2025/1/5 – Az isteni szeretet haragja (február 1)

 

5. Az isteni szeretet haragja (Február 1.)

“Isten mégis könyörült rajtuk, megbocsátotta bűneiket, s népét nem pusztította el. Sokszor visszafogta haragját, és nem engedte fellángolni dühét.”

Zsoltárok könyve 78,38 (EFO)

A 78. zsoltár Isten népéről és Isten irántuk való hűségéről szól. Arról, hogyan kötött az Úr szövetséget a népével, ők hány alkalommal utasították el mégis Isten vezetését, tettek gonosz dolgokat, de ő mégis megbocsátott nekik, és “sokszor visszafogta haragját.” Sokszor? Ezek szerint Isten nem mindig fogja vissza haragját?

Keressetek olyan történeteket a Bibliában, ahol Isten haragja megnyilvánul! Mit érzel, amikor ezeket a szakaszokat olvasod, hallgatod? Számodra mennyire kényelmetlen vagy éppen kényelmes, megnyugtató érzés az, ahogyan a szerető Isten haragját látjuk megnyilvánulni?

Sokszor azt érzem, keresztényként nehezen egyeztetjük össze a haragot azzal az Istennel, akit a szeretettel azonosítunk. Sokan az egyik vagy a másik végletbe esnek, és istenképükben háttérbe szorul (esetleg teljesen eltűnik) vagy a harag vagy a szeretet. És ha meg is próbálunk egyensúlyt teremteni a kettő között, elfogadva, hogy a szeretet Istene képes haragudni, gyakran meg akarjuk magyarázni, milyen jogosultsága van Istennek a haragra. Például: “Isten valójában csak a bűnre haragszik.” “A bűnöst szereti, de a bűnt gyűlöli.” “Isten haragja szeretetből fakad.” És még sorolhatnám...

Nem mintha olyan rossz magyarázatok lennének a korábban felsoroltak. A problémát inkább abban látom, hogy félünk a haragtól. Nem csak az istenitől, hanem az emberitől is, különösen akkor, ha az bennünk van. Kimondatlanul is, de összeférhetetlennek érezzük a szeretettel, és nem tudunk vele mit kezdeni.

Brené Brown Atlas of the Heart című könyvében megpróbálja a lehető legkörültekintőbben értelmezni, megfejteni az emberi érzelmek széles skáláját. A haragról szóló fejezete végén három fő konklúziót von le ezzel az érzelemmel kapcsolatban:

1. A harag gyakran fed olyan más érzelmeket, amelyeket nehéz megneveznünk vagy magunkévá tennünk.

2. Ugyanúgy, ahogy egy autó műszerfalán a jelzőfények, a harag is egyfajta jelzés, hogy húzódj félre, és vizsgáld meg, mi a gond.

3. A harag gyakran válasz arra, ha igazságtalansággal, fájdalommal vagy hasonló nehézséggel találkozunk, és nagyszerű lehetőséget adhat a változásra. Csak lépni kell.

Ha a haraggal találkozunk, ne az legyen az első reakciónk, hogy mennyire jogos vagy nem jogos az érzés. Engedélyt kell adni az embereknek, különösen saját magunknak arra, hogy elismerjük ezt az érzelmet, és szembenézzünk vele, akármennyire kényelmetlen is. Ha elfogadjuk, hogy haragot érezni teljesen természetes, a következő lépésnél megállhatunk, és végiggondolhatjuk, mire irányult a harag, mi váltotta ki, és milyen egyéb érzelmek húzódhatnak meg a háttérben?

Gondolj vissza a legutóbbi alkalomra, amikor mérges voltál! Emlékszel, mi váltotta ki? Milyen egyéb érzelmek rejtőzhettek a haragod mögött? (Pl. szégyen, szomorúság, félelem, frusztráció, bűntudat, csalódás, aggodalom, féltékenység, fájdalom, szorongás, gyász, megbánás stb.)

Mivel általában akkor érzünk haragot, ha valamit igazságtalannak vélünk, mérgesnek lenni azt jelenti, hogy van valami, ami nagyon fontos nekünk. Ebből kiindulva megfogalmazhatjuk, hogy a szeretet és a harag nemhogy kizárnák egymást, hanem igenis szorosan összekapcsolódnak.

