Az élet forrása
Erre Jézus így válaszolt: „Igazán mondom nektek: nem Mózes adta nektek azt a mennyei kenyeret. Az igazi Mennyből jövő kenyeret Atyám adja nektek, mert az igazi, Istentől származó kenyér az, aki a Mennyből száll le, és életet ad minden embernek.”
Ekkor így kérték: „Uram, mostantól fogva mindig add nekünk azt a kenyeret!”
Jézus ezt felelte: „Én vagyok az a kenyér! Én adok életet! Aki hozzám jön, nem fog éhezni soha! Aki hisz bennem, nem szomjazik soha többé!”
János evangéliuma 6:32-35 (EFO)
Egyik jól ismert népmesénkben egy királynak három lánya van, akiket egyenként megkérdez arról, mennyire szeretik őt? A két idősebb lány szebbnél szebb hasonlatokkal, képekkel fejezik ki, mennyire is szeretik édesapjukat, míg a legkisebb lány egyszerűen, közönségesen csak annyit mond, hogy ‘úgy szeretem édesapámat, mint az emberek a sót.’ Az édesapa erre megharagszik, elűzi a lányát otthonról, akire végül rátalál egy királyfi, beleszeretnek egymásba, és megházasodnak, ahogyan ez a mesékben lenni szokott.
A menyegző napján azonban, amelyre az öreg király is hivatalos, a szakácsok és a felszolgálók azt az utasítást kapják, hogy az ünnepi vacsora során a lány édesapja elé minden fogást sótlanul helyezzenek le. A király így nem képes enni, mert nem esik jól neki az étel. A történet végén természetesen az öreg király tanul a leckéből, és bocsánatot kér a legkisebb lányától, mert rájön, milyen hatalmas dolog volt az, amikor a lány kijelentette, hogy úgy szereti édesapját, mint a sót. A lány és újdonsült férje végül megkapják az öreg király birodalmának legnagyobb részét és boldogan élnek, amíg meg nem halnak.
Ha az evangéliumokat és Jézus szavait olvassuk, azt láthatjuk, hogy Jézus is a legkisebb királylányhoz hasonlóan gondolkodik. Ha önmagáról vagy küldetéséről beszél, gyakran a legegyszerűbb, leghétköznapibb képeket használja. Vegyük például az alapige szövegét!
Bár nekünk már megszokott és elfogadott ez a kép, de Jézus itt a legváratlanabb és legvalószínűtlenebb dologgal azonosítja magát: a kenyérrel. Ha egyik oldalról nézzük, a kenyér a legáltalánosabb és leghétköznapibb étel, amire csak gondolhatunk. Másik oldalról viszont az egyik legnagyszerűbb és legsokoldalúbb táplálék. A kenyér, valamilyen formájában, szinte minden kultúrában az egyik legalapvetőbb élelmiszer. Jelen van minden háztartásban, szinte minden étkezésnél, és a kenyérnek köszönhetjük az olyan ízletes ételeket is, mint a pizza, a hamburger, a rántott hús vagy a különféle szendvicsek.
Beszélgessetek egy kicsit arról, mit jelent számotokra az, hogy Jézus a kenyérrel azonosítja magát! Gondoljátok kicsit tovább a dolgot: mit jelent az, hogy ‘az élet kenyereként’ hivatkozik magára?
Jézus ezzel a hasonlattal azt akarta kifejezni, hogy a kenyérhez hasonlóan, ami táplál, és ezáltal életet ad, tőle kapunk életet, ami Isten legnagyobb ajándéka. És ha jobban belegondolunk, maga az élet is olyan, mint a kenyér, hiszen gyakran magától értetődőnek tűnik, és csak ritka esetben gondolunk bele, mennyire értékes is valójában.
Sőt, ahogyan a kenyeret is továbbgondolhatjuk, extrázhatjuk és különböző variációival gazdagíthatjuk az étrendünket (lásd a korábbi bekezdésekben), az élet is pontosan ilyen. Le lehet élni az életet a legegyszerűbb módon, csak a szükségleteinkre fókuszálva, de Jézus Krisztusnak más volt a terve:
“A tolvaj azért jön, hogy lopjon, gyilkoljon és pusztítson. Ezzel szemben én azért jöttem, hogy életet adjak, mégpedig teljes és túláradóan bőséges életet!”
János evangéliuma 10:10 (EFO)
Krisztus célja nem csak az, hogy túléljünk, hanem az, hogy életünk ‘túláradóan bőséges’ legyen, és ha lehet, kiélvezzük minden egyes pillanatát! Gyűjtsetek össze minél több olyan (akár hétköznapi, apró) dolgot, ami élvezhetővé teszi számotokra az életet!
Van még egy nagyon érdekes dolog abban, ahogyan János evangéliuma bemutatja Jézust és az élettel való kapcsolatát. Egyrészt, az evangéliumban számos példáját látjuk annak, hogy Megváltónk úgy beszél az életről, mint amit egyedül ő képes adni. Másrészt, Krisztus rendszeresen beszél örök életről is, sőt, gyakran még csak különbséget sem tesz a kettő között. Úgy beszél mintha most élt életünk már az örök élet lenne, még akkor is, ha ezt időre ‘felfüggeszti’ egy átmeneti halál.
Ezen túl az is kitűnik az evangélium szövegéből, hogy az élet bármennyire is ajándék, mégis mintha valamilyen feltételhez lenne kötve az abban való részesülés.
Olvassátok el az alábbi igéket! János evangéliuma szerint mi szükséges ahhoz, hogy valaki (örök) életet kapjon?
János 3,14-16
János 5,24
János 6,40
János 20,31
És mi van azokkal, akik valamilyen okból nem hisznek Krisztusban? (Soha nem hallottak róla, esetleg elutasították azt a bántalmazó istenképet, amellyel életükben találkoztak, stb…) Szerinted ezeknek az embereknek esélyük sincs arra, hogy örök életet kapjanak?
Az én meglátásom szerint ez a kérdés sokkal bonyolultabb annál, hogy mi, emberek megválaszoljuk. A jó hír pedig az, hogy Jézus egészen máshogy ítél, mint mi (ld. János 8,15-16). Az evangélium pedig elsősorban azoknak az első századi zsidóknak/ keresztényeknek szólt, akik várták a Messiást és tisztában voltak vele, mit jelent a belé vetett hit vagy az ő elutasítása. Amiben biztos vagyok, az az, hogy Jézus minden egyes ember számára előkészítette ezt az ajándékot, és amit mi megtehetünk, hogy mindenkire eszerint tekintünk.
És még egy utolsó gondolat, ha már az örök élet lehetőségénél járunk.
Sokan úgy gondolják, hogy az örök élet nem ajándék, hanem átok, és inkább azt remélik, hogy nem kell majd örökké élni. Te mit gondolsz? Beszélgessetek erről a csoportban, osszátok meg egymással gondolataitokat, kérdéseiteket, vagy akár félelmeiteket!
Jó beszélgetést kívánok!
Ádám
Megjegyzések
Megjegyzés küldése