Ugrás a fő tartalomra

2024/2/10 - A spiritizmus leleplezése (június 8)


 

A spiritizmus leleplezése


„Mert maga az Úr fog leszállni a mennyből riadóval, főangyal szózatával és Isten harsonájával, és feltámadnak először azok, akik Krisztusban meghaltak, azután mi, akik élünk, akik megmaradtunk, velük együtt elragadtatunk a felhőkben az Úrral való találkozásra a levegőbe, és így mindenkor az Úrral leszünk” (1Thessz 4:16-17, ÚRK).


Márciusban jelentették be, hogy a nagypapakorú – de egykor legendás – Mike Tyson visszatér a boxringbe, és július 20-án összecsap az influenszerből lett bokszolóval, Jake Paullal. A nagy küzdelem látványos felvezetése után azonban Tyson egészségügyi gondok miatt visszavonulót fújt, így a várva várt meccset elhalasztják. A nagy küzdelem elmarad, sajnos. Pedig nagyon szeretjük a nagy küzdelmeket.


Szerencsére egy másik, nagyon izgalmas Nagy Küzdelem még most is folyik. Bár, ha engem kérdezel, igazán vége lehetne már. 


A negyedév 13 tanulmányából a 10-ediknél tartunk: a Hetednapi Adventista Egyház egyik központi hitelvét – a Nagy Küzdelmet – ízlelgetjük továbbra is. Ahogy a korábbi tanulmányokban is olvashattátok, ez az a keret, amelybe az adventisták igyekeznek a múltat, a jelent és a jövőt belehelyezni. 19. századi úttörőink ezt a magyarázatot találták legalkalmasabbnak arra, hogy az élet nagy és nehéz kérdésein gondolkozzanak, használható válaszokban reménykedve.


Te miben érzed, hogy a Nagy Küzdelem dúl körülötted, vagy esetleg benned? Egy mindenható Isten helyében te már véget vetettél volna neki? Mit gondolsz az alábbi igékről: Ef 6:12; Mt 10:34?


A Nagy Küzdelem kerettörténet szerint kettő nagy vezető “harcol” egymással a történelem folyamán. Habár leegyszerűsítésnek tűnhet az életet ilyen duálisnak, fekete-fehérnek látni, a Nagy Küzdelem mégis ilyen elmélet. Neked mi a véleményed a fekete-fehér dolgokról? Az előző tanulmányokban mélyebben megismerhettük az egyik oldal stratégiáját. Most ideje egy kicsit megismernünk a másik oldal stratégiáját is.


A Nagy Küzdelem elmélet – többek között – az alábbi bibliai kifejezéseket gyűjti össze a 66 bibliai könyvből, egységesítve azokat egy homogén csoport és annak vezetőjének leírására: Sátán, Lucifer, kígyó, Leviatán, ördög, tisztátalan lélek, gonosz lélek, démon. Akármit is jelentsenek ezek a szavak…


Milyen érzés ezeket a szavakat leírva látni, kimondani, hallani? Felfigyelsz magadban bármi mértékű aggodalomra, félelemre, szorongásra? Vagy esetleg a tartózkodásra, óvatosságra, körültekintésre, figyelmességre? A háborúban természetes reakció a félelem. Hát még, hogyha láthatatlan, természetfeletti erők csapnak össze bennünk és körülöttünk. Hogyan lehet úgy hinni a Nagy Küzdelem történetében, hogy közben nem félsz?


A különböző nem-túl-kedves lények fenti felsorolása fontos: a szavak jelentését rengeteg dolog befolyásolja a fejünkben, amelyet nehéz tetten érni, vagy visszakövetni. A több ezer évvel ezelőtti emberek irodalmi műveitől kezdve, a 21. századi horrorfilmek, mesék, különböző babonák, irodalmi és egyéb alkotások, más emberek élménybeszámolói, és még ezer más dolog hangol elő, korlátozza le, vagy éppen tágítja ki számunkra ezeket a fogalmakat, és azt, hogy hogyan fogjuk fel ezt a bizonyos “másik oldalt” – legtöbbször teljesen tudattalanul. A megfoghatatlan szavak szubjektív jelentése valaki számára lebegő lepedőként, míg más számára egy vörös, patás, vasvillás, kecskeszerű lényként jelenik meg. Megint más számára egy fekete-galambszárnyú, selymes bőrű férfiként, vagy kígyóként, sárkányként, csúnya szörnyként, vagy akár egy testetlen erőként jelenik meg. Szerinted nincs túl sok az ember fantáziájára bízva? 


Mi lehet a veszélye annak, hogyha ezzel túl sokat foglalkozunk? És mi lehet annak a veszélye, ha ezzel túl keveset foglalkozunk, és nem merünk kérdéseket feltenni?


