2024/3/11 - Jézus elfogatása és kihallgatása (szeptember 14)

 

Jézus elfogatása és kihallgatása

Megtörtént már veled, hogy te voltál az áruló vagy az elárult személy szerepében? Szerinted milyen feltételeknek kell teljesülniük ahhoz, hogy valakinek meg lehessen bocsátani? Mit gondolsz, Isten is hasonló szempontok alapján dönti el, hogy megbocsát-e?

Olvasd el Márk evangéliuma 14. fejezetét! Ezen a héten ezt a hosszabb elbeszélést fogjuk górcső alá venni. Te milyen témákat fedezel fel az elbeszélésben, amelyek összekötik a történet egyes részeit? 

„Árulkodó Júdás!” – szoktak csúfolódni a gyerekek, amikor valaki lebuktatja valamilyen csínytevésüket. Júdás alakja az idők folyamán a hűtlenség szimbólumává vált. Érdekes módon a szóban forgó evangéliumi szakaszban Jézus nem csak Júdás árulását jövendöli meg, hanem azt is, hogy minden tanítványa el fogja őt hagyni. Szerinted mi a különbség és a hasonlóság Júdás és a többi tanítvány hűtlensége között?

Márk evangéliuma 14. fejezetének elején a Jézus megkenetéséről szóló történetet olvashatjuk. Ez a rész azt a gondolatot hangsúlyozza, amit, úgy vélem, több más evangéliumi történetben is megtalálunk: a Jézus körüli emberek közül csak néhányan értették igazán, hogy mit jelent Jézus messiási mivolta. Míg az emberek többsége – maga Júdás is (Jn 12:4-6) – szidalmazta az asszonyt, aki olajjal kente meg Jézust, maga Jézus rávilágít arra, hogy az asszony érti csak igazán, mi fog történni vele, hiszen, ahogy Jézus fogalmaz „előre megkente a testemet a temetésemre” (8.v.). 

Ha Júdás tudta, hogy Jézusnak meg kell halnia, lehetséges, hogy nemes szándékkal ő csak elő szerette volna segíteni az isteni terv teljesülését. Ez a felvetés nem egy újkeletű gondolat. Például már a második századi keresztény apokrif iratban, Júdás evangéliumában is megjelenik.

Mit szólsz ehhez a lehetőséghez? Te mit gondolsz, csak felesleges találgatás az ilyen és ehhez hasonló nézőpontok figyelembevétele?

Az evangéliumok egyértelműen negatív színben tüntetik fel Júdás árulását, maga Jézus is elítéli azt (Mt 26:24; Mk 14:21). János evangéliuma már az árulást megelőzően negatív szereplőként jeleníti meg Júdást (Jn 12:6). Ellen White adventista írónő sem épp pozitív alakként ábrázolja őt, az árulásért érzett bűnbánatát pedig Péterével ellentétben felszínesnek és elégtelennek állítja be.

Amikor Júdás és a többi tanítvány hűtlenségét összehasonlítják, sokan a szándékosságot, előre eltervezettséget emelik ki különbségként. Azt is elmondják, hogy a többi tanítvány csak az elfogatás traumájának hatására hagyta el Jézust.

Többek szerint ezek a különbségek nagyban megnehezítik, ha nem ellehetetlenítik Júdás bűnének megbocsáthatóságát. Egyetértesz ezzel? Miért? Miért nem?

Véleményem szerint kiemelendő, hogy bár Júdás nem a legnemesebb lelkülettel rendelkezett, mégiscsak ember volt. Sok esetben az életben emberek azért követnek el szörnyű tetteket, mert különböző negatív hatások érték őket. Nem tudjuk pontosan, hogy Júdást mi sodorta a lelki züllöttségbe. Egyetlen ember sem választhatja meg születésének és neveltetésének körülményeit. A kora gyermekkori hatások, amelyek felett a gyermeknek nincs uralma, hatalmas mértékben meghatározzák, mivé lesz valaki.

Szerinted az az igazságos, ha mindenkinek egyenlő módon jár a megbocsátás Istentől, bármit is követett el? Mit gondolsz, vannak az isteni szeretetnek határai? Hogyan érhető el, hogy ne csupán a külsejük és a magaviseletük alapján ítéljük meg az embereket és döntsük el, hogy meg lehet-e nekik bocsátani? 

Hogy látod, a fenti szemléletmód csak még több felelősséghárításhoz vezet, vagy elősegítheti a sérült emberek gyógyulásához szükséges biztonságos és együttérző légkör létrejöttét?

D. Marci