2025/1/11 - Mi többet tehettem volna még? (március 15)

 

11. Mi többet tehettem volna még? (Március 15.)

Amióta ember az ember, egy kérdés, bár változó formában, de újra és újra felmerül: Ha Isten létezik és tényleg olyan jó, akkor nem tudott volna egy jobb világot létrehozni? Nem tudta volna valahogyan ezt az egészet jobban megcsinálni? Ha egy gyártó igazán becsületes és a terméke nem funkcionál megfelelően, visszahívja, és akkor bocsátja csak újra forgalomba, amennyiben sikerült maradéktalanul kijavítania a hibát, nemde?

Ézsaiás könyvében található egy érdekes rész, amelyben lírai formában, jelképes nyelvezetbe rejtve maga Isten tesz fel egy, a fentihez hasonló kérdést:

„Most figyeljetek rám! Istenemnek éneklek, akit szeretek! Szerelmes ének ez szőlőjéről, szőlője iránti szeretetéről! Szeretett barátomnak szőlőskertje volt egy termékeny domboldalon. Gondosan művelte, kövektől megtisztította, nemes fajtát telepített, közepére őrtornyot emelt, és szőlőprést épített. Bizakodva várta a jó termést, de lám, a tőkék csak vadszőlőt teremtek! »Most hát Jeruzsálem lakosai, és ti, júdai férfiak, tegyetek igazságot köztem és szőlőm között! Mit kellett volna még tennem, mit nem tettem meg szőlőmért? Vártam, hogy édes szőlőt szüreteljek róla, miért termett hát keserű fürtöket?«”

Ézsaiás 5:1-4 (EFO)

Az ének, érzésem szerint azt sugallja felénk, hogy a szőlősgazda minden feltételét megteremtette annak, hogy a szőlőskert jó gyümölcsöt tudjon hozni. Engem ez Mózes első könyvének első fejezetére emlékeztet, ahol azt olvassuk, hogy Isten egy igen jó világot készített elő az emberi élet számára (1Mózes 1:31). A történet azonban komplikáltabbá válik, ha elolvassuk a második és a harmadik fejezetet is. Itt bejön a képbe a jó és a rossz tudásának fája, amelynek már pusztán a második fejezetbeli jelenléte bennem azt a benyomást kelti, hogy mégsem volt annyira minden tökéletes már az Édenkertben sem. (1Mózes 2:8-9,15-17) Részben mindez azért lehet, mert tudom, hogy e körül a fa körül fog kialakulni a bibliai narratíva nagy bonyodalma, a bűnbeesés. (1Mózes 3)

Szerinted Isten nem készíthette volna fel az első emberpárt valamivel jobban a rájuk váró kísértésre? Te hogy látod, van bármi gyakorlati haszna ilyen hipotetikus kérdésekkel foglalkozni?

A zsidóságot igencsak megviselték a holokauszt traumái. Valamilyen formában talán mind megküzdöttek azzal, hogy Isten elhagyta-e a zsidóságot és miért engedi meg népük módszeres irtását. Az Isten a vádlottak padján című, 2008-as brit filmben zsidó foglyok egy csoportja egy auschwitzi barakkban várja a sorsát. Elhatározzák, hogy rabbinikus törvényszéki keretek között kívánják tisztázni: felelőssé tehető-e Isten a szörnyűségekért, ami velük történik, az ő mulasztása vezetett-e ide, illetve megszegte-e a velük kötött szövetségét, amikor mindezt megengedte.

Ha nem félsz olyan kérdésekkel szembesülni a hited kapcsán, amilyenekre talán a legvadabb álmaidban sem gondoltál eddig, akkor nézd meg a szóban forgó filmet! Készülj fel, megrázó lesz!

Két dolgot szeretnék megnevezni, amikben engem ez a film megerősített.

1. Az első, hogy az emberek aggályainak komolyanvétele legyen fontosabb számomra, mint Isten személyének megvédése. Persze lehet próbálkozásokat tenni ez utóbbira, de biztos lesz valaki, akinek nem lesz kellően megnyugtató a magyarázatom. Ez pedig az élet viszontagságainak ismeretében, azt hiszem, teljesen rendben van.

2. A második pedig, hogy a kétségekkel való konstruktív szembenézés nem rombolja a hitet, hanem a hit pont ezáltal fejlődik és erősödik. A hit bibliai értelemben nem egyfajta naivitást jelent, hanem bizalmat Istenben a bizonytalanságok ellenére.

Mi, emberek a rosszat gyakran könnyebben észrevesszük és megjegyezzük, mint a jót. Akár magunkban, de talán leginkább másokban. Lehet, ezért is dilemmázunk többet a rossz létezésén, mint a jó dolgok jelenlétének okain. A jó létezését könnyen természetesnek vesszük. Pedig a „Honnan jön a jóság?”, „Honnan jön a hit és a remény a halállal szemben?”, vagy „Honnan jön a megbocsátás?” kérdések legalább annyira fontosak (ha nem fontosabbak), mert egy, a látható valóságnál magasabb rendű pozitív valóságra hívják fel a figyelmet, egy olyan valóságra, amelyre nehéz természetes magyarázatot találni. Úgy vélem, a jóság jelenléte mások kegyetlenségével szemben annak bizonyítéka, hogy Isten bizonyos értelemben ott van, a szenvedő emberekkel együtt.

(Ha szívesen olvasnál egy hosszabb ❗spoileres❗ reflexiót a filmről valaki másnak a nézőpontjából, akkor angol nyelven itt megteheted: https://signsmag.com/2021/10/god-on-trial-why-does-god-allow-suffering/)

Jézus mondott egy példázatot, amely többek szerint Ézsaiás énekére épít. Itt találod meg ezt a tanítását, olvasd el kérlek: Máté 21:33-46! Mit gondolsz, egy körültekintőbb kiválasztási folyamat megakadályozhatta volna azt, hogy alkalmatlan szőlőmunkásokat válasszon a szőlősgazda? Hibázott-e a szőlősgazda azáltal, hogy magára hagyta a munkásokat? Te érezted már úgy, hogy Isten magadra hagyott? Segített neked valami vagy valaki ebben a helyzetben? A válaszaidat, ha lehet, fejtsd ki részletesen! Akár le is írhatod a gondolataidat!

D. Marci