Ugrás a fő tartalomra

2024/3/12 - Jézus kihallgatása és keresztre feszítése (szeptember 21)


 

Jézus kihallgatása és keresztre feszítése


„Három órakor Jézus hangosan felkiáltott: „Elói, Elói, lámá sabaktáni?” Ez azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?””

Márk evangéliuma 15:34


„Mondd, te kit választanál?”


Múlt héten Jézus elárulásának történetét boncolgattuk Marci segítségével, ebben a tanulmányban pedig az evangélium 15. fejezetét vesszük át, amelyben Márk lényegretörő leírásán keresztül lehetünk tanúi Jézus szenvedéstörténetének.


Nagypéntek hajnalán a nap első sugaraival együtt már egy határozat is megszületett a nagytanácsban: véget kell vetni a názáreti ténykedésének. Ennek csak egy lehetséges módja van: irány Pilátushoz, mondja ki felette a halálos ítéletet!


A római helytartó kihallgatta a zsidók királyát, aki igencsak furcsa módon nem felelt a vallási vezetők által ellene felhozott vádakra. Egy néma rabbi, akiről süt az ártatlanság, miközben a papokból, írástudókból, farizeusokból záporoznak az érvek.


A kérdés már nem is az volt, hogy ártatlan-e Jézus, hanem hogy ki kapjon szabadságot és ki függjön aznap a keresztfán? A dilemma sokkal mélyebb volt annál, minthogy a népnek egy „jó” és egy „rossz” ember között kellett döntenie. Valójában két Messiás állt előttük. Melyiket választják? A názáreti vándortanítót vagy az „Atya fiát”, hisz ezt jelenti Barabbás neve. Az Isten országát, szeretetet, békességet, ítélkezéstől való tartózkodást hirdető rabbit vagy a szabadság megteremtéséért, a rómaiak kiűzéséért a gyilkosságtól sem visszariadó vezetőt? „Valakinek holnap meg kell váltani ezt a világot. Mondd, te kit választanál?” (István, a király)


Milyen súlyos döntések jutnak még eszedbe a Bibliából, amik előtt akár egy szereplő, akár egy nagyobb csoport, család, törzs vagy nép állt?


Próbáld meg egy kicsit félretenni keresztény énedet, és képzeld bele magad egy Jézus korabeli ember helyébe! Milyen érvek szólnak Barabbás mellett, ellen, és milyen érvek Jézus mellett és ellen?


Bónusz feladat: Olvasd el Karinthy Frigyes Barabbás című novelláját! (Nem hosszú, ezen a linken el tudod érni: https://mek.oszk.hu/06800/06821/06821.htm#7 )


Rosszkor, rossz helyen


Biztosan voltak – nem is egy ember – akik Jézust kiáltottak Pilátus kérdésére, de a sokaság hangja erősebb volt. A zsidó nép túl régóta élt idegen elnyomás alatt, a vallási vezetők pedig kihasználták a bennük élő szabadságvágyat és a tömeg erejét. Pilátus utolsó kérdésére már nem is érkezett értelmes válasz, csak a „Feszítsd meg!” zúgott az embersereg torkából. A helytartó engedett a többség akaratának, Jézust pedig elvezették a katonák.


A kivégzés nem csupán annyiból állt, hogy fizikailag végrehajtják rajta az ítéletet és keresztre feszítik. Még mielőtt elindították volna Jézust a vesztőhelyre, a helytartóságon megkorbácsolták, megalázták, gúnyt űztek belőle. Nemcsak biológiai éltétől, hanem emberségétől is meg akarták fosztani. Nemcsak testét, lelkét is meg kellett, hogy törjék.


A kínzások után az elítéltnek végig kellett cipelnie a keresztrudat a városon át a Golgotára, hogy mindenki láthassa, mit érdemel az ilyen bűnös, és hogy megalázzák az illetőt népe, hozzátartozói, ismerősei előtt.


Jézus egy ponton túl már nem bírta vinni keresztjét, ezért a katonák egy férfit kényszerítettek erre, aki szembetalálkozott a tömeggel. Cirénei Simont, aki eddig sikeresen kimaradt az aznapi eseményekből. Nem állt ott a sokaságban a nagy kérdésnél vagy az ítélet kihirdetésénél, a mezőről jött visszafelé teljes tudatlanságban, fogalma sem lehetett, mi zajlott le a helytartóság épületében. De innentől, ha akarta, ha nem, része lett mégis a történetnek.


Mondhatnánk, hogy rosszkor volt rossz helyen. Jó lenne olvasni arról, merre fordult ezután Simon élete? Annyit tudunk, hogy Pál a római keresztények között köszönt egy bizonyos Rúfuszt, aki azonos lehet a kereszthordozó fiával, és anyját (Róma 16:13).


Engedd szabadjára a fantáziádat! Szerinted milyen gondolatok cikázhattak Simon fejében, miközben vitte Jézus keresztjét, és mi történt vele az eset után?


„Mit adtak nekünk a rómaiak?”


A keresztre feszítés igen szörnyű kivégzési módszer volt, de nem csak a fizikai brutalitása miatt. A megkérdőjelezhetetlen római hatalmat szimbolizálta. Kulturált körökben magát a szót is illetlenség volt kimondani.


Jézus ott függött egy kereszten a Golgotán. De voltaképpen ki ez az ember? Ki ez a lemeztelenített, sebekkel borított, töviskoronát viselő szenvedő, akinek feje fölött ott virít a kiírás: a zsidók királya? Ki ez a férfi, akit úgy végeztek ki, mint egy utolsó bűnözőt?


