Boldogok, akik hisznek
(…) boldogok, akik nem látnak és hisznek.
János evangéliuma 20:29
János evangéliumában számos egymástól különböző, eltérő hátterű emberrel találkozhatunk, akiknek más volt a hite, a tapasztalata, de mindannyian bizonyságot tettek Jézus kilétéről.
„Ímé, az Isten Báránya” (Jn 1:36)!
„Megtaláltuk a Messiást” (Jn 1:42).
„Rabbi, te vagy az Isten Fia, te vagy az Izráel Királya” (Jn 1:50)!
„Vajon nem ez a Krisztus” (Jn 4:29)?
„…magunk is hallottuk, és tudjuk, hogy bizonnyal ő a világ üdvözítője” (Jn 4:42).
„Uram, kihez mehetnénk? Örök életnek beszéde van tenálad” (Jn 6:68).
„Igen, Uram, én hiszem, hogy te vagy a Krisztus, az Isten Fia, akinek el kellett jönnie a világra” (Jn 11:27, ÚRK).
„…noha vak voltam, most látok” (Jn 9:25).
Meg tudjátok mondani egy-egy megszólalás alapján, hogy ki mondta? Kik voltak ezek az emberek?
Beszélgessetek róla, hogy melyik történet ismerősebb számotokra, melyik kevésbé? Melyik szereplő (érzelmi) helyzetébe tudjátok leginkább beleképzelni magatokat? (A történeteknek utánaolvasni ér! 😉)
További „szemtanúk”:
Jézus kortársai egyszer felháborodva nekiszegezték a kérdést: „Kinek tartod magadat?” Jézus így válaszolt: „Ha én dicsőíteném magamat, a dicsőségem semmi volna: az én Atyám az, aki megdicsőít engem, akiről ti azt mondjátok, hogy a ti Istenetek, pedig nem ismeritek őt; én azonban ismerem. Ha azt mondanám, hogy nem ismerem, hozzátok hasonlóvá, hazuggá lennék; de én ismerem őt, és megtartom az ő igéjét. Ábrahám, a ti atyátok ujjongott azon, hogy megláthatja az én napomat: meg is látta, és örült is.” A zsidók erre ezt mondták neki: „Ötvenéves sem vagy, és láttad Ábrahámot?” Jézus így felelt nekik: „Bizony, bizony, mondom néktek, mielőtt Ábrahám lett volna: én vagyok.” Erre köveket ragadtak, hogy megkövezzék, de Jézus elrejtőzött, és kiment a templomból” (János evangéliuma 8:53-59).
Nagyon szeszélyes. Nem gondoljátok, hogy Jézus tiszteletlen volt a nála idősebb zsidókkal?
Nem tette volna helyesebben, ha csak csendben marad és nem próbál vitatkozni másokkal olyan dolgokról, amikben egyértelműen nem értettek egyet vele? Mint ahogy minden korszakban és miliőben, akkor is megvolt a többség által elfogadott nézet bizonyos dolgokkal kapcsolatban (pl.: Tiszteld az idősebbeket. Nincs olyan, hogy valaki feltámad a holtak közül. Ha valaki Istent káromolja, meg kell kövezni és kész). Mit gondoltok, miért kellett Jézusnak mindig ilyen ’problémásnak’ lennie és mindent megkérdőjeleznie? Rendben van ilyet tennie akkor is, ha ezzel felzaklatta szegény, az életüket a konvenciók szerint élni próbáló zsidó polgárokat és vezetőket? Honnan tudjuk, hogy ez most provokációnak vagy egyszerű tényközlésnek számít-e részéről?
Ezek nem költői kérdések. 😉 Beszélgessetek róla a csoportban!
„Jézus tehát ezt mondta: „Amikor felemelitek az Emberfiát, akkor tudjátok meg, hogy én vagyok, és önmagamtól nem teszek semmit, hanem ahogyan az Atya tanított engem, úgy mondom ezeket. És aki elküldött engem, velem van: nem hagyott egyedül, mert mindig azt teszem, ami neki kedves.” Amikor ezeket mondta, sokan hittek benne. Így szólt akkor Jézus azokhoz a zsidókhoz, akik hittek benne: „Ha ti megtartjátok az én igémet, valóban tanítványaim vagytok; megismeritek az igazságot, és az igazság megszabadít titeket” (János evangéliuma 8:28-32).
Szerintetek mi a különbség azok között, akik látták Jézust, a viselkedését, tetteit, és hittek benne, illetve azok között, akik ugyanazokat látták és nem hittek? Előfordult már veletek, hogy nem fogadtatok el valamit igaznak még egyértelmű bizonyítékok jelenlétében sem, mert azt szerettétek volna, ha más a valóság? Mitől szabadíthat meg az igazság?
Ráhel
Megjegyzések
Megjegyzés küldése