.png)
Harcok
Az előző két alkalommal már tanúi lehettünk, hogy Márk evangéliuma, lévén a legrövidebb a négy közül, nem húzza az időt, hanem azonnal rátér fő témájának megtárgyalására: kicsoda valójában Jézus? Az első fejezetben több olyan rövid jelenettel találkozhattunk, amelyek témája a szabadítás. Jézus Krisztus, az Isten Fia egyik fő küldetése az, hogy megszabadítson minket, embereket betegségeinktől, gyengeségeinktől, démonainktól.
A következő szakaszban (Márk 2,1-3,6), a Márk evangéliumáról szóló, Thomas R. Shepherd által írt globális bibliatanulmány szerint “öt esetet találunk, amelyek szemléltetik, hogy Jézus tanítása mennyire eltért a vallási vezetőkétől.” Ezekben a történetekben is megjelenik a szabadítás eleme, de ami a legszembetűnőbb, az az, hogy Jézus mind az öt alkalommal konfliktusba kerül a helyi vallási tekintélyekkel.
Olvassátok el közösen a szakaszt (Márk 2,1-3,6)! Mi lehetett Jézus célja ezekkel a vitákkal? Nem lett volna bölcsebb döntés, ha nem keresi a konfliktusokat, vagy visszafogottabban fejezi ki bizonyos kérdésekben az egyet nem értését?
Bár az evangéliumokon keresztül több beszéde is ránk maradt, Jézus sokkal inkább a tettek embere volt, mint a szavaké. A körülötte élők számára sokkal meggyőzőbb, hatékonyabb volt látni Krisztus tetteinek következményeit, mint elméletben felfogni, mit akar mondani a Rabbi.
Foglaljátok össze röviden, mi volt Jézus álláspontja mai szakaszunk egyes eseteiben, és miben tért el ez attól, amit a vallási vezetők vallottak!
1. Jézus meggyógyítja a bénát (Márk 2,1-12):
2. Jézus elhívja Lévit (Márk 2,13-17):
3. Jézus tanítása a böjtről (Márk 2,18-22):
4. Kalásztépés szombaton (Márk 2,23-28):
5. Jézus szombaton gyógyít (Márk 3,1-6):
A Jézusról szóló történetek alapján tudsz-e olyan példákat mondani, ahol azt látjuk, hogy Jézus tanításai eltérnek attól, amit ma gyakorlunk az egyházban?
Vegyünk csak egy példát:
Kikre tekintenek ma a társadalomban úgy, mint Jézus idejében a vámszedőkre vagy éppen a gyógyíthatatlan betegekre? Hogyan változhat meg a hozzájuk való viszonyulásunk, ha a gyakorlatban is Jézust szeretnénk követni?
Térjünk át a következő jelenetre! Amikor Keresztelő János és a farizeusok tanítványai felteszik a kérdést Jézusnak, hogy az ő követői miért nem böjtölnek (ami pedig Isten által előírt gyakorlat volt), Jézus az alábbi választ adja:
"Amikor lakodalom van, a vőlegény barátai nem gyászolnak, hanem örülnek. Nem böjtölhetnek, amíg a vőlegény velük van. De eljön az idő, amikor elviszik tőlük a vőlegényt. Akkor majd böjtölni fognak.
"Senki sem varr régi ruhára új szövetből foltot, mert az új csak tovább szakítaná a régit. Az új ugyanis elválik a régitől, és még nagyobb lesz a szakadás! Senki sem tölt új bort régi bortömlőkbe, mert az új bor szétszakítja a tömlőket, amelyek így tönkremennek, ráadásul a bor is kiömlik. Az új bort új tömlőkbe kell tölteni.”
Márk 2,21-22 EFO
Hogyan értelmezed Jézus feleletének második szakaszát? Mi a jelentősége az új szövetről és új borról szóló példázatnak a mi életünkre nézve?
A fentebbi példák alapján úgy tűnik, hogy vannak helyzetek, amikor Jézus, vagy maga Isten is jóváhagyja, hogy megszegjék a törvényét. Miért lehet ez?
Jézusnak nem csak a vallási vezetőkkel akadtak nézeteltérései. Valamivel később, Márk 3,20-35 szakaszában, az itt olvasható történet keretében (20-21, valamint 31-35. versek) saját rokonaival, családjával gyűlik meg a baja. Amiket Jézus tett és mondott, annyira provokatívak voltak és annyira eltértek attól, amit ez a közösség ismert és már megszokott, hogy egyenesen azt hitték, családtagjuk megzavarodott.
