2024/2/8 - A szentélyből sugárzó fény (május 25)

 

A szentélyből sugárzó fény

„Az elmondottak lényege az, hogy olyan főpapunk van, aki a Magasságos trónjának jobbjára ült a mennyekben, annak a szentélynek és igazi sátornak szolgálattevőjeként, amelyet nem ember épített, hanem az Úr” (Zsid 8:1-2, ÚRK)

Keresztényként gyakorta használunk olyan kifejezéseket, amelyeket egy egyszerű halandó nehezen ért. Találsz ilye(neke)t a fent idézett szövegben? Ismersz még hasonlóan nehezen érthető vallásos fogalmakat?

A nehéz érthetőség egyik oka talán az, hogy hívő emberekként sokszor olyan dolgokról beszélünk, amelyek nem kézzelfoghatóak. A fenti bibliai szakasz például egy nem evilági történést ír le, amelynek mindennapi jelentősége nehezen kitapintható. Persze, biztosan vannak olyan keresztények, akik el tudják mondani, milyen kihatása lehet az itt leírt eseménynek ma az életünkre, sőt akár bizonyítékokat is fel tudnak sorolni a leírtak hitelessége mellett. Azonban mindeközben a nyugati világban egyre kevesebb ember véli felfedezni az ilyen és ehhez hasonló tanítások gyakorlati hasznát.

A szentély egy olyan fogalom, amely többször megjelenik a bibliai elbeszélésben. Az ószövetségi szentélyben állatáldozati rendszer működött, amely biztosította az izraeliták számára az Istennel való rendezett kapcsolatot. Ennek két fő része volt: a mindennap bemutatott áldozatok és az évente megrendezésre kerülő engesztelési ünnep, más néven jom kippur. (2Móz 29:38-46; 3Móz 16; 23:26-32) Az áldozati rendszer egyik célja az volt, hogy a kor gyakran kegyetlen szokásaihoz képest egy mérsékeltebb és egészségesebb módját biztosítsa az emberi lélek tisztulásának. Mindazok a dolgok, amelyek az emberekben bűntudatot és félelmet generáltak, a mindennapi áldozatok bemutatásakor, bár lekerülhettek a vállaikról, de nem tűntek el teljesen. Jelképes értelemben ott maradtak a szentélyben.

Olvasd el a következő szakaszt: 3Móz 16:15-22! Szerinted az engesztelési ünnep teljes nyugalmat és szabadulást adhatott az embereknek? Miért?

Dániel könyve 8. fejezetének 14. versében találunk egy próféciát, amely a mennyei szentély megtisztításáról szól. Többféle elképzelés létezik arról, hogy ez pontosan mit jelent. Az adventisták hagyományosan úgy vélekednek, hogy Jézus Krisztus a 2300 éves profetikus időszak lezárulása, azaz 1844 óta vizsgálja a már meghalt emberek életét és döntést hoz örök sorsukról, ezáltal megtisztítva a mennyei szentélyt. 

James Turner katolikus történész szerint a 18-19. századi felvilágosodás gondolkodói olyan megszállottan foglalkoztak a teodicea problémájával, mint előttük csak kevesen. Míg a korábbi generációkban a vallásos emberek nagyrészt megelégedtek azzal, hogy a szenvedést Isten megismerhetetlen és kifürkészhetetlen gondviselésének tulajdonítsák, a felvilágosult gondolkodók már nem tudtak ebbe ilyen könnyen beletörődni. Sokan átértékelték az Istenről alkotott, örökölt hiedelmeiket, amelyek már nem feleltek meg erkölcsi és emberjogi érzékenységüknek. Ha Isten létezik - gondolták -, akkor emberbarátnak kell lennie, aki mindenekelőtt jóindulatú, és önzetlenül akarnia kell minden teremtménye boldogságát. Elképzelhetetlenné vált számukra, hogy olyan viselkedést tulajdonítsanak egy végtelenül jó Istennek, amelyet emberek esetében erkölcstelennek, morálisan romlottnak ítélnének meg. Tarthatatlannak láttak többek között olyan tanításokat, mint az eleve elrendelés, vagy a gonoszok örök szenvedése a pokolban. Voltak, akik csak az általuk helytelennek talált hiedelmeket vetették el, mások a természetfelettibe vetett hitet, úgy mindenestől.