Fényes délben több órás éjszakai sötétség borult a tájra, aztán az elítélt felkiáltott és kilehelte lelkét. És mit adtak nekünk a rómaiak, jobban mondva a római százados? Egy örökérvényű vallomást, ami választ ad Márk evangéliumának fő kérdésére, amit minden nehezítő tényező ellenére képes meglátni, hogy ki is a názáreti Jézus: „Ez az ember valóban Isten Fia volt!”


Jézus kiáltása, „Elói, Elói, lámá sabaktáni?” ami azt jelenti: „Istenem, Istenem, miért hagytál el engem?” a 22 zsoltár kezdő sora. Olvasd el ezt a zsoltárt, és beszélgessetek a csoportban arról, mi teljesedett ebből a jövendölésből Jézus életében?


A Megváltó halálakor a templom kárpitja kettészakadt. Miért? Mit jelképezett addig az a függöny, és mit jelképez a megszűnése? Gondolj a saját életedre, milyen függönyök vannak vagy voltak benne, amik közéd és Isten közé állhatnak, és eltakarhatják az Ő arcát előled?


Nyílt lapokkal


A fejezet lezáró részében ismét visszatérünk a helytartóságra. Valaki egy kéréssel fordult Pilátushoz. Nem is annyira a kérés volt szokatlan – bár valószínűleg azt sem tapasztalták minden nap, hogy valaki ilyen hamar meghaljon a kereszten – hanem az, aki ezt a helytartó elé tárta. A nagytanács egyik tagja, József, Arimátiából. 


Jézus születésénél és halálánál is ott volt egy-egy József, aki csendesen tette, amit tennie kellett. Szerinted miért kérte el a főember Jézus testét? Mit mond ez a tette arról, hogy ő kinek gondolta a názáretit?


Valószínűleg te sem először olvastad el Jézus szenvedéstörténetét az evangéliumból, és biztosan többször hallottál már róla igehirdetéseket. Mit lehet tenni azért, hogy ne váljon megszokottá ez a történet? Hogyan lehetne közelebb hozni magunkhoz, személyesebbé tenni, hiszen Jézus kereszthalála nemcsak általánosságban az emberiségért, hanem konkrétan érted és értem történt?


Jó beszélgetést!

Andi



Megjegyzések

Népszerű bejegyzések ezen a blogon

2015/3/12 - Pál missziója és üzenete

Mielőtt belekezdenénk Pál „missziói stratégiájának” tanulmányozásába, érdemes megemlítsük, hogy ha Pál nincs, emberileg nézve nincs keresztyénség. Ő volt a nagybetűs MISSZIONÁRIUS. Pálnak egyetlen dolog kötötte le minden idejét és figyelmét, ez pedig a misszió volt. Igen, jól értetted. Mindent hátrahagyott, minden mást feleslegesnek ítélt, és teljes erővel arra a küldetésre koncentrált, amit a Damaszkusz felé vezető úton kapott ( ApCsel 9:1-31 ). Ez egy jól felépített stratégiát eredményezett, aminek nézzük most meg néhány pontját!

2024/3/4 – Példázatok (július 27)

  Példázatok Ezt is mondta nekik: „Gondoljátok át alaposan, amit hallotok! Amilyen mértékkel mértek, ugyanazzal fognak nektek is mérni. Sőt, még ráadást is kaptok. Akinek ugyanis már van, annak majd még többet adnak. Akinek azonban nincs, attól még azt is elveszik, amije eddig volt.” Márk evangéliuma 4,24-25 EFO Talán már nektek is feltűnt, de Jézusnak gyakran voltak nehezen érthető mondatai, amik már akkor fejtörést okoztak hallgatóinak. Most, 2000 évvel később, a Biblia olvasóit pedig még inkább zavarba ejtik ezek a megszólalások. Gondoljatok csak az olyan kijelentésekre, mint a fentebbi alapige! Próbáljátok megfejteni, mit jelenthet ez a mondat önmagában! A kérdést akár találós kérdésként is feltehetnénk: mi az, amiből ha valakinek van, még többet kap belőle, ha viszont nincs (vagy úgy tesz, mintha nem lenne), akkor a meglévőt is elveszik tőle? Természetesen nehéz megoldást találni egy ilyen gondolatra, különösen ha kiragadjuk azt a szövegkörnyezetéből. Hiszen Jézus mindig valamily

2014/1/4 Gyermekek tanítása

„A főpapok és a törvénytanítók látták Jézus csodálatos gyógyításait, és hallották, amint a gyerekek a Templom területén így kiáltoznak:  » Hozsánna a Dávid Fiának!« Mindezek miatt nagyon megharagudtak, és megkérdezték Jézustól:  » Nem hallod, mit kiabálnak ezek a gyerekek?!«  » Hallom! — válaszolta Jézus. — De bizonyára olvastátok ezt az Írásban: A csecsemők és a kisgyermekek szája által szereztél magadnak dicséretet.«” (Máté 21:15-16 - EFO) Ma olyan korban élünk, ahol egyre nagyobb hangsúlyt fektet a társadalom és a média a korai felnőtté válásra. Az új generációnak egyre több és egyre nehezebb feladatokkal kell szembenézniük. Fontos az oktatás, a tananyag, a színvonal tartása a környező országokhoz képest. Felnőttek irányítanak, és így mintha mindenki megfeledkeznek arról, hogy kiket is érintenek ezek az elvárások. Jézus viszont kiemelt egy csoportot, akiknek jó tulajdonságait példaként állítja a felnőttek elé, és ez a csoport a gyermekek. De miért is emelte ki Jézus ilyen