Képzeljük magunkat kicsit Jézus helyzetébe! Te mit teszel/tennél akkor, ha saját családod sem érti és nem támogatja elveidet, meggyőződéseidet?
De ez még nem minden! Jézus számára nem csak az jelentett nehézséget, hogy a vallási vezetők nem értettek egyet vele, és még saját családja sem támogatta, hanem egyes vezetők egyenesen az ördög szolgájának tekintették őt.
Ez részben érthető, hiszen emberként nehéz eligazodni egy olyan világban, ahol nem minden jó, ami annak tűnik, és időnként a rossznak tekintett dolgokról is kiderülhet, hogy valójában ártalmatlanok. Jézus esetében ez különösen így volt, hiszen – bár tettei következményei pozitívnak tűntek – szavaival és gyakorlatával gyakran semmibe vette azt a törvényt, amit társadalma Isten megváltozhatatlan akaratának tekintett.
Krisztus maga is tudta, mennyire könnyű összezavarodni az életben, ahol nem minden fekete-fehér, nem minden egyértelműen, meghatározhatóan jó vagy rossz. Ezért adott egy rövid iránymutatást, ami segíthet eligazodni az életben.
"Igazán mondom nektek: az emberek mindenféle bűnös tettükre és Istent gyalázó beszédükre kaphatnak bűnbocsánatot. De van egy kivétel: aki a Szent Szellemet gyalázza, az soha nem nyer bűnbocsánatot. Az ilyen ember örökre bűnös marad." Márk 3,28-29
Mit értett vajon Jézus ez alatt, és hogyan segíthet ez a gondolat abban, hogy meg tudjuk különböztetni a jót a rossztól, Isten tetteit a gonosz tevékenységétől?
A kulcsszó itt a Szent Szellem, vagy ha úgy tetszik, a Szentlélek. Ő az, aki – láthatatlanul, ismeretlenül is – minden embert a jó irányba terel, megmutatja, mi a helyes döntés egyes helyzetekben. Ezért van az, hogy olyan sok, önmagát nem vallásosnak, vagy akár ateistának tekintő ember tesz annyi jó és önzetlen dolgot. Nem azért, mert kell; nem azért, mert jutalmat kapnak érte, hanem egyszerűen azért, mert hallgatnak a Szentlélekre, és tudják, hogy amit tesznek, jó.
Ez fordítva is igaz: hiába hisz valaki Istenben, imádja őt, és tartja meg a parancsolatokat, ha nem követi a Szentlélek hangját, és nem a törvény valódi elve, a szeretet irányítja a tetteit, akkor csak meggyalázza a Szentlelket.
Jézus kortársainak az volt a problémája, hogy az írások és a hagyományok alapján alkották meg képüket Istenről, de azt nem helyezték párhuzamba a körülöttük lévő valósággal. Ma nagyon sok ember azért fordít hátat Istennek, mert gyermekkorában egy negatív, szigorú, büntető, bántalmazó képet kapott róla, és – jogosan – úgy dönt, hogy neki nem kell ez az Isten. Ezzel, még ha magát Istent gyalázza is (ld. 28. vers), a Szentlélek vezetését követi, és ellentmond mindannak, ami nem az Alkotó valódi jellemét tükrözi.
Jézus, provokációi, konfliktusai és küzdelmei által azt akarta elérni, hogy kortársai lássák tetteinek valódi isteni motivációját és eredményét. Hátat kellett fordítaniuk annak az istenképnek, amelyet kialakítottak maguknak, hogy a Szentlélek vezetésével megismerjék a valódi Istent, aki szabadít, megment, és egyszerűen csak szeret.
Segít, ha mi is körülöttünk, a mindennapokban látjuk, mit tesz értünk Isten. A róla alkotott képünk (még akkor is, ha a Szentírásra alapozzuk) csak akkor lehet minél közelebb a valósághoz, ha azt, a Szentlélekre hallgatva, a valóság kontextusába helyezzük.
A te Istenről alkotott képednek melyik része az, amelyet meg kell tagadnod, hogy igazán megismerd Őt?
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése