5. Nemzetek, 2. rész (Május 3.)
Az Örökkévaló mondja: „Tegyétek le a fegyvert, és ismerjétek el, hogy én vagyok az Isten, akit az összes népek magasztalnak, az egész világ tisztel és fél!
(A zsoltárok könyve 46:10)
Ezen a héten ismét a nemzetek témáját vizsgáljuk, folytatva a múlt heti gondolatmenetet. Már az előző tanulmányban is láthattuk, hogy a hatalom – ha rossz kezekbe kerül – óriási károkat okozhat. Ugyanakkor ez nem mindig volt így.
Olvasd el Mózes első könyvének 1:26-27. verseit! Mi volt az ember “munkaköri leírása” a teremtéskor? Milyen érzelmeket vált ki belőled ez a szakasz?
Az eredeti isteni terv szerint az ember uralkodásra lett teremtve a világ felett. Ez elsőre visszásnak tűnhet – hiszen már tudjuk, hogy az ember uralma gyakran kudarcba fullad, és rombolást hoz. Azonban ha közelebbről megvizsgáljuk a héber szöveget, kiderül: Isten nem csupán arra szánta az embert, hogy „olyan legyen, mint Ő”, hanem hogy az Ő képviselője legyen a földön.
Ez a szerep hasonlít egy nagykövetség működéséhez. Egy nagykövet egy ország hivatalos képviselője, de csak azt az információt és hatalmat közvetítheti, amit az anyaország jóváhagyott. Hasonlóképpen az ember uralkodása is akkor lett volna sikeres, ha hűséges marad Istenhez, és az Ő vezetését közvetíti a világ felé.
A probléma nem az uralkodás tényével volt, hanem azzal, hogy az ember elszakadt attól a hatalomtól, amely kinevezte őt.
Olvasd el Mózes első könyve 2:9-17 verseit! Mi történik ebben a szakaszban? Milyen következményei lettek ennek az első bizalmi törésnek?
Az Édenben az ember elfordult Istentől, megszegve az első parancsot. Ettől kezdve nem Isten képviselőjeként uralkodott, hanem saját jogán próbált hatalomhoz jutni. Azóta a történelem azt mutatja, hogy az emberi uralom soha nem hozott maradandó békét: az egyik birodalom a másikat váltotta, gyakran vérengzésekkel és elnyomással.
Olvasd el Dániel 2:31-35 verseit! Miről szól Nabukodonozor álma? Hogyan magyarázza meg ezt a szakaszt Dániel? Mit üzen nekünk az utolsó vers a jövőről?
Az álomban Nabukodonozor előtt szimbolikusan megjelennek a világtörténelem birodalmai, azok, amik az ő dicső, arany fejjel szimbolizált országát követik. A szintek nem csak értékükben, de minőségükben, funkciójukban is eltérnek a fejtől, és mikor már úgy tűnik, hogy a szobor önmagába dőlne az egymással elegyedni képtelen lábfej teherbírásának híján, egy váratlan fordulattal valami más vet véget az emberi uralomnak.
Ki vagy mi ez a “kéz érintése nélkül leszakadó kő”? Hogyan találkozhatunk ugyanezzel a képpel Jelenések könyve 21. fejezetében? Milyen reménységet ad számunkra ez a jövőkép?
Bár a világ eseményei ma is a pusztulás felé mutatnak – legyen szó erkölcsi hanyatlásról, társadalmi válságokról vagy természeti katasztrófákról –, a Biblia biztos reménységet kínál. Isten királysága nem aranyból, nem vasból vagy cserépből áll, hanem örökkévaló és tökéletes lesz. Egy olyan ország, amely nem ismer háborút, igazságtalanságot vagy romlást – és amelyben mindenki számára hely van, aki elfogadja Isten hívását.
Várjuk ezt a királyságot? Éljünk úgy, mint akik már most az Ő képviseletében járnak!
Kiki
Megjegyzések
Megjegyzés küldése