2025/2/4 - Nemzetek, 1. rész (április 26)

 

4. Nemzetek, 1. rész (Április 26.)

“Akkor az ember fiához hasonló uralmat, dicsőséget és királyságot kapott, hogy minden nép, nemzet és nyelv szolgálja őt. Uralma örökké tart, nem lesz vége soha. Királysága elpusztíthatatlan, mert örök.” (Dániel könyve 7:14)

Ahhoz képest, hogy protestáns keresztényként gyakran megpróbáljuk a Bibliát, a teológiát és magát az evangéliumot teljesen különválasztani mindenféle politikai értelmezéstől, maga a Biblia is gyakran politikai irányból megközelítve adja át Isten üzenetét az olvasónak. Szinte nincs olyan a 66 könyv között, amelyik ne szólna valamilyen birodalomról, uralkodóról, háborúról, országok közötti diplomáciáról, vagy épp a nemzetekről. Ez utóbbi szó számtalanszor megjelenik a Szentírás lapjain, magyar fordításokban gyakran úgy mint népek vagy pogányok.

Mire gondolsz, ha a Bibliában a ‘nemzetek’, ‘népek’ vagy a ‘pogányok’ szóval találkozol?

A Bibliai történetek szerint a nemzetek története a jól ismert Bábel tornyának építésével kezdődik. Idézzétek fel közösen a történetet! Ha segítségre van szükségetek, olvassátok el 1Mózes 11:1-9 verseit!

A történet hagyományos értelmezése szerint az egykor egy nemzetként élő emberek túl nagyravágyóak lettek, ezért Isten összezavarta a nyelvüket, és így jött létre az egyből számtalan nemzet és nyelv.

Mit gondolsz, jobb lenne, ha a világon minden ember egyetlen nemzethez tartozna? Miért? Miért nem? Beszélgessetek (akár vitázzatok) erről a csoportban!

A nemzetek szétszóródásának leírása után a Bibliában megkezdődik Izráelnek, Isten népének története Ábrahámtól kezdve, az egyiptomi rabszolgaságon, Kánaán elfoglalásán, a királyok korán, és a babiloni fogságon keresztül egészen Jézus Krisztusig. Az Ószövetség olvasása során szépen lassan feltárul előttünk, hogy a nép, amelyet az Úr, a nagy Jahve elhívott, valójában olyan, mint az összes többi, sőt, valójában még kevésbé különleges.

Keressétek ki és olvassátok el az alábbi igeszakaszokat: 5Mózes 4:5-9; Ézsaiás 2:1-5; Ézsaiás 60:1-3! Ezek alapján mi volt a célja Istennek azzal, hogy kiválasztott magának egy nemzetet a sok közül?

Úgy tűnik, hogy Isten egyfajta kísérletként emelte ki Izráel népét a világ többi népe közül. Ő maga formálta a nemzetet és adott nekik törvényt, ezáltal egy egészen más társadalmi formát mutatva be. Ha a nép elsajátítja ezt a másfajta életmódot, és eszerint élnek, minden körülöttük élő nép felfigyel majd Izráelre és az ő istenükre, mert valami sokkal jobbat látnak, mint ami nekünk van. Mindenki Istenhez és az ő útmutatásához fordulna.

Volt azonban valami, ami miatt nem működött tökéletesen a dolog. Bármilyen állami berendezkedése is van egy nemzetnek, szükség van emberi vezetőkre. Izráel nemzetté válása előtt ezek a vezetők voltak a pátriárkák, majd a bírák, később pedig, más népekhez hasonlóan, Isten népe is királyokat választott magának. Ezek a vezetői pozíciók mind hatalommal járnak, amivel nem csak nagyon jó, de nagyon rossz dolgokat is lehet tenni.

Beszélgessetek (akár vitázzatok) az alábbi kérdésekről:

Jó az, ha egy vagy több ember hatalmában van meghatározni azt, hogy mikor mit tegyünk, hogyan éljünk vagy esetleg hogyan gondolkodjunk egyes kérdésekben? Elkerülhető-e ez egyáltalán?

Mit gondolsz az alábbi idézetről?

“A hatalom megront, a korlátlan hatalom pedig korlátlanul megront.”

John Dalberg-Acton

Nagyon nehéz jól élni a hatalommal. Ezt mutatja a bibliai történetek, a történelem és korunk uralkodóinak, vezetőinek hosszú sora is. És talán ez volt a fő oka annak, hogy Isten kísérlete egy néppel - ami különb, mint a többi - sikertelen volt. Vagy talán épp sikeres volt abban a tekintetben, hogy megmutatta, mennyire rosszul bánunk mi, emberek, a hatalommal.

Jézus Krisztus eljövetelével Isten stratégiát váltott. Az alap nem változott: Szeresd Istent és szeresd az embereket (ld. 5Mózes 6:5; 3Mózes 19:18; Máté 22:35-40). Ezúttal azonban nem felülről, emberek által érvényesítve kényszerítette rá az emberekre egy jobb élet alapszabályait, hanem alulról építkezve, az isten-ember Jézus Krisztus életén keresztül mutatta be, mennyivel jobb és különb a mennyei szeretet elve szerint élni az életünket.

A hatalom kérdése természetesen így sem kerül háttérbe. Sőt, Krisztus rámutat arra, hogy mindannyian hatalommal rendelkezünk. Bárkik is vagyunk, van befolyásunk, és hatással vagyunk a minket körülvevő világra.

A kérdés már nem csak az, hogy mennyire jó vagy rossz, ha valakinek van hatalma feletted, hanem az, hogy hogyan tudod felelősségteljesen használni azt a hatalmat, ami a te kezedben van? A kérdés megválaszolásához gondolkodj el Máté 20:25-28 versein is!

Az új megközelítés arról szól, hogy amíg Krisztus nem veszi át végérvényesen a világ feletti uralmat, mindig is lesznek nemzetek, uralkodók, hatalommal rendelkező vezetők, akik hol felelősségteljesen, hol felelőtlenül élnek hatalmukkal. Nem találunk olyan példát (még a Bibliában sem), ami egy tiszta, isteni országot, uralmat mutatna be. Minden példa, ami előttünk van, egy adott kor, kultúra és életmód kontextusában jelenik meg. Mi annyit tehetünk, hogy saját nemzetünkben, saját világi és egyházi vezetőink hatalma és befolyása alatt, felelősségteljesen élünk saját, istenadta hatalmunkkal és befolyásunkkal.

Te miként találkozol Istennel és az ő hatalmával 2025-ben, Magyarországon?

Jó beszélgetést!

Ádám

1  Egy kis érdekesség: a pogány szó használata a bibliafordításokban nem pontos. A szót csak a kora középkorban kezdték el használni azokra a személyekre, csoportokra, akik nem hisznek Istenben vagy más, idegen istenekben hisznek. A szó, eredeti, latin jelentését tekintve a falusi személyekre vagy katonai rangot nem viselő polgárokra utalt. Ma ismertebb jelentése csak akkor kezdett elterjedni, amikor a Római Birodalomban hivatalossá váló, intézményes kereszténység gyökeret vert a városokban, míg a falvakban élő népek nem a keresztények istenét tisztelték vagy nem a hivatalos keresztény gyakorlatot követve imádták Istent.