mózes 12:3) Ezért is mondta nekik, hogy „Szeressétek ezért ti is az idegeneket, hiszen ti is jövevények voltatok Egyiptomban!” (5Mózes 10:19 – EFO)

„A Második Templom idején, majd később a rabbik idején a zsidók néha úgy beszéltek a Tóráról, mint egy kerítésről, amely megvédi Izraelt a bűntől. Ariszteász levelében (139. v.) azt olvassuk, hogy Mózes a Tóra ajándékozásával »bevehetetlen sáncokkal és vasfalakkal vett körül bennünket, hogy megakadályozzon minden érintkezést bármely más néppel, és hogy megőrizzen minket testben és lélekben tisztán, szabadon a hiábavaló spekulációktól, imádva az egy Mindenható Istent a teremtés felett«”. Így vált a Tóra (más néven a Törvény, azaz Mózes öt könyve), amelyet Isten az ellenségeskedésből való szabadítás eszközének szánt, a zsidók és a többi nép közötti összeférhetetlenség okozójává. Az izraeliták a Törvény betartását olyan fontosnak tartották, hogy további szabályokat alkottak, nehogy az eredetit áthágják. Egyre nagyobb fal választotta el a zsidókat és a többi népet.

Milyen válaszfalak vannak ma közöttünk? 

2015-ben a Adventista Egyház Generál Konferenciai ülése a következő mondatrészt adta hozzá a teremtésről szóló hitelvhez: „[a teremtés] hat szó szerinti nap, amely a szombattal együtt ugyanazt az időegységet alkotta, amelyet ma hétnek nevezünk.” Azzal a céllal tették ezt, hogy helyreigazítsák azokat, akik esetleg szimpatizálnak a teista evolúció eszméjével.

Mit gondolsz, ez a helyreigazítás megfelelő módja? Ha igen, miért, ha nem, miért nem?

„A hitehagyás első lépése az, hogy hitvallást készítünk, amely megmondja, hogy mit higgyünk. A második lépés az, hogy ezt a hitvallást a közösséghez való csatlakozás feltételévé tesszük. A harmadik lépés az, hogy ellenőrízgetjük a tagok egyetértését a hitvallással. A negyedik lépés, hogy eretneknek nyilvánítjuk azokat, akik nem hisznek a hitvallásban. És ötödször, hogy üldözést indítunk az ilyenek ellen.”

Olvasd el a következő történetet: János 8:1-11. Miben különbözik itt Jézus és a farizeusok viszonyulása a Törvényhez? Valami ilyesmi hozzáállás jellemezte Jézus korában a zsidók egy részét: „Mi közel vagyunk Istenhez, ti távol. Mi igazak vagyunk, ti bűnösök.” Milyen veszélyei vannak a gonoszság rajtunk kívül állóként való beállításának?

Az emberi gonoszsággal való kapcsolatba kerülés mennyire veszélyezteti erkölcsi tisztaságunkat? Milyen esetekben szükséges a befogadás helyett az elhatárolódást választani? Hol van az egyensúly a társadalomtól való elzárkózás és az azzal való egybeolvadás között?

A Biblia rámutat a hibáinkra és bűneinkre. Ezért könnyen érezhetjük úgy, hogy a tökéletes Isten távol áll tőlünk. Pál apostol azonban azt írja, hogy

„Igen, valamikor Istentől távol éltetek, de most Krisztus Jézusban közel kerültetek hozzá. Valóban, Krisztus vére — vagyis halála — által jöttetek közel Istenhez… Eljött, és a békesség örömhírét hozta a zsidóságon kívüli népeknek, akik távol voltak Istentől. De ugyanígy a zsidóknak is békességet hirdetett, akik közel voltak Istenhez, mert Krisztus által ugyanaz a Szent Szellem nyitott szabad utat az Atyához mindkettőnknek.” (Efézus 2:13,17-18) 

Kikkel kötött békét Isten, kiket hozott magához közel? Minden embert, vagy csak egy szűkebb csoportot?

„Ő maga volt az áldozat a bűneinkért — de nemcsak a mi bűneinkért, hanem minden ember összes bűnéért is.” (1János 2:2)

„Mert amikor még erőtlenek voltunk, a rendelt időben halt meg Krisztus az istentelenekért… Isten azonban a maga szeretetét mutatta meg irántunk, mert Krisztus már akkor meghalt értünk, amikor még bűnösök voltunk.” (Róma 5:6,8 – RÚF)

„Mert tetszett az Atyának, hogy az ő teljessége éljen a Fiúban, és a Fiú által kössön békét mindenkivel, aki a Földön, vagy a Mennyben lakik. Békét kötött — Fiának vére árán, amikor a Fiú meghalt a kereszten. Veletek is békét kötött, bár ti régebben Istentől elidegenedve éltetek, sőt, ellenségesek voltatok vele szemben gonosz gondolkozásotok és tetteitek miatt. (…) Isten ezt azért tette, hogy szentek, hibátlanok és feddhetetlenek legyetek, amikor majd maga elé állít benneteket.” (Kolossé 1:19-22)

Milyen törvényt nem tett Jézus érvénytelenné? (Máté 22:36-40; Róma 13:8-10)

Marci