A felvilágosodás gondolkodóit olyasmi kérdések foglalkoztatták, mint Epikurosz ókori görög filozófust: „Istennek szándékában áll megakadályozni a rosszat, de nem képes rá? Akkor nem mindenható. Képes megakadályozni a rosszat, de nem akarja megtenni? Akkor Ő gonosz. Képes megakadályozni a rosszat és meg is akarja ezt tenni? Akkor miért létezik rossz? Nem képes rá és nem is akarja megtenni? Akkor miért hívjuk Őt Istennek?” (Epikurosz rejtvénye)

Szerinted veszélyes az ilyen jellegű kérdéseket átgondolni és Istent kérdőre vonni? Miért? Neked van tipped, hogy mi lehet a rejtély megoldásának kulcsa?

Shawn Brace azt írja, hogy Dániel könyve 7. és 8. fejezetének látomásaiban egy olyan valláspolitikai hatalom ténykedése jelenik meg, amely eltorzította az igazságot Isten jelleméről. Isten és az ő szentélye - az ő jelleme és működési módja a világegyetemben - igazolásra, megtisztításra és helyreállításra szorult a rosszindulatú erők vádjaitól. „Kétezer-háromszáz estéig és reggelig, azután visszakapja a szent hely az igazságát.” Dán 8:14

A vizsgálódás azóta is folyik, mert szeretnénk megérteni, hogyan lehet ennek a tökéletlen világnak egy olyan mindenható ura, aki mindig csak önfeláldozó, másokra összpontosító, szabadságot tisztelő szeretettel uralkodik. Talán a mennyei szentély megtisztítása nem is annyira rólunk, emberekről szól, hanem magáról Istenről?

Ty Gibson szerint „A szeretet az a meghatározó tulajdonság, amely hitelessé teszi Isten egyházát [és magát Istent is] … Amit mondunk, az csak annyira hihető, mint amit teszünk.”

Shawn Brace azt írja, hogy „ez nem jelenti azt, hogy tökéletesnek kellene lennünk. Csak azt, hogy legyünk őszinték - vállalnunk kell a sebezhetőséget, a nyitottságot és a leplezetlenséget, és nem szabad félnünk a fénytől… sok szempontból a sebezhetőség gyakorlása most az a módszer, ahogyan Isten örökkévaló királyságára gyakorolhatunk. És azoknak, akik most vállalják a leplezetlenséget, akkor sem lesz mitől félniük - mert akkor semmi olyan nem fog napvilágra kerülni, amit eddig ne vallottak volna már magukénak.”

Milyenek azok az emberek, akiknek a társaságában szeretsz sok időt eltölteni? Hogy érzed, Isten is közéjük tartozik?

Isten vágyik az emberek társaságára, közöttünk akar élni, mert szeret velünk lenni. A bűn azonban kéz a kézben jár az elszigetelődéssel. A szentély elmondja, hogy Isten a saját önfeláldozása által kívánja megszüntetni az elidegenedést. A kapcsolati egység és harmónia végső helyreállítását a nagy engesztelési nap jelenítette meg, amikor a szentély minden rossztól megtisztul. A megvetettek, a kizsákmányoltak, az elnyomottak, a kirekesztettek, a szenvedők otthonra találnak. Az engesztelési napot követő sátoros ünnep pedig előrevetítette az ünnepi vacsorát és az önfeledt mulatságot, amely a teljes szabadulás után következik. (Jel 19:17)

D. Marci

Felhasznált források:

https://shawnbrace.substack.com/p/then-shall-the-sanctuary-be-cleansed; https://shawnbrace.substack.com/p/the-good-news-of-a-judgment-based