.png)
augusztus 12.
7. Krisztus testének egysége
„Mivel mindannyian ugyanazt az egyetlen Szentlelket kaptuk, együttesen ugyanazt az egyetlen Testet alkotjuk. Hasonlóképpen mindnyájan ugyanazt reméljük és várjuk, hiszen Isten erre hívott el bennünket. Csak egyetlen Úr van, aki mindannyiunknak Ura. Ugyanazt a hitet kaptuk, és ugyanabban a bemerítésben részesültünk. Csak egy Isten van – mindannyiunk Atyja – aki mindenek felett uralkodik, mindenen keresztül cselekszik, és mindenben jelen van.” (Efezus 4:4-6)
A testben élt életünk alapja az egység: minden izmunk, idegszálunk és sejtünk összedolgozik azért, hogy életben maradjunk. A fehérvérsejtjeink felismerik az ellenséges kórokozókat, miközben életben hagyják azt a rengeteg baktériumot, ami a mikrobiomunk része. Még a legapróbb különbségeket is érzékeli testünk, ezért olyan bonyolult egy szervátületetés – aki ilyen beavatkozáson esik át, élete végéig olyan szert kell kapjon, ami a teste védelmi rendszerét nem engedi jelezni.
Ha körülnézel, rengeteg olyan dolgot látsz, amiben különbözhetnek egymástól az emberek, és amelyek rendszerint kisebb-nagyobb ellentétekhez, súrlódásokhoz vezetnek. Gyűjts össze néhányat ezek közül! Szerinted miért okozhatnak ezek problémát? Hogyan lehet mégis egységet teremteni a különbözőségek között?
„Ti mindnyájan Isten gyermekei vagytok Krisztus Jézusban, és ez a hitetek által valósult meg, mivel, aki Krisztusba merítkezett be, az Krisztust öltötte magára. Ebben a tekintetben tehát nincs többé különbség zsidó és görög, rabszolga és szabad, vagy férfi és nő között, mert Krisztus Jézusban mindannyian egyek vagytok.” (Galata 3:26-28)
Nagyon izgalmas, hogy Pál szavai alapján az egység megteremtése miatt vagyunk mégis csak különbözőek:
„És ő adott némelyeket apostolokul, másokat prófétákul, ismét másokat evangélistákul vagy pásztorokul és tanítókul, hogy felkészítse a szenteket a szolgálat végzésére, Krisztus testének építésére, (...) úgy, hogy minden egyes tagja erejéhez mérten közösen munkálja a test növekedését, hogy épüljön szeretetben.” (Efezus 4:11-12, 16b - RÚF)
Az, aki te vagy, építeni tudja ezt a testet. Van valami olyan „ajándékod” (képességed, tudásod, tapasztalatod…), ami szükséges az egész működéséhez. Ez egyszerre kiváltság és felelősség is. Kiváltság, mert a végtelen és mindenható Isten átengedett neked egy szeletet az ő egyházának működésében, ugyanakkor felelősség is, hogy megteszed-e ezt, mert rajtad kívül más nem fogja.
Milyen típusú ajándékokat ismersz? Ezek az ajándékok szerinted mennyire egyediek vagy mennyire hasonlítanak egymásra? Te tudod, hogy mi a te feladatod? Ha igen, honnan tudod? Ha nem, hogy tudhatnád meg?
Krisztus testét a keresztények alkotják. Egy egészséges keresztény közösségben éppen ezért az egység fontosabb, mint a különbségek. A közös identitás tesz minket testvérekké, legyünk bármilyen különbözőek is egymástól. De ezt a közösséget sajnos mi magunk romboltuk/romboljuk a leginkább. Pedig maga Jézus imádkozott értünk, hogy megőrizzük az egységet:
„Mindannyiukért kérlek, hogy akik hisznek bennem, valamennyien teljes egységben legyenek úgy, ahogyan te, Atyám, bennem élsz, és ahogyan én benned élek. Ők is így éljenek mibennünk, teljes egységben, hogy a világ elhiggye, és meggyőződjön róla, hogy valóban te küldtél engem!” (János 17:21)
A kereszténység születése után nem sokkal üldözni kezdték azokat, akik csatlakoztak ehhez az új valláshoz. Ez az üldözés közel háromszáz évig tartott, kisebb nagyobb intenzitással. Mikor 313-ban kimondták, hogy a kereszténység is elismert vallás, teljes volt a káosz a hívők között. Kicsit olyan volt addig a keresztény hittérítés, mint az a játék, amikor felolvasnak valakinek egy szöveget, amit a többiek nem hallanak, ő továbbadja a mellette állónak, az is az ő mellette állónak és így tovább. Nagyon sok torzulás, félinformáció és tévedés is bekerült a tanításba. Aztán elkezdték kutatni, hogy mi is az igazság, és elkezdték ezeket megfogalmazni, dogmákká alakítani. Ekkor mondták ki először magukat kereszténynek valló emberekre, hogy ők eretnekek, mert mondjuk tagadták a szentháromságot, Krisztus testben való megjelenését és halálát. Aztán ahogy egyre több és több dogma (megkérdőjelezhetetlen hittétel) született, egyre több lett a szakadás is. A kereszténység egysége megbomlott.
Mit gondolsz, a különböző keresztény felekezetek tagjai testvérei egymásnak? Ugyanahhoz a testhez tartoznak? Ki vagy mi dönti ezt el?
Mi a keresztények feladata szerinted a világban? Hogyan tud Krisztus teste láthatóvá válni a keresztények között húzódó szinte áthidalhatatlan szakadékok között?
A második világháborút követően német egyetemisták önként segítettek egy Luftwaffe által lebombázott katedrális helyreállításában. A templom kitárt karú Jézus-szobrának – melynek talpazatán a „Jöjjetek énhozzám” felirat állt – rekonstruálása azonban nagy fejtörést okozott nekik. Végül gondosan eltüntettek róla minden sérülést, a kezet azonban nem készítettek újat a szobornak. Helyette más feliratot kapott: „Krisztus a mi kezünkkel öleli át a világot”.
„Krisztusnak jelenleg nincs más teste, csak a miénk. Nincs keze, sem lába a földön, csak a miénk. Miénk a szem, melyen keresztül Krisztus könyörülettel tekint a világra. Miénk a láb, melyen Krisztus jár, hogy jót tegyen. Miénk a kéz, mellyel Krisztus megáldja a világot. Miénk a kéz, miénk a láb, miénk a szem, mi vagyunk az ő teste. Krisztusnak jelenleg nincs más teste, csak a miénk.”
Bogi
Megjegyzések
Megjegyzés küldése