Egy határmenti kisváros egy úttörő misszionáriusa egyszer beszámolt nekem arról az élményéről, hogy a buszon elesett, mert – idézem – “fellökte a Sátán”. Őszintén szólva nem tudtam mit kezdeni a történetével. Sajnáltam, hogy elesett. Te mit mondtál volna neki? Mit gondolsz erről? Érdemes egy aranyközéputat meghatározni valahol a babonák világa és a szkeptikus sátán-tagadás között? Ha van ilyen aranyközépút, akkor azt te hogyan tudnád megfogalmazni?


Nézzük meg közelebbről az egyik “ijesztő” szót: ördög. Neked milyen képeket dob ki a kereső, ha rákeresel erre a szóra? Nekem egy vörös, patás és szarvas lényt dob ki, akinek vasvilla van a kezében. De miért? A Bibliában hol található ilyen leírás az ördögről? Ha tudnád ez a szó, vagy más szavaink a listáról milyen furcsa utakat jártak be a történelemben, mire a fejünkben élő szubjektív és furcsa képeknél kilyukadtunk…


Az “ördög” úgy van görögül, hogy διάβολος (diabolos). Ez a szó két részből áll: “dia” (keresztül, át, között) és “ballein” (dobni). A szóösszetétel jelentése: “rágalmazó, vádló”. Ő az, aki torzítva jelenít meg másokat. Úgy “dobálózik” a szavaival, az információval, hogy másokra rossz fényt vessen, főleg Istenre, a Szeretetre. Az ördög a sárdobáló, aki bemocskolja mindazt, ami valóban és mélységesen szép, olyannyira kiforgatva mindent, hogy a végén már nem is tudod mit gondolj. Szerinted mennyire használunk ilyen stratégiákat manapság? Ismerős ez a fajta gátlástalan torzítás?


A Nagy Küzdelem szerint az ellenség, a “másik pólus” dolgozik. Azon dolgozik, hogy bemocskolja az istenérzékelésed: nehogy elhidd, hogy Isten a Szeretet. Azon dolgozik, hogy úgy torzítsa az istenképet a fejedben (akár logikus érvekkel, akár érzelmi hatásokkal és élményekkel, traumákkal), hogy azt gondold, Isten nem fogad el, úgy ahogy vagy. Valamit csinálnod kell, hogy Istent rávedd, hogy szeressen: vezekelj, javítsd meg magad, tarts bűnbánatot, keresztelkedj meg, engedelmeskedj, csináld ezt-azt-vagy-amazt. Rávesz, hogy fordulj ezoterikus manipulációkhoz, vagy egyéb “varázsláshoz”. Hátha azzal manipulálhatod Őt. Észre sem veszed, és becsempésződnek ilyen gondolatok a fejedbe.


Mennyivel másabb az alábbi idézetben található istenkép? “Isten nem alkalmaz kényszert. Mindenkinek szabad akaratot és döntési lehetőséget adott. Isten nem talál örömet a szolgai engedelmességben. Azt akarja, hogy teremtményei azért szeressék, mert méltó rá. Azt akarja, hogy azért engedelmeskedjenek, mert tudják, hogy Ő bölcs, igazságos és jóakaratú Isten. Azok, akiknek helyes fogalmuk van ezekről a tulajdonságokról, szeretni fogják Istent, mivel a jellemvonásai iránti csodálat vonzza őket” (Nagy Küzdelem c. könyv)


Egy módon lehet csak győzni a Nagy Küzdelemben: csodálkozz Isten gyönyörűségén! Akik megpillantják, milyen is Ő valójában – akik meglátják, hogy milyen csodálatra méltó az Ő kedvessége, milyen elfogadó és átformáló az Ő végtelen és feltétel nélküli szeretete, azok majd örömmel találkoznak vele a feltámadás reggelén. Ők bátran hullanak a karjaiba.


Zsombor



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/3/4 – Példázatok (július 27)

  Példázatok Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok. Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.” Márk evangéliuma 4,24-25 EFO Talán már nektek is feltűnt, de Jézusnak gyakran voltak nehezen érthető mondatai, amik már akkor fejtörést okoztak hallgatóinak. Most, 2000 évvel később, a Biblia olvasóit pedig még inkább zavarba ejtik ezek a megszólalások. Gondoljatok csak az olyan kijelentésekre, mint a fentebbi alapige! Próbáljátok megfejteni, mit jelenthet ez a mondat önmagában! A kérdést akár találós kérdésként is feltehetnénk: mi az, amiből ha valakinek van, még többet kap belőle, ha viszont nincs (vagy úgy tesz, mintha nem lenne), akkor a meglévőt is elveszik tőle? Természetesen nehéz megoldást találni egy ilyen gondolatra, különösen ha kiragadjuk azt a szövegkörnyezetéből. Hiszen Jézus mindig valamily

2014/1/4 Gyermekek tanítása

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. De miért is emelte ki Jézus ilyen