Ha szembenézünk saját haragunkkal, és jobban megértjük azt, talán az isteni harag fogalma is érthetőbbé válik. Isten nem a haragja ellenére szeret, vagy a szeretete ellenére haragszik: Isten azért haragszik, mert szeret.

Isten azért haragszik, mert szeret. Változtat-e ez a mondat, és a korábban elhangzott gondolatok az Istenről kialakított képeden, és a vele való kapcsolatodon? Ha igen, mit?

Ha megfigyeljük a Szentírás lapjait, azt látjuk, hogy Isten akkor haragszik, amikor valami igazságtalanság történik, és azokra az emberekre, akik igazságtalanul bánnak társaikkal, elnyomják őket. Isten szeretete és igazságszolgáltatása nem két egymástól különálló dolog, amelyeket valamilyen módon össze kell egyeztetnünk. A kettő egy és ugyanaz. Így válik igazán érthetővé Ézsaiás próféta Krisztustól szóló próféciája is:

“Uramnak, az Úrnak lelke nyugszik rajtam, mert felkent engem az Úr. Elküldött, hogy örömhírt vigyek a szegényeknek, bekötözzem a megtört szíveket, szabadulást hirdessek a foglyoknak, és szabadon bocsátást a megkötözötteknek. Hirdetem az Úr kegyelmének esztendejét, Istenünk bosszúállásának napját, vigasztalok minden gyászolót.”

Ézsaiás 6,1-2

A ‘bosszúállás’ kifejezés nem egy kakukktojás a prófécia felsorolásában, hanem Isten jellemének elengedhetetlen része a szegények és gyászolók vigasztalásának, a megtört szívek bekötözésének, és a foglyok szabadulásának sorában.

Nagyon kifejező számomra az az istenkép, amelyet A Holló (1994) című film főszereplője mutat be. A történetben Eric visszatér a halálból, hogy megbosszulja meggyilkolt menyasszonyát. A bosszú egyszerre személyes, és egyszerre lép fel a gonoszság, mint általános jelenség ellen. A bűnözők halálosan rettegnek a fekete, festett arcú igazságosztótól, míg a film másik főszereplője, a 11-12 éves Sarah egyedül mellette érzi magát biztonságban. Kettőjük között zajlanak le a film legmeghittebb pillanatai.

Ezt az istenképet mutatja be gyakran a Szentírás is. Ugyanattól a hatalmas Istentől rettegnek az elnyomók, a másokat kihasználók, akinek szárnyai alatt a gyengék, az elnyomottak védelmet, vigasztalást találnak. Ugyanattól a hatalmas Istentől menekülnek fejvesztve a templom udvarán nyerészkedő kapzsi kereskedők és papok, akihez tömegével rohannak a gyermekek és ölében, karján, nyakában kényelmes ülőhelyet találnak.

Mi Istennek az a tulajdonsága, amely leginkább arra késztet, hogy hozzá menekülj?

És még egy utolsó gondolat: Isten ítélete, Krisztus második eljövetele kapcsán gyakran előkerül az az igeszakasz, amelyben “a föld királyai, a fejedelmek és a vezérek, a gazdagok és a hatalmasok, a szolgák és a szabadok” a barlangokban és sziklák között megbújva remélik, bárcsak rájuk omlana az egész hegy, hogy elrejtőzhessenek Isten haragja elől (Jelenések 6,15-17). Egy alternatívát szeretnék felajánlani. Ne rejtőzzünk el a harag elől, hanem nézzünk szembe vele. Ha ránk nem vonatkozik, nincs mitől tartanunk, a legnagyobb biztonságban vagyunk. De ha mégis úgy érezzük, hogy Isten jogosan haragszik ránk, az nagyszerű lehetőséget ad az önvizsgálatra és a változásra. Akármilyen nehéz és fájdalmas is ez a folyamat, mindenképp jól járunk. Én hiszem, hogy Isten haragjának is ez a célja.

Jó beszélgetést!

Ádám